„Először is szögezzük le, hogy a kormány hazudott!” – Orbán Viktor, 1990.
Ha most Orbán lenne önmaga ellenzéke, nyugodtak kicsomagolhatná és elővehetné a feledésből saját, 1990-es mondatát és minden további nélkül alkalmazhatná az EU-s médiaügyi biztos asszony médiatörvény-levelére: „…a kormány hazudott!” Ráadásul bután és szorongásától vezéreltetve tette ezt…
Már tegnap sírva röhögtem, amikor azt mondta a kormány szóvivőlánykája, hogy „majd a válasszal együtt” hozzák nyilvánosságra a biztosi levelet, és különben is: azt Navracsics Tibor kapta! A „majd együtt…”-szöveg azért volt, hogy nyerjenek néhány napot a következő nyilvános belföldi megszégyenülésük előtt – ebből csupán néhány kínos óra lett. Ma már tudjuk, hogy a levél nem csupán „technikai” kifogásokat sorol fel (ahogy azt a kormány tegnap hazudta), kár is erre több szót vesztegetnem… A „…különben is Tibi kapta” pedig igazán nem illik sem Navrához, sem a neki a biztos asszonyi levélben megadott „excellenciás úri” titulushoz: vazze, ez nem egy privát levél, amire vonatkozik a levéltitok! A biztos asszony nem azért írt Navrának, hogy megvallja neki „Navra úr, úgy beülnék maga mellé abba a szép Q7-esébe…!” Nem: ezt a levelet a Magyar Köztársaság kapta – az meg mi vagyunk, még jó hogy jogunk van elolvasni a nekünk küldött levelet!
…De most már mindegy: most már tényleg érdemben és alapvetően kell változtatni a médiatörvényen. Nem mellesleg: ha a médiabiztosi szakértők nyilvánvaló ellentmondásokat, kételyeket tudtak megfogalmazni az EU-s alapokmányok, szabályok és a médiatörvény között, akkor vajon ezt miért nem tették meg a kormány szakértői?
Két lehetőség van: vagy ennyire nem értettek hozzá, vagy megbízójuk, a kormány ennyire nem törődött vele. Az első esetben joggal tesszük fel azt a kérdést, hogy kik ülnek a tanácsadói székekben, szép pénzekért? A másik esetben pedig azt kérdezhetjük: minek ülnek ott? De végül is e kettő egyre meg: akár tudatlanok, akár feleslegesek.
Bevallom, én a második eshetőséget tartom valószínűnek: azt, hogy a kormány szakértői is tudták-tudnák, hogy a médiatörvény szelleme és tartalma ellentétes az EU elveivel és jogszabályaival. Ebben az esetben viszont egyedül a kormányé a felelősség, hogy – már korábban megfogalmazott saját érdekei védelmében (http://progressziv.blog.hu/2011/01/09/miert_kellett_a_mediatorveny) – megpróbálkozott ezzel a törvénnyel.
…Mi lesz most?
Tulajdonképpen már mindegy, hogy mit és hogyan fognak változtatni Orbánék a törvényen: Európa „leírta” Orbánt. Pontosan tudja, ki is ő és hogy csak annyira szabad és kell vele együttműködni össz-európai szinten, amennyire azt az EU érdekei, a féléves elnökség, stb. megkövetelik. Ne tévesszen meg senkit sem az, hogy Brüsszelben, Strasbourgban nem fogják őt „inzultálni”, sőt, még mosolyognak is mellette a fotókon. Az EU ugyanis nem prolikocsma, ahol ordítozással és verekedéssel szokás kifejezni az eltérő véleményeket. Az viszont valószínű, hogy a brüsszeli, strasbourgi, berlini, vagy éppen madridi hölgyek és urak hogy úgy mondjam „elkezdenek alternatívákban gondolkozni”. Mert nyilvánvaló: Orbán így nem fog „15-20 évet” kihúzni…
…De mi van, ha Viktor mégis a hatalomban szeretne maradni hosszú időre?
Akkor bizony csak egyet tehet: mindent megtesz a potenciális leváltók ellen, legyenek azok (esetleg) párton belül, vagy kívül. A belső ellenzékről nem mondhatunk sokat – pontosabban: nem tudunk valós alternatívát jelentő személyeket megnevezni. Kósa? Ugyan már! Navracsics? Na ne! Rogán? Hagyjuk – egyébként meg épp ő a médiatörvény egyik „önálló kezdeményezője” és aligha valószínű, hogy „direkt azért” adta be, hogy ezzel a világ előtt Orbánt ellehetetlenítse. Lázár „S8-as” János? Ő sem…
Akkor maradnak a párton kívüli leváltók – de itt sem állunk valami fényesen. Az MSZP sehol sem tart. Az LMP „maga se tudja…”. a Jobbikkal pedig az EU semmiféle közösséget nem vállalna – hál’ Istennek, a magyar választók választásokat eldöntő többsége sem…
Kiben-miben találhatnak alternatívát ezek után azok a bizonyos EU-s hölgyek és urak? Kikkel lennének képesek ismét szót érteni Magyarországon? A válasz kézenfekvő: azzal érthetünk szót könnyedén, aki hasonló hozzánk. Akinek a gondolkodásmódja, a stílusa és az „ösztönei” közel állnak a sajátunkhoz.
Magyarországon ezt a gondolkodásmódot, stílust és „ösztönvilágot” leginkább a modern, képzett, öngondoskodó, Európát és a világot jól ismerő, abban otthonosan mozgó (többnyire) húszas-harmincasok között találhatjuk meg. Elvileg (és talán gyakorlatilag is) belőlük állhatna össze egy ütőképes váltópárt, pontosabban: ők lehetnének annak „gerince”, „ideológusai” és vezetői-szervezői. Ők a veszélyesek igazán Orbánra – és nyilván közülük kerül ki leginkább az a néhány tízezer „ellenálló” is, akik bennmaradnak a (korábban) kötelező magán-nyugdíjpénztárakban.
Néhány tízezer ember, akik „egyet gondolnak”, egy ötmilliós aktív választói „populációban” nem is jelentéktelen erő. Ráadásul ők már tettel is bizonyították, hogy képesek és mernek önállóan dönteni, számolni a következményekkel, képesek voltak aktívan cselekedni, legalább annyira, hogy „elmenjenek maradni” a nyugdíjbiztosítóhoz…
Ha Orbán Viktor mégis a hatalomban szeretne maradni hosszú időre, akkor bizony mindent meg kell tennie azért, hogy ezeket az embereket eltávolítsa az országból! Mert bármiféle hatékony ellenzékiséghez épp az ő mentalitásuk kell; ha ők nincsenek (már) itthon, akkor sokkal kevesebb az esélye egy sikeres váltópártnak.
Ha továbbra is „hajcihő” lesz az országban, ha továbbra sem lesz képes a kormány ésszerű és hatékony (gazdaság-)politikát folytatni, akkor ezek az emberek el fognak menni. Az ő tudásuk és képességeik bármely fejlett országban lehetővé teszik, hogy ott (sokkal jobban) boldoguljanak. Általában adott ehhez a nyelvtudásuk is – vagy ha épp a „célország” nyelvét még nem beszélik, akkor 1-2 év alatt elsajátíthatják…
Minél többen mennek el közülük, annál könnyebb lesz Orbánnak legalább még egy ciklust kihúznia. Persze az ország megsínyli az elmenetelüket, de ne aggódjunk: még mindig marad annyi megszerezhető erőforrás az országban,, hogy a Fidesz körül csoportosuló politikai-gazdasági érdekkör fényesen megélhessen.
…Így lehetnek ők egy egyre szegényebb ország egyre gazdagabb hatalmasai!
Az viszont nyilvánvaló, hogy egy ilyen Magyarország egyre kevésbé lesz „üdvös partner” az EU-ban és egyre kínosabb lesz mint tagállam is. Ha „meghosszabbítjuk a trendeket” ezen a pályán, akkor elvileg akár oda is eljuthat az Orbán vezette Magyarország, hogy kilép az EU-ból. Az „elitünk” ezt alig érezné meg anyagilag – politikailag pedig megszűnnének a tagállami létből adódó állandó kritikák…
…Annak a levélnek tehát, amelyet tegnap kaptunk, a valódi tárgya és tétje nem más, mint az európai létünk. A jövő titka, hogy melyik útra lép Orbán és hogy az ország zöme követni-e őt, ha az általa választott út nyugat helyett keletre vezet?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek