„Rendkívüli védelmi helyzetben a 18-40 éves korosztály számára visszaállítaná a honvédelmi tárca a fegyveres vagy fegyver nélküli hadkötelezettséget” – ez áll a Honvédelmi Minisztérium által a kormány számára készített törvénytervezetben.
Indoklás: "Az elmúlt több mint fél évtized alatt a haderő a törvény szerinti követelményeknek megfelelően átalakult, ugyanakkor felszínre kerültek a hadkötelezettség békeidőszaki hiányának problémái is, amely elsősorban a Magyar Honvédség kiegészítését biztosítandó kiképzett tartalékos erő fogyó aránya jelez…”
Na itt meg is állhatunk!
Egy profi hadsereg „kiegészítését” nem a tartalékosok vannak hivatva biztosítani, hanem a toborzás. Egy hivatásos hadsereg ugyanis lényegében megfelel egy „cégnek” – és ugye nyilvánvaló, hogy a vállalkozások munkaerő-szükségletét sem „tartalékos esztergályosok” biztosítják, hanem azok, akik ott akarnak dolgozni.
Tipikus példája az idézett mondat annak, ahogy a Fidesz-kormány össze szokta keverni az egyébként össze nem tartozó dolgokat, ahogy a szakmai hozzáértést frázisokkal szokták pótolni. Mert miért is akarná a kormány visszacsempészni a sorozott katonáskodást? Nyilvánvaló: valami történelmi romantikával kevert dilettáns ambíció áll a háttérben, amit esetleg kiegészít az az elképzelés, hogy a katonaságnak „nevelőereje” van…
Nem tudom, hogy a tisztelt honvédelmi miniszter úr, vagy e törvényjavaslat kigondolói valaha láttak-e már igazi, modern hadsereget? Feltételezem, hogy igen. Ha igen, akkor talán feltűnt nekik, hogy ma már nem a tömeges szuronyrohamok dívnak – az „orosz gőzhenger” – hanem az a haditechnika, amelynek elsajátítása ugyanúgy egész életet betöltő professzió, mint egy modern szerszámgépé, vagy egy mai informatikai rendszeré. Nem lehet gyorstalpalón „Audi-gyár-kompatibilis” szakmunkást képezni – katonát sem. Nem lehet évi néhány hetes „táborozásokon” szívsebésszé válni – a modern harcászkodást sem lehet úgy elsajátítani. „Semmi idő alatt” csak politikussá válhat valaki – de ott is csak rossz politikussá, aki azután majd efféle „előterjesztésekkel” áll elő.
És ez az előterjesztés világosan arról beszél, hogy (rendkívüli helyzetben) alapvetően fegyveres szolgálatot követel meg (csak lelkiismereti okból lehetséges a fegyvertelen szolgálat). Mármost, Tisztelt Miniszter úr és kedves előkészítők, ugyan miféle fegyvert nyomnátok a botcsinálta „katonák” kezébe? Egy-egy Kalasnyikovot? Az igen sokat ér a lézervezérlésű bombák ellen!
…Persze, az is jó kérdés, hogy ugyan ki lehetne az ellenség?
Itt három lehetőség van. Vagy valamely szomszédunk, vagy egy ellenséges nagyhatalom – vagy: belső ellenség (ami ellen a hadsereg elvileg be sem vethető), de erről később. Nézzük előbb az első két „lehetőséget”.
Igen kevéssé valószínű, hogy bármelyik szomszédunk a belátható időn belül „megőrülne” és háborút indítana egy NATO-és EU-tagállam ellen – már csak azért sem, mert szomszédaink többsége szintén tagja mindkét szervezetnek. A semleges Ausztriát kivéve csak két nem NATO-tagállam szomszédunk van: Szerbia és Ukrajna, de ez utóbbi is tagjelölt. Bármely szomszédunk számára egy ellenünk indított támadó háború egyenlő lenne az öngyilkossággal. Ha pedig esetleg kisebb, határ menti konfliktusra gondolnak a törvénytervezet Nagyívű Alkotói, akkor (ha feltesszük, hogy előfordulhat ilyen) ennek kivédésére legyen már képes a magyar hivatásos haderő – különben mi a francra tartjuk őket, az egész HM-mel az élen?
De nézzük a másodikként említett „nagyhatalmi támadás” fenyegető rémképét. Itt csak Oroszország jöhetne szóba – amely nem szomszédunk. (Erről talán a Szovjetunió idejében iskolázott nagyjaink is megfeledkeznek olykor-olykor?) Ahhoz, hogy támadás érjen minket, előbb át kellene gázolnia Oroszországnak Ukrajnán – de egy ilyen akciót nyilván nem kifejezetten és kizárólagosan Magyarország ellen indítana Moszkva és egy ilyen támadásban semmi hasznát nem vennénk nem profi katonáknak. (A várható „eredmény” kb. az lenne, amit a Magyar Katonai Dicsőség történelme „Don-kanyarként” tart nyilván…) De ha mégis egy ilyen „keleti vihar” ellen készülnének Haduraink, akkor legyenek szívesek kormányunknál kijárni a valóban hatékony gazdaságfejlesztést – hogy tudniillik legyen elég pénz egy valóban korszerű, a NATO-ban is „valamit érő” profi hadsereg felszerelésére és fenntartására. (…És még jobban tennék, ha az EU-ban lobbiznának egy közös európai hadseregért – mert az igazán hatékony megoldás az lenne!)
Kilőhetjük tehát a nagyhatalmi támadás veszélyét is, mint a hadkötelezettség visszaállításának valós okát.
…Akkor pedig marad a harmadik - mint írtuk, elvileg törvénytelen – indok: a „belső ellenség” elleni készület. Igen: ez valóban elképzelhető – ha a kormány a továbbiakban is azt tekinti a szegény- (és: roma-)kérdés „megoldásának”, hogy 3 hónapra csökkenti a munkanélküli segély időtartamát, vagy hogy „visszaterel a munkaerő-piacra” 150.000 (nyilván kiválóan képzett és fiatal) rokinyuggert… Akkor ugyanis valóban fennáll az esélye egy „szegénylázadásnak” – és akkor jól fog jönni, ha a pógárok értenek a fegyverhez… Legalább le tudják majd lőni azokat, akiknek már a lelövés is megváltás lesz.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek