„Die Engländer sind doch fertig, erledigt! Eine derartige Chance haben wir nie wieder.”
(„Az angolok valóban el vannak intézve, végük! Ilyen esélyünk sosem lesz.”)
Hans Jeschonnek vezérezredes - 1940
„Az ellenék valóban el van intézve, végük! Ilyen esélyünk sosem lesz.” – mondhatná most akár Orbán Viktor is, aktualizálva a fenti idézetet napjaink magyar politikai valóságára, és igaza lenne! Mert az úgynevezett „demokratikus ellenzék” éppen most intézi el magát és intézi el Orbánék 2014-es győzelmét is… Pedig a címbeli magyar nemzet túlnyomó többsége immár nem akarja még négy évvel meghosszabbítani a Fidesz-kormányzást – a magyar választók döntő többsége „nem-Fidesz” kormányt, parlamenti többséget szeretne, mivel megítélése szerint nagyon nem jó felé mennek itt a dolgok az „unortodox úton”!
…De mielőtt a poszt tényleges témájába („Mit kíván a magyar nemzet?”) belekezdenék, le kell szögeznem, hogy a magyar nemzet, mint működő egység, nem szokott kívánni – annál a sajnálatos ténynél fogva, hogy a magyar nemzet nem alkot egységesen működő rendszert. Szépen mondva: fragmentált és atomizálódott. Továbbá tény az is, hogy a legnagyobb fragmentum épp azoké, akik semmi mást nem kívánnak, csupán valahogy eléldegélni. Ők – akik sohasem gyakorolják választójogukat (róluk alább még lesz szó) – nem foglalkoznak közélettel: az túlságosan bonyolult számukra és nem is tudják igazából, mire lenne jó az egész demokráciásdi.
…Mindenek előtt nézzünk egy kis matekot, a pártpreferenciákról, illetve azok hiányáról!
Van ugye nekünk 8.000.000 szavazónk, akik „klasszikus” magyar állampolgárok és ehhez jön még a becslések szerint 350.000 új állampolgár, akik a Fidesz-KDNP kormány által hozott törvény alapján kapnak (részbeni) szavazati jogot. (Részbeni, mivel ők, ha nem rendelkeznek Magyarországon állandó lakóhellyel, csak listára szavazhatnak, egyéni jelöltre, értelemszerűen, nem.) Erről a 350.000 potenciális szavazóról alább még lesz szó (az ő feltételezhető preferenciáikról), de előbb foglalkozzunk azzal a bizonyos 8 millió klasszikus állampolgárunkkal!
Az 1990 óta megtartott választásokon a részvételi arány (a mérvadó I. fordulóban) 56,26% (1998-ban) és 70,53% (2002-ben) között alakult. Ha a 2014-es, immár egyfordulós választásnál nagyjából 60-62%-os aktivitással számolunk, nem hiszem, hogy nagyot tévedhetünk. Ez 8 millió (mint írtam, „klasszikus”) szavazati joggal bíró polgár esetében 4,8-5 millió aktív választót fog jelenteni. A mai állás szerint (az Ipsos 2013. január 9-17. közötti felvétele alapján – ld. itt: http://www.ipsos.hu/site/befagyott-er-viszonyok/) az egyes pártok, politikai szervezetek támogatottsága az alábbi:
Fidesz: 19% 1.520.000 szavazó
MSZP: 16% 1.280.000 szavazó
Jobbik: 6% 480.000 szavazó
Együtt 2014: 4% 320.000 szavazó
LMP (szakadás előtt): 3% 240.000 szavazó
DK: 1% 80.000 szavazó
Ez eddig összesen 3.920.000 szavazó – a feltételezhetően 5 millió körüli számú aktív szavazó nagyjából valamivel kevesebb, mint 80%-a. A 8 millióból azzal a nagyjából 40%-nyi emberünkkel, akik feltételezhetően inaktívak lesznek 2014-ben (is, mint voltak korábban is), nemigen lehet mit kezdeni: közülük a legtöbbeket talán csak az ösztönözné voksolásra, ha a szavazókörökben aranyat osztanának nekik. Az ő világképük vagy túl szűk ahhoz, hogy az politikailag elérhető lenne – vagy (egy kisebb részük) teljesen közömbös bármi iránt, ami Magyarországon történik. (Közöttük sokan vannak, akik egy életre elhagyták már ezt a „reménytelen helyet” és csupán papíron magyarok még.)
Van viszont egymillió emberünk, akiknek politikát kellene itt csinálni – és ráadásul ez az egymillió ember legnagyobbrészt azon polgáraink „halmazába” tartozik, akik gazdasági téren a legaktívabbak, akik az ország eltartásához arányaiban a legtöbbel járulnak hozzá. Vajon beszélhetünk-e ott igazi demokráciáról és állampolgári jogokról, egyenlőségről, ahol éppen azokat nem képviseli senki sem, akiktől a legtöbbet kérjük?
Amikor „képviseletről” írok, akkor nem azt értem ez alatt, hogy mit mondanak az egyes politikai erők és politikusok, mert ha ez alapján alakulna ki a politikai preferencia, akkor ez a bő milliós embertömeg már régen ott lehetne akár a Fidesznél, akár az MSZP-nél, de leginkább a Haza és Haladás csalhatná be őket az Együtt 2014 támogatói közé – ám még sincsenek se itt, se ott és ennek komoly oka van. Ezek az emberek nem hisznek senkinek, aki már több-kevesebb ideje szerepel a magyar politikában, mert egyikükről sem tételezik fel, hogy a hatalomért, vagy a hatalom birtokában nem tesznek majd olyasmit, vagy nem állnak össze olyanokkal, ami-akik eleve ellehetetlenítik azt, amiről most és a választásokig beszélnek.
…Mielőtt tovább foglalkoznák ezzel a milliós potenciális szavazóbázissal, kell tennem néhány megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy egyes szavazói csoportokat mi és miképpen képes motiválni, esetleg „átbillenteni”, „meghódítani”1?
Sokan (akár politikusok, akár egyszerű polgárok) arra gondolnak, hogy a választást az fogja eldönteni, hová állnak a nyuggerek – ám ez tévedés. A nyuggerek ugyanis már stabilan állnak valahol: vagy van egy (életük során kialakult-megkövült) pártpreferenciájuk, vagy ha nem, akkor az inaktívak között vannak és ott is fognak maradni, ahol most vannak. Ugyan mi és miért vinne ide-oda egy 60-80 éves átlagembert, akivel egész életében csak játszott a hatalom? Ne higgyük, hogy akár egy 13. havi nyugdíjnak akkora mozgósító ereje lenne: elteszi majd szépen a nyugger – és szépen otthon marad, ha egyéb, személyes oka, kötődése nem motiválja arra, hogy „Viktorra szavazzon”. (A Viktor-fan nyuggerek pedig akár éhezve és átlőtt oldallal is őt támogatnák.)
Aztán van egy másik mítosz is: hogy akár a Fidesz, akár az MSZP (törzs-)támogatói „mozdíthatatlanok”. Akár a tipikus fideszes, akár MSZP-s kollégája egyformán frusztrált, szorongó ember, aki túl keveset tud ahhoz a világról, hogy érthesse azt, és hogy abban magabiztos lehessen. Az, hogy éppen melyik politikai erőhöz kötik érzelmei, hogy éppen melyik politikai fétist szorongatja a markában, a saját életútja dönti el, nem pedig az, hogy alapvetően különbözne a helyzete „halálos ellenségétől”. …És ha jön valaki, aki mellett (alatt?) biztosabbnak érezheti a helyzetét, mint eddigi lelki gazdájánál, akkor képes átállni. (Persze vannak „örök becsípődések” is – de korántsem minden törzsfideszes/törzsemeszpés ilyen.)
Amint a fentiekből láthatjuk: a ma pártot nem támogatók olyan erőt és olyan politikusokat keresnek, akikben megbízhatnak (mind a jellemében, mind a tudásában, felkészültségében, mind pedig a szándékaiban) – és szintén bizalommal lehet elhódítani a két nagy, meglévő szekértáborból is (ma még ott) törzstagokat. Így elmondható, hogy akár a bizonytalanok támogatásának megszerzése, akár pedig a „befagyott” párttámogatási arányok lényeges átrendezése alapvetően bizalmi kérdés. A bizonytalan választók olyan politikára és politikusokra várnak, aki újak a porondon, a ma még „stabil” törzsszavazók pedig (ugyebár) semmiképp sem mennének át az ellenség táborába, így az ő megszerzésük egy már porondon lévő erő, személy által reménytelen (hiszen a saját „fétispártján” kívül mindeni többé kevésbé ellenség és félelemkeltő a szemében), viszont egy őket „megnyugtatni képes” új politikai vonulat esetleg magához vonzhatja őket is.2
Így akár a bizonytalanok bevonzásához, akár a politikai erőviszonyok átrendezéséhez új erőre van szükség – mert a régiek szemmel láthatóan képtelenek erre!
Mit kívánna a politikától a magyar nemzet azon bő egymilliós része, amelyhez tartozók ugyan elvileg bele akarnak szólni abba, hogy ki vezesse 2014-től az országot, ám akik bő két éve már nem találnak támogatható politikát ebben az országban? Mit mondjon ez a feltételezett új erő, amelybe a bizalmukat bele tudnák fektetni?
Nem elég az, hogy „változásra van szükség!” – azt kell mondania, hogy magamon kezdem a változást. Olyan kormányzati, államigazgatási struktúrákat alakítok ki, amelyekben automatizmusok akadályozzák meg a kezek maguk felé hajlását. Olyan politikát fogok folytatni, amelyben csak egy dolog számít: a teljesítmény – mert csak ez az egy dolog képes bővíteni a gazdaságot, biztonság (szociális, morális, jogi, financiális, stb.) pedig sosem teremthető egy szűkölködő gazdaság mellet. Társadalmi és személyes perspektívákat csak a tudás, valamint a közös és magándolgaink átgondolása adhat – sem a bezárkózó (mert a nálunk teljesítőképesebbektől félő) nacionalizmus, sem az osztogatást ígérő populizmus, mert az egyik megakadályoz abban, hogy mi is teljesítőképesek legyünk, a másikra pedig a teljesítőképesség híján nincs fedezet.
Ezek az üzenetek sokakban találnak majd visszhangra (ők a ma semelyik erő által igazából nem képviselt „jól teljesítők”), de bizonyosan lesznek olyanok is, akikben félelmeket kelt egy teljesítmény- és tudásalapú jövő, mivel magukat egyikre vagy mindkettőre alkalmatlannak érzik. Ám ez utóbbiak, ma úgyis valamely „illuzionista” párt támogatói (Fidesz, Jobbik, kisebb részben MSZP), így rájuk amúgy sem számíthatunk – nem számolhatunk a (többé-kevésbé valóban) teljesítményképtelen és tudatlan emberek tömeges támogatásával. Nekik olyan „álmok” kellenek, amelyekben ők, a gyengék, buták és vesztesek is erőseknek, okosaknak, sikereseknek és kivételeseknek érezhetik magukat. Közülük, ahogy fentebb írtam, csupán egy töredék „jöhet át” az új erőhöz szavazóként: leginkább azok, akik az őket „visszatartó” szellemi és anyagi környezet miatt „várnak a Megváltóra”, de akikben ott van a képesség arra, hogy felfogják a valóságot, ha valaki érthetően és empátiával ismereti meg őket azzal. (Vannak ilyenek – nem mindenki maga tehet arról, ha szerencsétlen és /vagy szegény és emiatt frusztrált és szorongó…)
…De mi fog történni akkor, ha nem jön elő új politikai erő új, hiteles mondanivalóval és új, hiteles arcokkal? Megmondom: győz a Fidesz, mert az ellenzék nem fog tudni elég támogatót szerezni. Azok, akik ma a bő milliónyi „aktív bizonytalanhoz” tartoznak, személyesen nem félnek annyira a „Fidesz-jövőtől”, hogy ez (mondjuk) az MSZP-hez lökhetné őket. Nem: ez a milliónyi emberünk tudja, hogy a mainál lényegesen rosszabb helyzetbe a Fidesz sem taszíthatja őket, egyszerűen azért, mert a Fideszt is az ő gazdasági aktivitásuk, teljesítményük tartja el. És ha végképp unják majd, ami itt menni fog, akkor ők azok, akik viszonylag a legpiacképesebbek külföldön is.
És mi van azzal a 350.000 új szavazóval, akik külhoni magyarokként csatlakozhatnak a választópolgárok táborához? Vajon milyen politikát és milyen politikai erőt, ideológiát támogatnak ők?
Mit mondanak erről az érintettek, a határaink mentén élő kisebbségi magyarok? Jó iránymutatás ezzel kapcsolatban az, amit nemrég a mandiner.hu-n írt egyikük, íme: „Túlzásnak tűnik, de egy kisebbségben élő nemzetrész – mint politikai közösség – tagjaként gyakorlatilag beleszületünk a jobboldaliságba. Ez nem azt jelenti, hogy felnőtt korára is mindenki jobboldali marad, de a többség igen.” (Id.: Erdélyi kampánykalauz 13+1 pontban - http://mandiner.blog.hu/2013/01/21/erdelyi_kampanykalauz_13_1_pontban) Azzal együtt is, hogy a Mandiner „jobbra húz”, a szerző mégis az igazat írta: a kisebbségben élő szemében-tudatában felértékelődik az, amiben hiányt szenved, a hovatartozás, a nemzeti közösségben-kultúrában való lét és az anyanyelv-használat magától értetődő természetessége. Kisebbségi létben mindez és mindennek az értékes mivolta megkérdőjeleződik – hiszen a többség nagyon fontos attribútumokban különbözik a kisebbségitől. Sok kisebbségi magyar érzi magát ostromlott várban – és természetes, hogy a várvédők összezárnak a vártól távolabb élő övéikkel. Amíg egy magyarországi magyarnak nem kérdés, hogy ő magyar, addig a kisebbséginek ez akár mindennapi probléma is lehet – így önkéntelenül és akaratlanul is sokkal többet foglalkozik „nemzeti (sors)kérdésekkel”, mint akár egy Jobbikos szónoklat. Ahogy a gyakran járt úton kialakul a keréknyom, úgy vésődik bele egy kisebbségi magyarba a magyar nacionalizmus is. (Van persze kivétel – de az kivétel, arra „tömegpolitikát” nem lehet alapozni!)
Sokan állítják, hogy ezek a „külmagyarok” nem fogják „egy az egyben” a Fideszt támogatni, de ne áltassuk magunkat, mi, antifideszisták: aki a friss állampolgárok közül átjön szavazni az ezzel a magyarságát fogja akarni „megélni” – és mivel neki korántsem olyan részletesek és mindennap a saját húsába vágók a Fidesz-rezsimről az ismeretei és tapasztalatai , mint nekünk, és mivel nála sokkal többet nyom a latban a „nemzeti gondolat” (még ha az a Fidesznél csupán szólam is valójában), ezért bizony a Fideszt fogja támogatni! Ez nem csupán logikus az ő viszonylatrendszeréből kiindulva, hanem kivédhetetlen és megmásíthatatlan is. Nincs az a módszer, amivel ezen változtatni lehetne – legalábbis nem 15 hónap alatt!
Fogadjuk el tehát tényként: a Fidesz százezer számra kap majd 2014 tavaszán külmagyar szavazatokat – még az a szerencse, hogy ők egyéni listákra nem szavazhatnak (legalábbis ha nincs magyarországi lakcímük, és ha addig még nem változtat ezen a Fidesz-kormány). Fentebb úgy számoltam, hogy a Fidesz nagyjából másfélmillió szavazatot fog begyűjteni – és ugye ehhez jönnek a külmagyarok voksai, mintegy háromszázezer. Ez már együtt egymillió nyolcszázezer – amiből ezzel-azzal, osztogatással, ígérgetéssel, voksvásárlással lehet akár kétmillió is. …És ha ez még nem lenne elég rémisztő a fentiek alapján jelenleg mindösszesen is csupán 1,9 millió körül „hozó” ellenzéknek, ott van a félmilliós Jobbik-tábor is! Nem tévedünk, ha azt állítjuk: ha győzni akar a demokratikus ellenzék (bármilyen felállásban is), akkor két és félmilliós támogatói tábort kell építenie, éspedig észvesztő sebességgel!
…Van-e erre még esély?
Most mondjam azt, hogy „NINCS!” – legalábbis a létező ellenzéki vezetőkkel? Oly sokszor leírtuk már itt és leírták mások is: egy ilyen kisszerű pozícióharcokba feledkezett, önmagukból ki nem látó vezetőkkel nem hinném, hogy lehetne esély. Nem hiszem, hogy ezek a figurák, ezzel a mentalitással képesek lennének mozgósítani az emlegetett egymilliónyi potenciális szavazót. Nem, mert nem képesek maguk és a tőlük várható teljesítmény iránt bennük bizalmat kelteni.
Most már igazán el kell döntenie ennek a milliós tömegnek, hogy mit is akar és mit fog tenni? Félő, hogy a válaszuk az lesz: semmit! Ha van, amiért Orbán köszönetet mondhat az újabb négy évéért, az ennek az egyébként tehetséges egymillió embernek a passzivitása…
1 Az idézőjeles szavak Szigetvári Viktor és Vető Balázs Átbillenteni, visszaszerezni, meghódítani c. tanulmányára utalnak - http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/hesh_evk_elemzes_tordelt_v5__1_.pdf
2 Nem arról van szó, hogy akár a Fidesz, akár az MSZP, vagy netán a Jobbik hívei tömegesen áramlanának majd egy új politikai erőhöz, de ne feledjük: döntött már el választást Magyarországon néhánytízezer szavazat!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek