„Nicht durch Reden oder Majoritätsbeschlüsse werden die großen Fragen der Zeit entschieden – das ist der große Fehler von 1848 und 1849 gewesen – sondern durch Eisen und Blut.“
(„A kor nagy kérdései nem szónoklatokkal és többségi határozatokkal fognak eldőlni – ez volt 1848 és 1849 nagy hibája - hanem vassal és vérrel.”)
Otto von Bismarck – 1862. szeptember 30.
Hát… Ma megjelent az Együtt 2014 programja a jogállam helyreállításáról és megújításáról. (A teljes anyag itt érhető el: http://www.egyutt2014.hu/ftp/hirek/130102_alkotmany/programpontok.pdf) Sokan és sokáig vártak egy igazi „civil” programra – hát most megkapták! Az Együtt igazi civil programot állított össze – csak éppen az a baj, hogy ezzel az abszolút civil elképzeléshalmazzal akarnak megnyerni egy HÁBORÚT! A program azt a címet viseli, hogy „A jogállam helyreállításának és megújításának programja”, de alkotói jobban tették volna, ha A kapituláció programja címet adták volna művüknek…
Miért írom le ezeket a súlyos szavakat?
Nos, 2014-ig és 2014-ben nem akármilyen ellenféllel kell megharcolni majd: egy olyan ellenféltől kell visszaszerezni a Magyar Köztársaságot, amely azt foglyul ejtette („state capture”), gúzsba kötötte, átnevezte és megerőszakolta, majd a saját képére akarta formálni, miközben kivéreztette. Ezt pedig egy háborút viselő ellenség szokta csinálni, nem egy másik demokratikus politikai erő. Ebből pedig nem más következik, mint az, hogy a háborút viselő ellen háborús stratégia kell, mert a háborús valóságot tekintetbe nem vevő civilkedés eredménytelen lesz.
A ma nyilvánosságra hozott anyagok1 szerint az Együtt eleve két alkotmánytervezettel készül a 2014 utáni időkre (ahelyett, hogy szervezetépítéssel, megalapozott politikai programmal és a legtehetségesebb káderek mozgalomba szervezésével – no meg az országos hálózat kutya kemény kiépítésével készülne…). Az első tervezet az „ideális demokrata alkotmányt” példázná, míg a második egy „kompromisszumos változat”, ha a mai ellenzék valami csuda folytán (no meg az el nem végzett munka és a kellő munkafegyelem híján) mégsem szerezne kétharmadot a 2014-es országgyűlésben.
Az elsőről nincs sok mondanivalónk: papír, amely annyit ér, amekkora realitása van a megvalósulásának. Jelen állás – és az ellenzékre jellemző szemléletmód és hozzáállás alapján – igen csekélyke. Ahelyett, hogy a most aktuális dolgukat végeznék el (ld.: szervezetépítés, káderezés, programírás, tanulás, stb.), valami olyasmivel (alkotmánytervezetek írogatása) töltik a drága, mert kevés időt, ami majd valamikor 2014 elején lehet aktuális – ha addigra már ők lennének az ország vezető politikai ereje.
A második tervezetet sem alkotmányjogi szempontok alapján elemezzük – ez ui. most felesleges szakpolitikázgatás lenne, amit meghagyunk az ebben örömüket lelő elméleti mikulásoknak – hanem az abban megmutatkozó korlátos szemléletmód és az egész (ir)realitása alapján.
A „kompromisszumos alkotmány” gondolati alapja az az eszement ötlet, hogy a Fidesz, mint leendő erős ellenzéki párt majd asszisztál a saját maga által meghozott és a saját érdekeit képviselő Alaptörvénye felpuhításához. De mégis: ezt hogyan? Talán könyörögni fognak a majdani demokratikus kormányerők az erős és abszolút ellenérdekelt ellenzéknek (Fidesz!), hogy járuljon hozzá azoknak a számára létkérdést jelentő alaptörvénypasszusok kiiktatásához, amelyek neki a hatalomba való gyors visszatérés lehetőségét adják?
…Aztán: mi ez a marhaság, hogy „Semmilyen politikai cél nem legitimálhatja a jogi eljárásrend áthágását”, amikor Gustav Radbruch már 1946-ban kidolgozta éppen azt az alapelvet, amely szerint: „A pozitív jogot akkor kell jogtalanságnak tekinteni, ha a törvény és az igazságosság közötti ellentmondás olyan elviselhetetlen, hogy a törvénynek az igazságosság előtt meg kell hátrálnia.” Így egyszerűen jogi-szakmai alapon sem igaz az Együtt programjában szereplő fent idézett megállapítás – már csupán azért sem, mert a jogállamiság helyreállítása nem egyszerűen csak egy „politikai cél”, hanem az emberi élet méltóságának, valamint az egyéni és közszabadságnak érdekében mindenképpen megteendő lépés. És mivel egyéni és közszabadság híján nem létezhet polgári, kapitalista társadalom sem2, továbbá nem működhet annak gazdasága és nem működhet a társadalom és a gazdaság normális viszonyait fenntartó közbizalom, tulajdon- és jogbiztonság sem, ezért az ezek megvalósulását akadályozó, öncélúan, klikkérdekeket kiszolgálva odarakott akadályokat el kell távolítani! Éppen ez a jogállami aktus, és nem akkor járunk el „jogállami módon”, ha be- és fenntartjuk ezen akadályokat!
A „jogi eljárásrend” formális betartása önmagában csak kelléke a jogszerűségnek, de annak összes attribútumát nem pótolja. Amikor a jelenlegi kormányerők „több mint kétharmada” meghozta az új Alaptörvényt, akkor a demokratikus joggyakorlásnak, a demokratikusan kapott hatalom legitim gyakorlásának csupán egy kritériumát teljesítette: a „több mint kétharmados” megszavazást, Ugyanakkor súlyosan megsértette a demokratikus joggyakorlás valódi célját: a közjó és a hosszú távú közérdek képviseletét. Így aki fenntartja ezt a „jogot”, az valójában cinkos a jogállam és a demokrácia lebontásában. Nem hinném, hogy ez lenne az Együtt szándéka…
…Folytatva az elemzést, még a fent idézett mondat folytatásában egy újabb súlyos tévedést találunk, íme: „[a jogi eljárásrend áthágása] olyan precedenst teremtene, ami még inkább rombolná az alkotmányos demokrácia szerkezetét, egyben megalapozná a négy, nyolc vagy tizenkét évvel későbbi újabb és újabb erőszakos alkotmányozást. Éppen ezért a közjogi korrekcióra csak kétharmados parlamenti többséggel kerülhet sor.”
Hát, fiúk, rossz hírem van: a későbbiekben egy ismételten erőszakos alkotmányozást nem úgy kell megakadályoznunk, hogy letesszük a (mint fentebb leírtuk, jogilag abszolúte megalapozottan bevethető) „fegyvert” azok előtt, akik már el is követték az erőszakos alkotmányozást, hanem úgy, hogy megakadályozzuk az antidemokratikus-maffiaszerű erőket abban, hogy felöltve a demokratikus politikai párt álcáját, visszaszerezhessék az (újbóli) alkotmányozáshoz szükséges politikai hatalmat. Amit az Együtt derék és bizonnyal jó szándékú, ám naiv - „civil” – programírói leírtak, az kb. azzal egyenlő, mintha a rabló elfogását, lesittelését szolgáló jogi eszközökről mondatnánk le a társadalmat.
Mondjuk már ki: a Fidesz nem demokratikus politikai párt, mivel célja a demokrácia saját pártérdekeiből következő korlátozása. A Fidesz nem tekinthető „legitim jobboldali” pártnak, mivel az a jobboldaliság bizonyos jelszavait és külsőségeit csupán álcaként használja. Amikor tehát az Együtt az új alkotmányozásba beinvitálná a Fideszt, mint a jobboldaliság megtestesítőjét, akkor meghívóját rossz helyre adresszálja. Amikor az Együtt-fiúk nem merik kihagyni a Fideszt (és: a Jobbikot) a jogállam és a demokrácia restaurációjának folyamatából, akkor nem a demokratikus kultúrájukról tesznek tanúbizonyságot, hanem csupán a doktrinerségükről, a bizonytalanságukról és a gyávaságukról. „Szónokolni” akarnak a nyilvánvaló antidemokrata erőszak és önkényeskedés ellen és be akarják vonni a demokratikusan meghozandó „többségi határozatba” azokat, akiknek elemi önérdekük a demokrácia, azaz a teljesítményelvűség elgáncsolása.
…A posztot felvezető mondatban 1849-’49 nagy hibájáról esik szó – amire most e program alapján az Együtt és a demokratikus ellenzék készül, az 2013-’14 nagy hibája lesz, meglássátok!
1 Ezek az anyagok (a programtervezet, ill., a két alkotmánytervezet) itt olvashatók és tölthetők le teljes terjedelmükben (Figyelem: csak erős idegzetűeknek!): http://www.egyutt2014.hu/hirek/ellenzeki_egyeztetes_a_jogallam_ujjaepiteserol_az_egyutt_2014_dokumentumcsomagja.html
2 Itt sürgősen tisztáznunk kell valamit, amire a mai, csekély munkakultúrával és még csekélyebb szervezeti fegyelemmel bíró ellenzék sok szereplője egyáltalán nem gondol és nem is beszél róla. Ez pedig nem más, mint a demokrácia és a kapitalizmus ugyanazonossága és egy tőről fakadása. Mert mi is jellemző egy demokratára (és mint tudjuk: a demokrácia nem más, mint a demokrata mentalitású és gondolkodásmódú egyének alkotta közösség!)? Nem más, mint hogy előre és ésszerűen tervez, a céljait racionálisan választja meg, terveit és céljait kitartóan, fegyelmezetten követi, azok érdekében másokkal összefog. Mármost: ugyanezek jellemzik a jó kapitalistát is!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek