„A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”
A Máté írása szerint való Szent Evangéliom, 3. fejezet, 10, Károli Gáspár fordítása - 1586
…Á, nem tetszik nekünk ez a mesterkedés, ami az úgynevezett „ellenzék” körében folyik, már jó ideje. Ezek a csávók folyamatosan körbeudvarolják egymást – szavakban. Aztán meg, a gyakorlatban, körbebaszkodják. Mindenkinek tele van a szája azzal, hogy „egység!” – eközben pedig épp a legnagyobb ellenzéki társaság, az MSZP ott szívatja a többieket, ahol éri…
Ha tényleg mindenek előtt Orbán és a Fidesz-rezsim leváltása lenne fontos a Maszopnak, akkor egykettőre túltennék magukat az ellenzéki egység útjában álló akadályokon. És így lenne ez még akkor is, ha a maszoposok a lelkük mélyén nem is annyira Orbán leváltását, hanem a hatalom megszerzését favorizálnák. Hiszen mindkét esetben egyértelmű lenne nekik, hogy akár a váltás, akár a hatalomszerzés lehetetlen egyedül: ehhez az MSZP-nek biztosan nem lesz-lehet meg a kellő támogatottsága. Túl sokan vannak a bizonytalan népségben, akiket a frász törne ki egy tisztán szoci újabb négy évtől: nem cserélik le a kemény és büdöset a híg és szintén büdösre. Mondom: gyorsan meglenne az az ellenzéki egység, akár még Gordon miniszterelnök-jelöltségével is, ha nem lenne a szociknak még más, speciálisabb céljuk is, mint a hatalom.
De van: ők nem akármilyen hatalmat akarnak, hanem olyat, amelyik mellett lehet lopni!
Mit kezdene az MSZP egy olyan győzelemmel, amely után a tiszta közélet és az átlátható közpénzek világa köszönne ránk? Azt persze tudjuk, hogy miért lenne ez jó nekünk – de nekik? Ennek a pártnak a vezető garnitúrája, mióta az eszét tudja, csak a politikából és a politika által magához ölelhető közpénzekből élt. Ez a garnitúra nem úgy került a pártja élére, hogy a párton belül mindenki másnál jobban, eredményesebben dolgozott, természetesen a közérdek napi gyakorlatba ültetésén, hanem úgy, hogy átpasszírozódott a „régi, nagy öregek” szűrőjén. Azon a szűrőn, ami a Máté Lászlók és Puch Lászlók érték- és érdekrendszerét jelentette – és itt az előrejutás kritériuma éppenséggel nem a közérdek, hanem a pártelit-érdekek képviselete volt. Ráadásul volt még egy második rosta is: az eleve középszerű figurákkal teli párt se be nem fogadta, se előlépni nem engedte a tehetségeseket – persze, azok messze el is kerülték ezt a bandát! Ezért van az, hogy akik most a prímet viszik, körülbelül annyira emelkednek ki a magyar politikai lapályból, mint amit a Hortobágyon a gulya pottyantott…
…Na, most ezeknek a fiúknak-lányoknak kellene önzetlen és nagyívű politikát folytatniuk! Olyan ez, mintha Bajnainak kellene megnyernie a sztálingrádi csatát, ráadásul úgy, hogy közben még élvezze is az öldöklést!
Nem lesz ebből semmi! Nem mintha nem lenne meg majd őszre az ellenzéki egységnek nevezett galeri – meglesz az, nyugi! – csak épp hiába, mert addigra még jobban megutálják őket azok a bizonyos „mindent eldöntő bizonytalanok”! Megutálják őket: a szocikat azért, mert csak a saját hasznukat lesik az alkuban, Bajnaiékat pedig azért, mert olyan bénák, hogy képtelenek ez ellen bármit is tenni. (Ha pedig valahogy odakeveredik Gyurcsány is – nos, őt már ab start utálják.)
Emberek, az a kétségbeejtő helyzet, hogy el vagyunk árulva! El vannak-lesznek árulva azok a csórók, akik csak akkor remélhetnek egy kicsit jobb életet, ha beindulna (éspedig komolyan) a gazdaság. El vannak-lesznek árulva azok is, akik a mutyigazdaság után piacgazdaságot szeretnének, mert a valóságos (és nem a programba beleírt) szoci-elképzelések a magyar gazdaságról csak annyiban különböznek a Fideszéitől, hogy a legfőbb anyagi haszonélvező neve nem Lajos… De nem is csoda, hogy nem hoz(na) fordulatot egy újabb Maszop-korszak - hiszen az csak egy újabb Maszop-korszak lenne: nem más, nem több, ugyanaz a metódus, ugyanaz a lélek, még ha más testekben is.
Ki tudna ebben hinni közülünk? Ki támogatná ezt? Ki akarná ezt?
…És ha majd mégiscsak meglesz valamiféle ellenzéki paktum, akkor vajon mi lesz? Talán nekimennek a Fidesznek és letúrják előbb a választási térképről, aztán pedig a közéletből? Á, nem, dehogy: majd megpróbálnak kiegyezni vele, meglássátok!
Legyőzni, eltakarítani csak azt szoktuk, akitől a mi felfogásunk, céljaink és mi magunk is alapvetően különböznek: azt, akiétől gyökeresen eltérő világot szeretnénk magunk körül látni – de vajon alapvető-e a különbség a Fidesz és az MSZP világa és céljai között? Az a helyzet, hogy csupán nüanszok vannak: a mohóság és merészség/gátlástalanság fokozataiban. Akihez pedig mind magunk, mind a céljaink hasonlatosak, azokkal sokkal inkább hajlamosak vagyunk kiegyezni, mint „ad acta tenni” őket.
Hát ezért akar a közélet tisztaságában alapvető változással nem járó hatalmat a Maszop és ezért bánna esetleges győzelme esetén igencsak kesztyűs kézzel a „legyőzött” Fidesszel!
…Van egy kellemetlen hírem, kedves szocialista fiúk-lányok: ebből semmi sem lesz! Összeborulhattok ti akárkikkel: ha nem változtok meg – márpedig nem fogtok, nem tudtok és nem is akartok – akkor ugyanúgy el fogtok tűnni a süllyesztőben, mint az MDF, vagy az SZDSZ és ráadásul ugyanazért is. Ők azért tűntek el, mert valami olyasmit akartak a magyar társadalomtól, amit az nem akart, ami nem volt benne célként-lehetőségként ebben a társadalomban. Az egyik ’30-as éveket akart, a másik pedig a holland parlamentbe képzelte magát… Az MSZP pedig most azt képzeli, hogy „lesz ő még a Fidesz!” – csak éppen arról feledkezik meg, hogy a Fidesz ma sem kell az ország „több mint kétharmadának”. Nem kell az álságossága, nem kell a pofátlansága, nem kell az önzése és nem kell a hozzá nem értése. Mármost: a Maszop, miközben az „eccerű emberek” érdekeiről beszél, valójában újabb pártpanamákról álmodik. Miközben Orbánék arroganciájáról és arcátlanságáról beszél, nem zárta ki a soraiból azokat, akik gripeneztek, zsurkivodkáztak, akik – hogy tovább lophassanak – képesek voltak a saját pártelnöküket is eladni…
Nincs alku a Fidesszel – de azokkal se, akik azt tervezgetik titokban, hogy majd megalkudnak vele! Se közjogi téren, se az úgynevezett „realitások mentén” – ez utóbbi úgyis csak azt jelenti, hogy aki ezekre hivatkozik, az vagy végtelenül naiv elméleti figura, vagy pedig ő maga is efféle „realitássá” szeretne válni a hatalommal a kezében. Aki azzal jön, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a realitásokat – amik alatt, jól tudjuk, gazdasági érdekkörök értendők -, az csak sumákol: az nem is akar változtatni igazán a politika és az oligarchák közötti oda-vissza osztogatások rendszerén. Aki azzal jön, hogy „Valahogy csak szót kell érteni ezekkel a körökkel!”, meg hogy „Nem lehet ezt egyetlen tollvonással semmivé tenni!”, merthogy „A magántulajdon szentsége…”, az elfelejti, hogy ezek a „magántulajdonok” hogyan is keletkeztek: bizony, masszívan a közösség tulajdonának és a közpénzeknek „egyetlen tollvonással” magántulajdonná való tételével1! Mármost, ha valaki azt mondja, hogy ezt nem lehet – egy tollvonással – visszacsinálni, mivel „erős emberekről” van szó, akkor azt is nyugodtan hirdesse ki, hogy át kell írni a Btk.-t úgy, hogy ha a rablóbanda elég erős, akkor megtarthatja a rabolt holmit… Mert itt erről van szó és nem másról: erős rablóbandák zsákmányáról.
…Bizony, jó ha tudjuk: aki nem akarja (vagy nem meri) ezt az egész szemétdombot egy tollvonással eltüntetni, annak célja nem más, mint hogy maga is minél nagyobb szemét legyen ezen a dombon…
Ha a szavazatunkat és vele a hatalmat tetszenek akarni, akkor tessenek szépen aláírni egy papírt, amelyen az áll, hogy – például - a komplett transzparenciatörvény kidolgozásával megbízzák a Transparency Internationalt – hogy még véletlenül se kerülhessen abba a törvénybe valami kiskapu, amin aztán maguk majd ki-be rohangálhatnak… és azon a papíron legyen ott, hogy a T. I. által összerakott törvénytervezeten egy betűt se változtatnak: azt szépen, egy az egyben megszavazzák…
…Persze, tudjuk jól, ti ezt a papírt soha alá nem írnátok… Sebaj, akkor választunk más vezetőket!
Erre ti – és ma még sokan - azzal jöttök-jönnek, hogy „De nincs alternatíva!” Jöttök azzal a szövegetekkel, hogy „Tudjuk, hogy mi sem vagyunk jók, nem vagyunk tökéletesek - de vagy mi, vagy az orbánfasiszták!”. Most mondjátok, gyerekek: ha tudjátok ti is, hogy nem vagytok jók, nem vagytok tökéletesek, akkor nem lehetett volna esetleg már idejében megjavulni, tökéletesedni, legalább valamicskét? Persze, tudjuk: ti nem javulni akartok, hanem ismét pozíciókban lenni – de az a helyzet, hogy ehhez mi nem társulunk! Nem állunk mellétek, mert mi olyat szeretnénk, hogy se ti, se az orbánfasiszták – na, ehhez mit szóltok? És ha ez nem megy (mert nem megy) veletek, akkor megcsináljuk nélkületek, ha kell, az ellenetekben is.
…Hogy nincs idő? Ó, már hogyne lenne – hiszen nem tudhatjátok, hogy mióta készülünk már erre. Ti még javában azon spekuláltatok, hogy ki jöjjön Gyurcsány után, kit kérjetek fel, aki még egy évig hagy titeket lopni, vagy legalábbis még egy év szabadlábat garantál nektek – de mi már akkor tudtuk, hogy kell valahogy legyen majd Orbán után is és tudtuk, hogy ti arra már nem lesztek jók. Mi már akkor javában készültünk a fidesszoci korszak utáni Magyarországra: elemeztünk, stratégiákat raktunk össze, sőt, hellyel-közzel még el is mondtuk, hogy mi kell és mi lesz „azután”…
Mindent tudtunk előre – mert minden olyan egyértelmű, egyszerű és nyilvánvaló volt, hogy csak a bolondok és a szegény, szorongó nép nem látta, a gazemberek (Fidesz + gazdasági-szellemi holdudvara) pedig eltagadták.
…A jó tengeralattjáróst csak akkor veszi észre az ellenség, amikor már jönnek a torpedók - és akkor már késő: kitör a pánik és törik a teknő… Itt is lesz pánik, hamarosan – és megtörnek a Fidesz körüli „öribarik” is: Nyerges Simicskának farkasa lészen, Pintér pedig kétszer tagadja meg Orbánt, mielőtt a kakas kiáltana, akkora lesz a beszari. Mert elveszhet a hatalom – és ha az odavan, akkor agyő, büntetlenség! Akkor istenhozzád, lopott vagyonok. A fejsze a magyar politika fájának gyökerére vettetik – és akik eddig lopott gyümölcsön éltek, majd kereshetnek más táplálékot.
Például börtönkosztot!
A „létező ellenzéknek” van még pár hónapja arra, hogy eldöntse: marad-e a fán, vagy a fejszésekkel tart? És hogy könnyebb legyen ezen gondolkodni, elárulom: az EU közepén ha valaki maffiózni akar, az úgy végzi, mint a múlt héten a csehek…
1 Felhívom mindazok figyelmét, akik fosnak az egyetlen tollvonással történő tulajdon-visszaszerzéstől és „realitás-felrúgástól”, hogy alig több mint két éve éppen hogy egy tollvonással került „állami felügyelet alá” az ország egyetlen világviszonylatban is számon tartott és színtiszta magántulajdonú cége, az elhíresült MAL Zrt…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek