Elcsenik, a mi eléjök akad, s ezt aztán keresetnek hívják… az én emberiségemnek pedig igen ellenére van, hogy a más zsebéből kivegyem s a magaméba tegyem: hiszen az már annyi volna, mint az igaztalanságot zsebre dugni. El kell őket hagynom s jobb szolgálatot keresnem; bitangságuk háborgatja gyönge gyomromat, ki kell adnom rajta.
Shakespeare: V. Henrik (ford.: Lévay József) - 1600
A poszt címét részben* Jancsó Miklós 1976-os, ellentmondásos megítélésű filmjéből vettem – ha már egyszer szokás Magyarországon elvenni a másokét.
Schmitt doktorit plagizált, húsz éve, Gyurcsány pedig főiskolai szakdolgozatot, huszonnyolc évvel ezelőtt. Mindeközben Orbánról („az emberről, aki még sohasem hazudott”), kiderült, hogy legalább egy évtizede folyamatosan hazudik, ezzel próbálva álcázni a Nagy Eltulajdonítási Hadműveletet: előbb sikkasztott magának egy országot, majd az országtól elsikkasztotta a demokráciát és a jogállamiságot – és most, hogy ezzel megvan, jelentős darabokat osztogat országzsákmányából a haveri körnek…
Jól ismerjük a politika gyakorlatában azt a módszert, hogy az ellenfelek egymás emberi, magánéleti hibáit előbányászva, kipiszkálva próbálják meg lejáratni egymást. A választópolgárok szemében az embert támadva akarják legyőzni a politikust. Ez megy nálunk is: mivel egyik politikai erő és tényező sem áll vetélytársai és a nép elé a többiekénél lényegesen, minőségileg jobb programmal – így ezzel nem tudja sem ellenfeleit le-, sem a választókat meggyőzni.
…És mindig akad egy „önkéntes vadász”, aki felhajtja az illető célszemély „magánbűneit”, majd annak birtokában leteríti az áldozatot.
A magánbűnök általi levadászás hátterében rendszerint az áll, hogy az illető ellenlábasai politikai, programalkotási téren, továbbá a kormányzási képességek terén nem tudnak „döntő érvekkel” fellépni – így maradnak a „magánbűnök”… (Sajátos keveréke-összekapcsol(ódá)sa volt a magánvéteknek és a politikai inkompetenciának az, ahogyan Gyurcsányt az őszödi beszéddel kinyírták: az alap a „mocskos szájú hazug” volt; ebből kiindulva és erre építették fel a teljes miniszterelnöki-államférfiúi alkalmatlanságot…)
Schmittel nem az volt a baj, hogy magánemberként, húsz évvel ezelőtt vágyott egy doktorira és nem a saját munkájával szerzett egyet magának. Az vele a baj, hogy elnökként nem az ország és a nép érdekei mellé állt, hanem az aktuális hatalom mellé. Ezzel vesztette az erkölcsi jogot a posztra, nem a plágiummal. Gyurcsány sem azért nem alkalmas az ország (újra-)vezetésére, mert szinte gyerekként eltulajdonította másvalaki szellemi tulajdonát, hanem azért, mert (ha jól belegondolunk) a mai napig megmaradt ezen az úton. Így szerzett vagyont: egykori állami tulajdonokba ült (ültették?) bele - nem pedig innovativitással, vállalkozói merészséggel, a nulláról indulva „lett valaki” a gazdasági életben. (Megjegyzés: ez meglehetősen általános a magyar nagyvállalkozói körben – ezek szerint tehát inkább nevezhető „közerkölcsi” jellegzetességnek, mint „magánbűnnek”!) És így szerzett pártot is: előbb „átvette” az MSZP, majd amikor mind pártelnökként, mind miniszterelnökként ellehetetlenült, akkor előbb megpróbálta visszaszerezni azt, és miután ez az akció nem sikerült, fogta és „kiprivatizált” magának belőle legalább egy darabot. Fogott néhány hatalmát vesztett MSZP-s felsőközép-kádert és egy-kétezer öreg szocimozgalmárt – és ez lett az „új párt”. Orbánnal sem az a baj, hogy akarta és akarja a (túl-)hatalmat, hanem az, amire felhasználja. Nem az ország rosszulszervezettsége, az emberek atomizált gondolkodásmódja, passzivitása és önző stratégiái ellen harcol, hanem csak úgy harcolgat – ki tudja, talán magáért a harcért… Orbán győzni akar; számára a győzelem önmaga az örömforrás, nem pedig a győzelemmel elérhető országhaszon.
Az egyén bűnének alapja sokszor a közviszonyokban található meg. Schmitt azért doktorálhatott azon a módon, ahogy tette, mert az egész országban széltében-hosszában elterjedt az, hogy nem kötjük össze a pozíciót és a sikert a valóságos és személyes teljesítménnyel. Gyurcsány azért lehetett „sikeres nagyvállalkozó”, mert csupán csak a „magáévá tett” javak nagyságrendjében emelkedett ki „úgy szerzünk, ahogy tudunk”-mentalitású honfitársai közül. Orbán pedig azért tehette rá a kezét az országra és azért osztogathatja el annak javait, mert mi, magyarok nem érezzük, hogy igazán közünk lenne az országhoz – mégpedig nem szavakban és „nagybüdös nemzeti érzésben”, hanem tulajdonával gondos gazdaként bánó polgár módjára.
A magánbűnök tehát az itt uralkodó közerkölcsből táplálkoznak – ezért a megoldás is egyértelmű: ha kevesebb magánbűnt szeretnénk látni magunk körül, akkor változtatnunk kell a saját hozzáállásunkon. Az, ha valaki „ügyes”, elismerést vált ki bennünk - és némi irigységet, amely aztán arra ösztönöz, hogy ha lehet, „ügyeskedjünk” mi magunk is. Ha valaki lebukik, akkor persze nagyon szeretünk „közfelháborodni” – de arra azért kíváncsi lennék, hogy Schmitt lebukása a szabálytalanul megszerzett doktori címmel vajon meggondolásra késztetett-e itt bárkit, aki éppen szabályt akart szegni? Mondta-e valaki magának azt, hogy „Nem megyek át inkább a piroson, mert az is szabályszegés lenne!”?
…Igen: amíg átbringázik az egyetemista a piroson, addig ott lapul benne is egy potenciális Schmitt, Gyurcsány, vagy Orbán.
Más, jobb országot szeretnénk, mint ez a korrupt, szétlopkodott, rosszul vezetett és rosszul szeretett, szervezetlen szar, ami most van? Jó, ez eddig rendben van – de ehhez olyanok kellenek, akik megcsinálják maguk körül azt a sokkal jobbat!
· Kellenek politikusok, akik legalább a jövőben nem úgy viselkednek, mint a múltbéliek.
· Kellenek választópolgárok, akik beszavazzák őket a hatalomba – és utána folyamatosan ellenőrzik is őket.
· Kellenek vállalkozók, akik, ha álomra hajtják fejüket, nem csak duzzadó és nekik tejelő állami emlőkről álmodnak, hanem arról, hogy neveiket száz év múlva úgy emlegessék, mint ma a kiegyezés korának igazi vállalkozóit. Akik nem a feléjük lejtő hazai pályán tudnak csak „nagyok lenni”, hanem (ne legyünk nagyravágyók) Szlovákiában is, ahová már nem érnek át a „jó (párt-holdudvari) kapcsolataik”.
Nem tudok olyan utat egy sokkal jobban működő ország felé, amelyen nélkülözni lehetne ezeket a tényezőket. …Illetve tudok: azt, ami Hegyeshalmon át vezet – de azon nem indulhat el az egész nép. Már régen lezárult a népvándorlás kora – emlékeztek: Augsburgnál már 1057 évvel ezelőtt visszafordították a magyarságot.
*A poszt címében „önkéntes vadászokat” is említek és ugye ráadásul „szabadságharcos” időket élünk (vagy: vagyunk éppen túl rajtuk?), így részben a forrást felfedve, részben pedig a poszt által felborzolt idegek megnyugtatására idelinkelem az Önkéntes Vadászok Indulóját a Felszabadító Háborúkból (Marsch der Freiwilligen Jäger aus den Befreiungskriegen - 1813) – nem vicc, tényleg van ilyen!
https://www.youtube.com/watch?v=BUOXfnu5s_4
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek