„Annyit mondok csak: eddig én fizettem. Most ki-ki hozza el házamhoz, amivel tartozik! Három napot adok. Három napot – nem többet!”
Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón, Kaszperek Mihály szavai - 1892
Mostanság százezrek morfondíroznak azon, hogy vajon elmenjenek-e szavazni az Összefogásra? Ők azok, akik leváltva és a hatalomból eltávolítva akarják látni a Fideszt, ám nem szeretnék hatalmon látni, pláne nem a saját szavazatukkal oda juttatni azokat a politikusokat, akik 2002 és 2010 között leszerepeltek és akik bizony azóta sem látszanak korábbi önmaguktól különbözni. Ezek a százezrek egyszerűen nem bíznak az MSZP-ben és annak klónjaiban és nem bíznak sem Mesterházyban, sem Gyurcsányban, de még Bajnaiban sem és nem hisznek abban, hogy sokkal polgáribb, átláthatóbb és lényegesen kevésbé korrupt politikai gyakorlatot folytatnának, mint amilyen a legutóbbi MSZP-vezette ciklusban volt jellemző.
Ezeket a százezreket az sem győzte meg az MSZP és általában a baloldal megújulásáról, hogy az Összefogásban – de a benne szövetkező pártokban is – számos olyan politikus van, akik a 2010-zel lezárult korszakban vagy még nem voltak ott az akkori kormányzópárt felsővezetésében, vagy olyan politikai szervezetekben politizáltak, amelyek kifejezetten a „Lehet más…!” ígéretével, az akkori MSZP-vel (is) szemben kezdtek politizálni, vagy éppenséggel még ott sem voltak a közpolitika porondján. Azért nem képesek ezek a ma az Összefogás pártjainak vezetésében szereplő személyek bizalmat generálni az Összefogással kapcsolatban, mert az Összefogás „törzse”, az MSZP ugyanazt a struktúrát és szellemiséget testesíti meg, amit éppen hogy megutáltak és az ország szempontjából haszontalannak ítéltek e százezrek… Az pedig nyilvánvaló, hogy az Összefogásban (sem a kampányban, sem pedig egy esetleges kormányzás esetén) nem Scheiring Gábor, vagy Szabó Tímea – noch dazu Kónya Péter - a megmondóemberek, hanem éppenséggel az MSZP „Nagy Háttéröregjeiből” és a Mesterházy-féle „ifjútörökökből” álló tisztátalan és kevésbé innovatív konglomerátum. Továbbá az is nyilvánvaló – ha már az innovativitásnál tartunk -, hogy ebben az Összefogásban (és tagszervezeteiben sem) nincs ott az ahhoz kellő szellemi erő, szervezni és vezetni tudás, szervezeti és munkakultúra, amely egy modern, az országot sikeressé tévő és mélyen demokrata szellemiségű politikai erőhöz kellene…
Így az Összefogásban nincs sem kezdeményezőkészség (amely híján nincs választási győzelem), sem konzekvens és konstruktív hozzáállás az ország dolgaihoz, sem az egész szövetséget átható és természetesnek tekintett tisztakezűség: zavaros és tehetségtelen bagázs benyomását keltik a valamennyire is megfontolt választókban.
Mindezek miatt sokan (a legtöbben) valamiféle „ízlésbeli”, vagy „filozófiai” kérdésként fogják fel azt a kérdést, hogy „Lehet-e, szabad-e és érdemes-e nekem ezekre szavazni?” – pedig ez a kérdés sem nem ízlésbeli, sem nem filozófiai: lehet ez egy egyszerű polgári jogi aktus is!
…Miről is van szó, amikor „polgári jogi aktust” említek?
A válasz egyszerű: akkor lehet támogatni az Összefogást a szavazatainkkal, ha ők, azaz az Összefogásban szereplő valamennyi párt és „frontvonalbeli” politikusaik egyfajta „társadalmi szerződésben” elkötelezik magukat arra, hogy transzparens és demokratikus, a közérdeket és nem a „state capture”-t szolgáló magyar köztársaságot hoznak létre a rájuk testált hatalom birtokában – éspedig egy megadott és vállalt határidőn belül!
Ennek a társadalmi szerződésnek kellően részletesnek kell lennie – általánosságokkal, lózungokkal próbálkozniuk sem érdemes, azzal csak még mélyebbre ásnék magukat. Konkrét, behajtható vállalásokat kell tartalmaznia, hogy aztán ne táncolhassanak vissza. De még maguk a mégoly részletes vállalások sem elegendőek: a megvalósítás lépéseit is tartalmaznia kell e nyilatkozatnak.
Célok, eszközök, algoritmus – és a nem teljesítés esetére vállalt lemondó nyilatkozat: így lehet teljes és megfontolandó egy efféle ajánlat.
…De hogy segítsük az Összefogást, alább részletesen le is írjuk, mit kell „ígérniük és fogadniuk” ahhoz, hogy mi hajlandóak legyünk egy x-et tenni melléjük április 6-án, kiiktatva a „Támogassam vagy maradjak otthon?” meddő elvi vitáját. Íme:
…Ez az a szerződési ajánlat, amelyet mi – akik eddig és ezután is „fizetjük a számlát” – elvárunk: ezt kell az Összefogásnak „elhoznia a házunkhoz”, a szavazatainkért cserébe. És erre mi sem adhatunk sokkal több időt, mint a felvezető idézetben Kaszperek Mihály – hiszen összesen van még 47 nap a választásig!
Három napot adunk. Három napot – nem többet! Ha van akarat, ennyi elég!
…Ha meg nincs, akkor megteremtjük mi magunk, magyar állampolgárok, e politikai kereteket és alapszabályokat – mivel mindehhez megvannak a szükséges eszközeink! (…Az Összefogás pedig kampányoljon tripla rezsicsökkentéssel – vagy az örök élettel!)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek