„Fridericus Rex, unser König und Herr
Der rief seine Soldaten allesamt ins Gewehr.
Zweihundert Batallions und an die tausend Schwadronen
Und jeder Grenader kriegt sechzig Patronen...”
(„Fridericus Rex, mi urunk és királyunk
Íme, fegyverbe szólítá most a teljes hadunk'.
Kétszáz zászlóaljat s az ezer lovasszázadot
S minden gránátos még hatvan töltényt is kapott...")
Fridericus Rex – Dal Frigyes királyról – 1832.
Magyarországot most éri el igazán a válság. Ráadásul nem csak a „világ-”, hanem a sajátunk is. Ha ugyanis okos, felkészült és nem „valamit nagyon bizonyítani akaró” kormányunk lenne, akkor sokkal kevesebb megrázkódtatással úszhatnánk meg. De nincs ilyen kormányunk és nem is valószínű, hogy a jelenlegi ilyenné tud alakulni… Maradna az ellenzék – ha lenne, de az sincs. Ami ma ellenzékként létezik, az forgácsok halmaza, némi köddel vegyítve. Vagy ebből-ezekből, vagy a nagy semmiből kell tehát egy éven belül ütőképes ellenzéket kreálni.
De kik ezek az „ezek”? Vannak már bizonyos körvonalai annak, hogy kikből-mikből verődhet (verhető?) össze majd a következő választásokra az ütőképes (?) ellenzék? Tartsunk egy kis seregszemlét – kritikus állapotfelméréssel kombinálva: határozzuk meg az erényeket és a (sokkal több) hiányosságot, hogy lássuk, hányadán állunk és hogy egyáltalán érdemes-e belevágni az egészbe, egy egységes és ütőképes ellenzéki politikai erő megszervezésébe!?
Kezdjük a „klasszikus darabokkal”, a parlamenti pártokkal!
1. MSZP
Az MSZP előnye, hogy régi, ismert – és ezek egyben hátrányai is. Van szervezete – papíron. Van tagsága és vannak szimpatizánsai – csak éppen olyan gondolat nincs, amely működtethetné ezt a tagságot, netán még gyarapíthatná is a szimpatizánsok körét. A vezetői régi, rutinos politikusok – de rutinjuk egyáltalán nem valami modern, nyugat-európai értelemben vett politizálásban van, hanem az elmúlt két évtized pátfinanszírozásos-alkus bozótháborúiban. Azt mondják magukról, hogy van „szellemi holdudvaruk” is, de valójában nem találunk egyetlen élvonalbeli szakembert sem ott és az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy ezek tanácsait sosem fogadták meg konzekvensen. A párt vezetésében vannak fiatalok – de hogy ott ők mit csinálnak, az titok, ugyanis „kifelé” nem látszik semmiféle, megújulásra utaló aktivitás... Magában a pártban, a „sorkatonák” között elvétve találunk huszonévest és még kevésbé a szimpatizánsok között: az MSZP a középiskolákban és az egyetemeken gyakorlatilag nem létezik. Hogy úgy mondjam: nincsenek utánpótlás-források – hogy miért, annak elemzése most nem téma.
Valószínű, hogy az MSZP- pártelit tovább akarja vinni a „céget” és úgy képzeli el a maga politikai jövőjét, hogy a következő ciklusban is parlamenti párt lesznek. Magától értetődő, hogy annyit szeretnének megtartani a gazdasági beágyazottságukból is, amennyit csak lehet és azt (mivel másban nem tudnak gondolkodni) ugyanúgy akarják továbbműködtetni, mint a korábbi években. Az van a fejükben, hogy csak a túléléshez legszükségesebb személyi engedményeket teszik.
2. Jobbik
Ez a párt tulajdonképpen nem politikai jelenség, hanem pszichológiai. Az egész vircsaft alapja a félelem, a zavarodottság, a magabizonytalanság, a jövőtől és az esetleg a nagy európaisággal együtt „ránk szakadó” teljesítménykényszertől. Mind vezetői, mind támogatói (akik ebben látják „A MEGOLDÁST”), frusztrált „kisemberek”, akik igen-igen keveset tudnak a világból (vagy közönséges futóbolondok, néhányan). Sokukat ért életében valamiféle „trauma”: valami nem sikerült nekik (Morvai Kriska), illetve a „rend” azért annyira áhított számukra, mert éppen bennük, a fejükben és a lelkükben nincs rend és ezért abban reménykednek, hogy egy külsődleges fegyelem majd bennük is megnyugvást teremthet. (Ezek persze botor vélelmek…)
…Talán furcsa, hogy a Jobbikkal is foglalkozom egy, a leendő demokratikus ellenzéket számba vevő listán, de gondoljunk arra, hogy a Jobbik valójában (legalább) két csoport: a vezetői és a szavazói. A vezetőkkel nemigen lehet (majd) sokat kezdeni – ellentétben a szimpatizánsokkal, akiknek tulajdonképpen tök mindegy, hogy „ki csinál rendet”, csak az a rend őket orientálja, nyugtassa meg és mutasson nekik hihető jövőt. Nekik annál jobb, minél magabiztosabb emberek szólítják meg és vezetik őket – éppen emiatt lehet előnyben a mai, frusztrált és lelkileg instabil vezetőikkel szemben egy abszolút kiegyensúlyozott, szakmaisággal megalapozott és végtelenül magabiztos „progresszív elit”. (És éppen ezért is fontos az, hogy a majdani „ellenzéki egységfrontot” ne introvertált makogók, vagy szakmai köldöknézegetők akarják vezetni!)
Tudom, sokan nem hisznek abban, hogy ez a „fasizálódott tömeg” megfordítható és a demokrata ellenzék támogatójává tehető – de nekik, a kétkedőknek üzenem, hogy gondolják csak meg, mennyi idő alatt vált Magyarországon majd’ egymillió ember „nácivá”? Igen, helyes a válasz: 3-4 év alatt! Nos, ennyi idő nem elegendő ahhoz, hogy itt komoly, megszilárdult világnézetet, mentalitást és gondolkodásmódot tételezzünk fel a jelenség mögött: ez (ahogy írtam fentebb) egy sima pánikreakció, az elbizonytalanodott, magára hagyott kisember sarokba szorítottsága miatti agresszívvé válása. Ha a leendő ellenzék magabiztos, higgadt beszéddel és magabiztosságot érzékeltető fellépéssel fog kommunikálni, akkor a „fasiszta kisember” megnyugszik, elkezd nem félni és akkor a félelmeire alapozó „politikusok” mehetnek a francba: nem kellenek már neki! Nem mondom azt, hogy minden szélsőjobbos lefalcol, de számottevően csökkenni tud ez a tömeg – és akkor már nem is lesz a választásokat eldönteni képes, vagy akár Fidesz-konkurenssé válható erő sem.
…Ráadásul ezek a mai Jobbik-szimpatizánsok nem is jobboldaliak: sokkal inkább „balosok” már ami a valós igényeiket illeti. Náluk csak vékony máz az „Ircsukkiőket!”… Tudvalévő, hogy a szélsőjobb annak idején nem azért lett jobboldalinak elnevezve, mert a jobboldali, konzervatív értékrendet „ultramód” képviselte. Az elnevezés oka az, hogy a baloldallal konkuráltak és konfrontálódtak ezek a csoportok (a kommunistákkal mindenek előtt, de a szocdemekkel is) és ugye a formállogika szerint „minél inkább balellnes valaki, annál inkább jobbos” – ami ugye ostobaság…
3. LMP
Rajtuk könnyen túllehetünk. Az LMP néhány tucat belterjes, belvárosi, belső világába zárt értelmiségi belügye. Az, hogy belőlük parlamenti párt lehetett, a rájuk kivetített remények és a valódi, tiszta, modern és konstruktív politikai alternatíva totális hiányának a következménye. Nem saját teljesítményük és még kevésbé a mondanivalójuk (ami nincs) eredménye tehát – ráadásul a rájuk vetített reményeket sosem akarták úgy betölteni, ahogy azt az egyszer rájuk szavazók várták és a beléjük látni akart képességekkel sem rendelkeztek sosem. Talán néhány tízezer meggyőződéses hívük lehet és egy olyan választási versenyben, amilyen előttünk áll, szinte matematikailag kizárt, hogy megint bejussanak a parlamentbe. Mondhatom azt is, hogy ők okozták támogatóiknak a legnagyobb csalódást ebben a ciklusban… (Mondhatnám – csak éppen egyre inkább úgy néz ki, hogy ezt a pozíciót a Fidesz hódítja el tőlük, mint a saját táborának a legnagyobb csalódást okozó erő.)
…Ennyien voltak a „parlamentiek” – illetve dehogyis, hiszen ott vannak immár a
4. Demokratikus Koalíció tagjai is. Külön most nem foglakozom velük, mert egy nemrégi posztban róluk volt szó: Új alkonyat - http://progressziv.blog.hu/2011/10/25/uj_alkonyat
Róluk is nagyrészt az mondható el, mint a „maradék” MSZP-ről: régi rutinok, régi alakok, öreg szimpatizánsok. Van ugyan egy Gyurcsány Ferencük – ez annyiban előny az MSZP-hez képest, hogy legalább van egy, a párton és a táboron belül megkérdőjelezhetetlen vezető, de hogy ez kifelé mekkora előny, az már más kérdés! Ugyanis Gyurcsány Ferenc éppen az az ember, akire a magyar társadalom rávetítette az összes kudarcát, az elmúlt két évtized minden sikertelenségét és hiábavaló reménykedését. Őt tette felelősség a társadalom – saját maga helyett. Saját maga hiányosságait a társadalom nem és nem akarta-akarja (be-)látni, ezért is igyekszik minden rosszat belelátni Gyurcsányba. Pedig ő semmivel sem rosszabb a magyar társadalom többi tagjánál: ugyanolyan végiggondolatlan és szervezetlen, ugyanúgy csak önmagának hívő és ugyanúgy mindent most és egyedül megcsinálni akaró, aki úgy érzi, hogy kényszerítve van arra, hogy mindent ő találjon kis és valósítson is meg. Ha létezik „magyar esszencia”, akkor az Gyurcsány Ferenc – és persze Orbán Viktor is, aki mindezt képes volt kihasználni a maga önző játszmája érdekében…
5. Milla, 4K, civilek, Szolidaritás, stb.
Ők is egy-egy „Gyurcsány” – csak sokkal kevesebb pénzzel és tapasztalattal. Előnyük, hogy „szüzek” még, bár már kezd kopni az ártatlanág hímpora, mert azt semmi sem koptatja jobban, mint ha csalódik a reményeiben a bennük bízók tömege. Annak idején, egy éve, kitalálta pár ember a Millát – de anélkül, hogy végiggondolták volna, mire is törekednek, anélkül, hogy lett volna egyáltalán megfogalmazott cél, és hogy belegondoltak volna abba, hogy a cél elérhető-e szervezettség és erőforrások, egységes irányítás és koherens program nélkül… Ez is egy értelmiségi játszóház volt, mint az LMP, csak a játszók mások. Aztán persze akadtak köztük, akikben felderengett a nagy büdös célnélküliség és az, hogy „Kéne csinálni valamit!”. De sokkal több és konkrétabb nem és még kevésbé vetették össze a derengést a valósággal. Kitaláltak akciókat, de ezeket nem szervezték folyamatba. Pedig az akció, ha nem egy folyamat része, akkor csak olyan, mint a folyamba dobált kavics: sosem lesz belőle a folyam(at)ot elterelni képes gát. „Felengednek lufikat” – amelyek üresek. Meghirdették a Szolidaritást – de nem pozícionálták azt a társadalomban: hogy mi is a szerepe, hol helyezkedik el a civilség és a profi politika között? Akarnak „valamit” – de nem tudják, hogy mit kellene akarniuk ahhoz, hogy itt valóban megváltozzon a világ és azt sem tudják, hogy hogyan kell-lehet azt a valamit megcsinálni. Ötlettől ötletig élnek – akárcsak a magyarok általában... Sok remény és nagy ambíciók – de kevés céltudatosság és kevés megbízható teljesítmény és még kevesebb hozzáértő a soraik között. Unatkozó, morcos, féltékeny és bizonytalankodó vezetők és sok jószándékú amatőr…
6. Bajnai és Oszkó – Haza és Haladás
Itt van látszólag a Remény és az annak sokak szemében alapot adó Profizmus – azonban a reményt valóra váltani képes tömeg hiányzik és jelenleg nem látható az út a kevés profitól a tömegmozgalommá válásig. Ami pedig a profizmust illeti: egyrészt a „tandemnek” nemigen van gyakorlata abban, ha valamit a tök nulláról kell felépíteni és hatalmassá fejleszteni, ráadásul „semmi idő alatt”. Ha megnézzük az egyébként elismerésre méltó életrajzokat, akkor azt látjuk, hogy mindig „átvettek valamit”, ami már megvolt és azt „reorganizálták”, fejlesztették tovább. „Menedzseltek”, de itt az ebbéli tudás, tehetség és tapasztalat nem lesz elég a győzelemhez. Ide most „leader” is kell és nem csak „managerek”.
A profizmus ráadásul csupán bizonyos szakterületeken van meg, nevezetesen (elsősorban) a gazdaságban – de egy társadalom jóval több, mint gazdaság. Közhely már itt a Blogon, hogy jól működő gazdaság csak jól működő társadalomban lehet – ezért ha a profik nem tesznek valamit magával a társadalommal (pontosabban: annak mentalitásával), akkor az önmagában mégoly szakszerű és kompakt gazdasági koncepciókat is elöli majd a koncepcióval (a modern piacgazdasággal) ellentétes magyar közmentalitás.
Ahhoz, hogy a Haza és Haladás valóban a haza haladását beindító és vezető erő lehessen, mindenképpen ki kell egészülnie egy általános társadalmi tervvel is. Ennek eddig nem látjuk jelét – minden megmarad a gazdasági-politikai-jogi szakmai keretek között (de legalább ott magas színvonalon, a magyar közéletben szinte egytelenként!)
Viszont: a Haza és Haladásnak nincs (még?, nyilvánosan?) deklarált politikai célja – és ennek hiányában a benne kétségtelenül meglévő alapos szakmaiságnak nem lehet esélye arra, hogy egy ellenzéki „egységfront” programjának kulcselemévé lehessen. Napóleon hiába lett volna zseniális hadvezér, ha nem lett volna a Grande Armée – Oszkó Péter hiába kitűnő gazdaságpolitikus, ha nem lesz mögötte egy győztes politikai erő, amely őt tenné meg kormánya pénzügyminiszterévé…
…Ráadásul kérdéses az is, hogy vajon miféle célok motiválják a Haza és Haladást, mi áll a dolog mögött? Nem lehetséges-e az, hogy az egész csupán a ma is meglévő magyar politikai-gazdasági elit egy csoportjának érdekeit, gondolatmenetét szolgálja? Mert ha a cél elsősorban ez, akkor ebből még akár a magyar társadalom soron következő Nagy Átverése is lehet… Egy újabb „elveszett illúziók”-korszak, amelynek az elején sok modernitáspárti magyar támogat valamit-valakiket, aztán kiderül, hogy csak „egy újabb Gyurcsányt” támogattak…, a dolgok pedig maradnak a régiben…
…És itt a vége: ennyi az ellenzék ma. A poszt elején feltettem a kérdést, hogy „egyáltalán érdemes-e belevágni az egészbe, egy egységes és ütőképes ellenzéki politikai erő megszervezésébe”? Ha csupán a fentiek alapján adnánk meg a választ, akkor azt mondhatnánk: nem! – de van egy másik szempont is: hogy ha nem szervezzük meg az ellenzéket, akkor a Fidesznek hagyjuk az országot és magunkat is.
Nyilvánvaló, hogy a legtöbb, ma önállóan (és sokszor-legtöbbször éppen a többi ellenében) tevékenykedő ellenzéki erőnek megvan a maga „kátéja”, hogy miképpen szeretne ő „központi erővé” válni a következő választásokra, akihez majd a többieknek „igazodniuk kell”. Az is valószínű, hogy jó magyarok módjára ki-ki ragaszkodni is akar ahhoz a „tervhez”, amit ő építgetett fel magában és ami a fejében rögzült… Minél később kezdünk egy egységes program elkészítésébe, annál inkább valószínű az, hogy az egyes ellenzéki erők már nem lesznek képesek „elengedni” a maguk koncepcióját és magukat-tevékenységüket a „nagy közöshöz” igazítani.
…Nincs sok időnk és nincs sok reményünk a bizakodásra sem!
(A poszt végén pedig, levezetésképpen, álljon egy szemlerészlet a Nyugaton a helyzet változatlan c. filmből – mivel a helyzet itt, keleten se sokat változott mindeddig… https://www.youtube.com/watch?v=kG2OcllKMbA&feature=related)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek