„A hatalmat nem kenyér módjára osztogatják, hanem lopják. Mindig lesznek királyok, csak másképp hívják őket.”
(Napóleon)
Napokig csak csodálkoztam azon, vajon mire jó ez az újabb „megmentősdi”: kinek akar a kormány a fix árfolyamú visszafizetés lehetőségével kedvezni – mert azt, hogy ki mindenkinek árt majd vele, kezdettől fogva tudni lehetett.
Aztán a miniszterelnök mai beszéde felfedte a titkot: Csányi Sándor megmentésére készül akció. A leleplező kulcsmondat a következő: „…a bankok stabilitását nem veszélyezteti a döntés, mivel a külföldi tulajdonú bankok mögött ott állnak az anyabankok, az OTP és az FHB mögött pedig ott áll az állam.” Továbbá: „Megvizsgáltuk azt is, hogy vajon a külföldi bankok nem vonják-e ki forrásaikat, nem csökkentik-e magyarországi hitelezéseiket a lépés miatt, és azt találtuk, hogy a mostani döntéstől függetlenül a bankok folyamatosan csökkentik magyarországi hitelezéseiket, folyamatosan vonják ki profitjukat és forrásaikat Magyarországról, óriási összegekben, sőt egyes bankoknál úgy tűnik, a vezetők jutalmazásának egyik feltétele a magyarországi hitelezés csökkentése.” – magyarul: Hurrá, kitakarodik a külföldi konkurencia, Sanyi bá’ vigadjunk!”
Nyilvánvaló, hogy ha csökken a külföldi tulajdonú bankok részesedése a magyar piacon, akkor a nyereséget az OTP és az Orbán-államot erősítő FHB fogja realizálni. Ők lesznek a legnagyobb hitelezői a gazdaságnak is – ez pedig azért fontos, mert aki hitelt ad, az feltételeket is szabhat. És ha egy meghitelezett vállalkozásról kiderül, hogy nem simul bele szépen a nemzeti együttműködés rendszerébe, hanem esetleg másfelé orientálódik, akkor a hitelező, aki ugyebár jó magyarként szívén viseli a nemzeti együttműködést, különösebb nehézségek árán képes nehézségeket támasztani: lejárttá tenni a tartozást, miegymás…
Egy hatalmas külföldi háttérrel rendelkező és Orbánnak semmiképp sem lekötelezett, rajta átnéző multi-bankrendszer piaci alapon hitelez - hitelezhet pl. „politikailag renitens” vállalkozásokat is. Sőt: finanszírozhat politikai alternatívákat. És logikus is, hogy ha egyszer egy nemzetközi nagybank jelentős forrásokat tart Magyarországon, ám ésszerűtlennek érzi az itt folyó „nem ortodox gazdaságpolitikát”, akkor elemi érdekei szerint jár el, ha támogatni kezd egy racionálisan kormányozni képes ellenzéket. …De ha a külföldi tulajdonú bankok e helyett mégis inkább feladják itteni pozícióikat, mert túlságosan „kalandosnak” ítélik meg Magyarországot és óvni igyekeznek magukat a következő hónapokban-években várható sarcoktól, akkor Orbánék szempontjából „kitisztul az égbolt”. Alig lesz számottevő, tőlük független gazdasági tényező az országban!
Orbán a saját rezervátumában nem szereti azt, ha másoknak, tőle független politikai és gazdasági szereplőknek is vannak stabil, erős pozícióik – mert ezek az ellenállás fészkei lehetnek és számára bajt hozhatnak. Amikor „nemzeti tőkéről” beszél, valójában egy vele szövetséges nagytőkés körre gondol, amellyel egymást kölcsönösen támogatják. Csányinak pedig megér némi aprópénzt az erősebb piaci pozíció – Sanyi bácsi sosem volt monopólium-ellenes, viszont kifejezetten szereti, ha „kivételeznek vele”. Hiába: tőle sem várhatjuk el a demokrataságot, amikor a Kádár-rendszer minisztériumi osztályvezetőjeként (http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=9640) kezdte építgetni a karrierjét…
…Ja, hogy mi lesz szegény devizahiteles Ryan közlegénnyel? Kit érdekel – mentse meg őt az amerikai hadsereg!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek