„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim…”
A János írása szerint való Szent Evangéliom, 10. fejezet, 14., ford. Károli Gáspár – 1586
Ha nem látnám, nem hinném el: az ország negyedik legnagyobb városa polgármesterének jelölt Pásztor Albert alkalmasságáról szóló, napok óta tomboló vitában fel sem vetődött az a kérdés, hogy egyáltalán ért-e ez a fószer a városvezetéshez? …Abból pedig hogy az ország talán legproblémásabb, legrosszabb helyzetben lévő nagyvárosa polgármesteri pozíciójára egy rendőrtisztet találtak a legmegfelelőbbnek az MSZP és a DK illetékesei, nem lehet másra következtetni, mint hogy e jelölők fejében sem fordult meg az a kérdés, hogy egyáltalán miféle szakmai és vezetői kompetenciákkal kellene rendelkeznie egy potenciális jelöltnek?
…Én most nem fogom taglalni a „Rasszista vagy nem rasszista? …És ha rasszista, akkor attól még lehet-e balos értékeket képviselő és demokrata?”, vagy akár az „Igaza volt-e, csak rosszul fogalmazott?” kérdéseit. Azért nem taglalom, mert feleslegesek: mert nem ezzel kell kezdeni egy ilyen pozícióra kiszemelt ember castingolását egy ilyen városban! Akik ezzel kezdik, azok nem alkalmasak a jelölő szerepére – mert nem olyan az észjárásuk, amely egy ilyen helyzetbe jutott város és lakossága problémáinak megoldásához kellene. Ezek a jelölők teljességgel alkalmatlanok arra, hogy ennek a városnak valóban alkalmas vezetőt keressenek!
Természetesen abba a polémiába sem vagyok hajlandó belesüllyedni, hogy Pásztor „van(-e) legalább olyan jó jelölt, mint a város jelenlegi vezetői” – mert Miskolcnak és az ott élő majdnem 170.000 embernek a jelen helyzetben nem egy „másik félszeműre” van szüksége a városa élén, hanem egy éleslátóra. Ebben a posztban arról lesz szó, hogy miképpen választ vezetőt és milyen vezetőt választ egy önmaga jövőjéről felelősen gondolkodó közösség, ha a városa leromlott, ha a város lakosságát korábban eltartó (és felduzzasztó) gazdasági ágazatnak bealkonyult.
Mert erre vannak jó példák!
Van Európának egy régiója, amely kísérteties hasonlóságokat mutat a borsodi és miskolci történettel: a német Ruhr-vidék.
Eddig az egyezések - most pedig lássuk azt a különbséget, amely épp a „vészhelyzetben”, annak kezelésében mutatkozott meg, mert ez a posztom tulajdonképpeni témája-mondanivalója: mit kell tenni egy ilyen helyzetben és ki alkalmas arra, hogy ezt irányítsa?
A Ruhr-vidéken senkinek az eszébe sem jutott, hogy egy, a törökökre „véleményes” kijelentéseket tévő rendőrtisztet jelöljön polgármesternek: mert a jó rajnai és vesztfáliai németek tudták, hogy ide egészen másfajta szakmai kompetenciák, szemléletmód és hozzáállás kell, mint amilyennel a rendőri vezetői területen szokás rendelkezni. Mik ezek a kompetenciák?
Mindenek előtt tisztában kell azzal lenni, hogy minden időben azok a városok tudtak lendületesen fejlődni, amelyeket koruk legkorszerűbb tevékenységeivel-technológiáival való foglalatoskodás jellemzett. A Ruhr-vidéki városok és Miskolc is akkor élte legszebb napjait, amikor az adott kor élenjáró technológiájára, a szénbányászat és a kohászat-gépgyártás alapozott ipar virágzott. A város jóléte (részben az úgynevezett élhetősége is) alapvetően pénzkérdés: megvannak-e azok a gazdasági források, amelyek az infrastruktúra, a szociális intézmények, a szabadidős létesítmények, az oktatás, az egészségügyi ellátórendszer, stb. finanszírozásához kellenek? És: megvannak-e azok a munkahelyek, amelyekről a lakosság stabilan és az elvárt színvonalon jut a jövedelméhez?
Ha megszűnnek ezek az alapok, akkor a város csak vegetál: deklasszálódik a lakosság – és különösképpen a lakosság azon szegmense, amely addig is a társadalom alsó harmadát tette ki, akár jövedelmi, akár kulturális és képzettségi szempontból (de többnyire mindkettőből). Vegetálnak, elsorvadnak az intézmények is, leromlik az infrastruktúra – amivel egyenes arányban nő a lakosság elégedetlensége. Kiléződnek a jobblét napjaiban szunnyadó ellentétek, beindul az ellenségkeresés is: „Ki a felelős a bajainkért?” Csak kevesen elemzik és értelmezik a maga teljességében a kialakult helyzetet, a többség egyszerű magyarázatokat igyekszik találni az állapotokra: egyszerű és szem lőtt lévő magyarázatokat, emiatt aztán e meglelni vélt magyarázatok általában csak felszínesek lesznek… Márpedig, ha nem a valódi okokat küszöböljük ki és nem a ténylegesen működő folyamatokba avatkozunk bele, akkor megoldást nem, csak még nagyobb káoszt kaphatunk.
…Mit tettek a Ruhr-vidéken és mit lehetne Miskolcon is tenni?
Új gazdasági alapokat kell létrehozni/segíteni létrejönni.
Fentebb azt írtam, hogy a városok fejlődését az adott kor élenjáró technológia „menedzselheti” és finanszírozhatja a legtermészetesebb módon. Ebből következően, ha egy gazdaságilag „kiürült”, eredeti fenntartóforrásait elveszített várost akarunk revitalizálni – és ezzel a szociális problémákat is csökkenteni –, akkor be kell vinnünk az adott városba az „aktuálisan kurrens” új gazdasági ágazatokat. Ez ma az információtechnológiai ipar és szolgáltatások köre, továbbá a rekreációs és „jólélhetőségi” (well-being) szolgáltatások. A város üresen maradt gazdasági tereit ezekkel kell és lehet újból kitölteni.
A Ruhr-vidéken pl. számos betelepülési kedvezménnyel támogatták az innovatív technológiákat használó cégek betelepülését: ingyenes ingatlannal, infrastruktúrával, időleges adókedvezményekkel. De az olyan „iparokat” is bevonzották, amilyen pl. a kultúrára alapulnak. Komplex eredményességi és versenyképességi mátrixot állítottak össze arról, hogy miféle tényezők és miképpen hatnak egy adott terület fejlődésére és ebből kiindulva készítettek terveket, majd erre alapozva végezték a tervek és a későbbi fejlesztések tényeleges hatásainak visszaellenőrzését is. Mindezekhez kapcsolódóan átgondolták a lakáspiaci struktúrákat is, ahhoz igazítva ezt, hogy az új gazdasági szerkezethez illeszkedjék, pl. legyen alkalmas a nagyobb mobilitás kiszolgálására… Nem írom itt le a teljes programot – akit érdekel, itt elérheti azt: http://en.rwi-essen.de/publikationen/rwi-materialien/75/ (Strukturwandel ohne Ende? - Aktuelle Vorschläge zur Revitalisierung des Ruhrgebiets und ihre Bewertung – Szerkezetátalakítás vég nélkül? Aktuális javaslatok a Ruhr-vidék revitalizációjához és annak értékeléséhez)
A lényeg: Miskolc problémái azzal és úgy nem oldhatók meg, ha „nyíltan beszélünk a cigányproblémáról és a cigánybűnözésről” – még csak a cigánybűnözés problémája sem lesz így és ezzel kezelhető. Éppen ezért ostobaság polgármesternek jelölni (csak) e téma „szakértőjét, mert mind a „cigányproblémának”, mind a város „lezüllésnek” és elszegényedésének gazdasági és társadalomstruktúrabeli okai vannak. Ha e problémákat akarjuk kezelni, akkor ehhez értő - és egyáltalán: ezzel tisztában lévő - emberre van szükség, nem pedig egy „gumibotra”! Nem „rendet” kell teremteni, hanem működő gazdaságot, oktatást, átpozícionálni az egész várost.
…A kérdés most már az, hogy vajon együttvannak-e ehhez Pásztor Albertnél a felismerés, a képességek és a kompetenciák? Attól tartok, hogy nincsenek meg – mert ha meglennének, akkor ezzel kezdte volna, azonnal erről kezdett volna beszélni. És attól is tartok, hogy a jelölői sincsenek mindezekkel tisztában – ezért választottak egy, erre a feladatra nem alkalmas embert.
Ahogy a poszt elején is megmondtam: Párszor cigánysággal kapcsolatos nézeteivel nem foglalkoztam, mert – ha a fenti alkalmassági analízist lelkiismeretesen és objektíven elvégezzük – már el sem jutunk a jelölt általános emberi és politikusi alkalmasságáig, hiszen sokkal előbb „elvérzett”…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek