„…A JP Morgan elemzői …úgy vélik: a Magyarországra nehezedő piaci nyomás "intenzívebbé válására" lehet szükség a magyar kormány meggyőzéséhez arról, hogy fontos a megállapodás megújítása.” (Forrás: http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=114516)
Eddig a hír…
Hát ide jutottunk? Tényleg idáig süllyedtünk? A magyar kormány magától nem képes az ország valóságos és nyilvánvaló érdekeinek megfelelő cselekvésre. A kormány tagjai saját eszükből képtelenek felfogni a realitásokat – vagy azok netán nem is érdeklik őket, mivel ők már régóta (úgy 8 éve?) egy szubjektív világban élnek?
Ha igen, ha így van, akkor baj van, komoly baj, mert egy kormány, amelyet nem érdekel a valóság, szükségképpen lesz ártalmára az országnak. És most már egyértelmű: itt nem csupán valami „választási taktikásáról” van szó, nem azért nincs tekintettel a kormány a gazdasági realitásokra. Ha így lenne, akkor meglennének azok a csatornák, amelyeken keresztül ezt így vagy úgy a világ gazdasági hatalmainak tudtára adhatnák: Várjatok, nem vagyunk hülyék, csak politikusok!
De nem!
Elérkeztünk oda, hogy a saját magunk által megválasztott kormánytól nem várhatjuk, hogy ésszerűen cselekedjen, ezt „úgy kell majd rájuk kényszeríteni”. Esztelen és kizárólag belső, lelki motivációikkal magyarázható hatalommaximalizálási mániájuk odáig sodorta őket, hogy ezt a szégyent is simán vállalják: vállalják és nem számít nekik, hogy a felett világ közvéleménye, az a kör, ahová állítólag mi is tartozni szeretnénk majd, lassan kezdi leírni őket – és velük legalábbis egy időre Magyarországot is. Saját belső világukban persze ez is más megvilágításba kerül: nem „szégyen” ez, hanem „dicsőség”, a végre-valahára kezükbe kaparintott hatalom bizonyítéka…
…Igen, a hatalom megvan – de van-e hozzá olyan koncepció, amely lehetővé tenné e hatalom megtartását is, éspedig a kormányzati teljesítmény alapján, nem pedig valamilyen „alkotmánybűvészkedés” útján? Manapság sokan, egyre többen teszik fel a kérdést: van-e programja, koncepciója, „víziója” Orbánnak és az általa vezetett kormánynak?
Ezek a bel- és külföldi kérdésfeltevők rendre az ország, a nép, vagy éppen a gazdaság érdekei szempontjából teszik fel kérdéseiket, próbálnak felelni – pedig van egy másik, talán sokkal meghatározóbb szempont is: Orbánék szempontja!
Van-e szüksége Orbánnak arra, hogy koncepciózus kormányzást valósítson meg? Mennyivel lenne jobb neki, személy szerint, ha így kormányozna?
Hogy erre felelhessünk, nézzük, miért akar kormányozni? Pontosabban: ha az ország hosszú távú érdekeiért akarna kormányozni, akkor ennek miféle jelei lennének?
Jele lenne, hogy világosan kifejtené a célokat és annak érdekében, hogy minél többen kövessék őt e célok elérésében, világos utat, módszereket is ismertetne: így és így érjük el a célt, ezt és ezt kell tennünk ennek érdekében, ezért és ezért. Magyarul: logikus, érvekkel, tényekkel alátámasztott koncepcióval állna elő, melynek elemei szervesen kapcsolódnak egymással, következnek egymásból.
Ilyet nem látunk! És nem láttunk az lemúlt 8 évben sem. Még politikai ellenfeleit sem érvek, hanem érzelmek mentén támadta, meglehetősen szubjektív „erkölcsi” alapokon – de célszerűségről szó sem esett.
Orbán tehát 8 évet „kibírt” koncepció nélkül – egy „koncepciója” volt: megszerezni a hatalmat! Ez az egy célja volt – de ez csak az ő célja volt, a népet, az országot ehhez csupán eszközként, háttérként, hivatkozási alapként használta. Márpedig valaki, akinek pozitív és konstruktív koncepció és célok élnek a fejében, egyszerűen „fizikailag” nem bírna ki ennyi időt úgy, hogy egyszer sem, még véletlenül sem nevezze nevén azokat! Az ember nem így működik és egy elhivatott politikusnak nem is lenne célszerű így működnie. Azért nem, mert egy emberi közösségre éppenséggel a pozitív célok hatnak a leginkább mozgósító erővel, hosszú távon (és 8 év az hosszú táv!) pedig csak pozitívumok mentén „tart ki” egy közösség. És ami még fontosabb: egy társadalom fejlődéséhez új erőforrások kellenek, új erőforrások pedig csak új, a réginél jobban működő koncepciók, rendszerek mentén keletkezhetnek.
…De hiszen Orbán meghirdetett egy a réginél jobb koncepciót! – mondhatják most egyesek. Meghirdette kötcsei beszédében, hogy fel kell számolni az erőket megosztó felesleges vitákat és egy hatalmi centrumot kell létrehozni…
Csakhogy. Akkor lenne igaza ezzel Orbánnak, ha a vitákat azzal tudná eldönteni (és nem egyszerűen „adminisztratíve megszüntetni”), ha az övé lenne a legjobb, a legtöbb sikert ígérő és a legszervesebben felépülő koncepció – de az előbb már be kellett látnunk, hogy nincs ilyen a birtokában! Mert a „teljhatalom”, a hatalmi centrum akkor és csak akkor indokolt, ha a centrumban állóké a legjobb, legteljesebb program. Minden más esetben nyilvánvaló, hogy az adott hatalom csak a centrumot alkotók érdekében jött létre, de az egész közösséget nem szolgálhatja: nincs neki mi mentén szolgálnia azt!
Ez a mostani hatalmi centrum nem érvek és tények mentén született, hanem az indulatok felkorbácsolásával. A teljesítményhez tehát semmi köze, nem az adja az alapját. Ha pedig az alap nem a teljesítmény, akkor a hatalom fenntartását sem a teljesítményre bízza Orbán – és ezért nem is kell neki igazi program: ami kell, az az adminisztratív hatalombiztosító mechanizmusok rendszere. Lássuk be: sokkal kényelmesebb és sokkal stabilabb lehet a hatalmát így megőrizni, mint ha folyamatosan „versenyhelyzetben” kellene dolgoznia, úgy, hogy mindenkor az övé legyen a legjobb és a választók többsége által is belátott, megértett, elfogadott és szavazataikkal is támogatott program! Orbán „egzisztenciája” tehát semmivel nem javulna egy jó programtól… Sem a jövedelme, sem a hatalma, sem az elfogadottsága nem növekedne – akkor meg miért is akarna tejesíteni? Vagy: ki-mi kényszeríthetné rá őt erre? És: ha működik is majd előbb-utóbb kényszerként „a piaci nyomás intenzívebbé válására", akkor vajon Orbán és kormánya képes lehet-e egy valóban jól működő koncepció kidolgozására és konzekvens végigvitelére? Megvan-e ehhez a tudásuk, a realitásérzékük – hát a lelki stabilitásuk?
Aligha. Ha ugyanis meglenne, akkor nem mennének bele ostoba és szégyenleletes szituációkba, nem növelnék ezzel amúgy is meglévő frusztráltságukat: egyszerűen jól teljesítenének! És nem próbálkoznának hatalmuk „adminisztratív eszközökkel történő prolongálásával”, ezzel is deklarálva a jó kormányzásra való alkalmatlanságukat…
Két dolog ingathatja meg Orbánnak ezt az adminisztratív hatalom-megőrzési módszertét:
1. Az egyik, ha ez a fajta nem a teljesítményre és nem reális koncepciókra alapozott kormányzás súlyos gazdasági helyzetbe hozza az országot, amely tömegesen vezet egzisztenciális válsághoz. Ha hosszabb távon gondolkodunk, ez valószínű: egy rosszul szervezett rendszerben csökkel a gazdaság teljesítőképessége, fokozódik az ország leszakadása – és ezt előbb-utóbb lehetetlen lesz „kommunikációval kompenzálni.
2. A másik dolog, ami Orbán hatalomvesztéséhez vezethet, ha egyre többen kezdik úgy látni, hogy „ebben a rendszerben” nincs módjuk azt a pályát befutni, amely „bennük lenne”. Ekkor ezek az emberek vagy elhagyják az országot – és ezzel kreativitást „vonnak ki” a gazdaságból – vagy itthon alkotnak erős és koncepciózus politikai ellenzéket. És mivel a koncepció szükségképpen győzi le a koncepciótlanságot, ezért egy ilyen új erővel szemben Orbán csak vesztes lehet. (Különösen akkor, ha figyelembe vesszük az 1. pontban említett gazdasági teljesítőképesség-csökkenést is.) Arra nincs reális lehetőség, hogy többszázezren hagyják el az országot és találjanak maguknak másutt egzisztenciát – ezért „marad az itthoni megszerveződés”!
Van jobb megoldás is ezek szerint, mint arra várni, hogy „majd a világ jobb belátásra kényszeríti az Orbán-kormányt”: ha mi magunk tesszük ezt, világossá téve számukra, hogy egy kormány legitimitása az alkalmasságában is gyökerezik, nem csupán „a szavazófülkékben kapott felhatalmazásban”. Ha továbbra sem lesz olyan szervezett erő az országban, amely egy jobban működő hatalmi centrum lehetőségét biztosítja, amelynek van-lesz programja, koncepciója, víziója, akkor marad a csodavárás, a nagyon sovány remény abban, hogy „majd a Külföld segít…” – és marad a program nélküli Orbánnal garantált „programozott süllyedés”, erkölcsi és egzisztenciális téren egyaránt!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek