2011.01.09. 12:13 Szerző: piefke

Miért kellett a médiatörvény?

Gazetten dürfen, wenn sie interessant seyn sollten, nicht genieret werden!

II. Frigyes – 1756.

„Ha érdekesek újságokat akarunk, akkor nem szabad zavarnunk őket!” – van, ahol ezt már jó kétszázötven éve is így gondolták „kormányzati körökben”. …Nálunk, mostanában, nem!

…Vajon miért?

Miféle okok állnak-állhatnak a média-botránytörvény sietős „megalkotásának” hátterében? Legyünk pragmatikusak és a hatások oldaláról közelítve keressük meg az indítékokat.

A médiatörvény társadalmi haszna gyakorlatilag nulla (illetve: negatív – de erről még lesz szó alább, a post végén). Emiatt létrehozásának igazi oka sem lehet a társadalmi érdek. Bár vannak a kormányoldalon, akik erre hivatkoznak – kezdjük tehát az ő „érveik” megcáfolásával.

 

 

„Erkölcs-, ifjúság- és társadalomvédelem” – a „keresztény-nemzeti-konzervatív” fejekben élő „világkép”-ből „logikusan következő” lépés.

Akik arra hivatkoznak, hogy a társadalom erkölcseit és az ifjúság egészséges lelki-szellemi fejlődésest van hivatva a médiatörvény elősegíteni, azok a legalapvetőbb emberi egyéni és közösségi viselkedési törvényszerűségekkel sincsenek tisztában. Az „erkölcsromboló és destruktív” TV-műsorok, bulvármédia-produktumok és internetes tartalmak nem „okai”, hanem következményei annak, amilyen állapotban egy közösség van. A viselkedésminták alapvetően még abban a korban kerülnek belénk, amikor nem vagyunk „médiafogyasztók” – még a Teletabi-korszakunk előtt. Családi viselkedésminták, „otthoni klíma”: nagyjából ezek „alapoznak meg” mindenkit. Közhely, de leírom: ha egy gyerek otthon azt látja, hogy a szülei igényesek és figyelmesek, ha vannak otthon „konstruktív normák” és elvárások, akkor ő is valószínűleg ilyen lesz. Ha pedig mindenki „önzőzik és kivan idegileg”, akkor ebbe nő bele és utána már hiába nem lenne „médiamocsok”, mert a mocskot megcsinálja ő maga magának a saját és mások életében. (Persze mindig vannak kivételek, de ezek az alaptrendek…)

Hiába nincs Való Világ, hiába közvetítenek a médiumok keresztény és hazafias tartalmakat, ha ugyanakkor „a díszletek mögött” az elvileg példaadó elit önző, mocskos játszmákat folytat… De erről alább még lesz szó.

…Még valamit a Való Világról és társairól: az efféle „közösségek életét mutató” műsorok, sorozatok az egyik legalapvetőbb emberi ösztönt szolgálják ki, a közösségalkotást, azt, hogy tagjai legyünk egy közösségnek. Mivel a modern társadalmakban sokan kénytelenek valódi közösségen kívül élni, ezért ezt az igényüket így pótolják. És nyilván ki-ki olyan „pótközösséget” választ, amilyen megfelel az ő „életelveinek”: lehet nézni Isaurát, ha érzelgősek vagyunk és lehet nézni Valóvilág Gézát és Gizit, ha mi is toszni akaró törtető tahóként élünk…

Igényesebb médiatartalmakat igényesebb emberekkel lehet „fogyaszttatni”. Az emberi igényesség pedig a családban kezdődik és a szülők felelőssége – ezt nem lehet NMHH-kkal pótolni…

…Pláne úgy, ha az NMHH valódi létcélja nem is ez, hanem pl.:

 

 

Akadályozni a kormányzati teljesítmény hiányosságainak nyílt kommunikálását.

„…ma már sokkal nehezebb megvalósítani azt a fajta „hatalmi szuverenitást”, amire Orbán és köre vágyna, amire szükségük lenne a hosszú távú hatalommegtartáshoz egy gyenge kormányzati teljesítmény és egy öncélú hatalomgyakorlás mellett.” – írtuk két nappal ezelőtt Orbán tegnap, Orbán ma – megnyílt a játék… című, Orbán Viktornak a médiatörvénnyel kapcsolatos „nemzetközi taktikáját” taglaló posztunkban (http://progressziv.blog.hu/2011/01/07/orban_tegnap_orban_ma_megnyilt_a_jatek). Igen: a médiatörvény egyik lehetséges célja, hogy a magyar média „támogatóbb és elnézőbb” legyen a kormány teljesítményének értékelése során. Ez majd különösen 2013-’14-ben ér aranyat – és szavazatokat. Azt, hogy 2-3 év múlva ilyen legyen a honi médiaközeg, most kell megalapozni: kifejleszteni az öncenzúrát, kigyomlálni a kekeckedőket… Ennek a „kormányzati szándéknak” a magyar médiára gyakorolt hatásaival is foglalkoztunk már a Kurvák és futtatók c. posztban (http://progressziv.blog.hu/2010/12/15/kurvak_es_futtatok) – nem ismételnénk az ott leírtakat…

…De lehetnek sokkal „személyesebb” okai is a médiaregulázásnak:

 

 

Magyarország „ledominálása”

Az Orbán Viktor személyiségében mindig is jelen volt és az elmúlt 8 évben felgyülemlett frusztrációk „kiélésének” és kompenzálásának alkalmas terepe a média: „Majd én megmutatom, ki itt az úr!” Aki párton belül sem tűri az ellenvéleményeket, annak nyilvánvalóan kellemetlen a média „közegellenállása” is, ezért „hígítani igyekszik” ezt a közeget és azt szeretné elérni, hogy a magyar „médiafolyam” arra folyjék, amerre ő úszni akar… Ugye, ezzel egy „úszó” mennyi energiát meg tud spórolni? És nem idegesítik a szemébe csapó szemből jövő hullámok, nem veszélyeztetik a titkos örvények sem: „Sima víz – sima ügy!

…Elképzelhetők olyan háttérokok is, amelyekben a személyes motivációk összekapcsolódnak bizonyos érdekkörök céljaival:

 

 

 „Gumicsont” - Elterelni a figyelmet a „háttérben” folyó üzelmekről azzal, hogy a „frontvonalba állítják” a médiaszabadság témáját. Ehhez kapcsolódóan pedig: akadályozni a „saját érdekkörök” piszkos ügyeinek nyilvánosságra kerülését.

Fizetni kell… A Fidesz mögött álló gazdasági érdekkörök érvényesítni akarják az érdekeiket: megrendelések, juttatások, privilégiumok kellenek nekik.

Így megy ez errefelé, már sok-sok éve. „Panamáztak” a „boldog békeidőkben”, „mutyiztak” az elmúlt nyolc évben – most pedig az „erőből átnyomás” évei várnak ránk. Itt szó sincs arról, hogy a kormány pártolná a tisztességes piaci versenyt – hiszen akkor nem garantálható a saját érdekkörök sikere, mivel sem nem jobbak a termékeik, szolgáltatásaik, sem nem hatékonyabb a technológiájuk és a szervezésük.

Bizonyos gazdasági körök sokat fektettek Orbán leendő kormányzásába – és ezek az urak most kaszálni akarnak. Kérik vissza a pénzüket, természetesen a „nekik járó haszonnal” – Orbánnak pedig fizetni kell, ha jót akar.

Ha hatalmat akar. És ő hatalmat akar – az ár neki sosem számított, pláne ha nem is ő kell hogy fizesse: ott van erre Magyarország!

De ha „panamák” lesznek, akkor lesznek vesztesek is – és ahol vesztesek vannak ott „áruló” is terem. Az áruló pedig nyilván árulkodni fog – a sajtónak.

…És itt lép be a médiahatóság. Ha teljesen meg nem is fogja tudni akadályozni a disznóságok napfényre kerülését, de nehezíteni fogja az „oknyomozó-tényfeltáró” újságírást. Arra a műfajra az jellemző, hogy „komplett bizonyítékrendszert” ritkán képesek produkálni – tehát könnyű lesz „rájuk bizonyítani”, hogy rágalmaztak, valótlanságokat terjesztettek. És akkor: bírság, ezerrel. Vagy huszonötmillióval. Vagy kétszázmillióval.

Ennek a hatalomnak „mindene” a tekintély – ez általában azokra jellemző, akik teljesítmény híján próbálnak a tekintélyre alapozni. Viszont a tekintély nem teremt új értéket, azzal csupán már meglévőket lehet megszerezni. Ez viszont össz-nemzeti szinten önző taktika: a „tekintélyeseknél” egyre több gyűlik és egyre kevesebb marad a társadalomnak. De ez a tekintélyesdi és az arra alapozó hatalmi és egyéni gyarapodási módszerek csak addig működhetnek, amíg a tekintély nem mocskolódik be menthetetlenül. A média pedig – természeténél fogva – kevéssé lenne tekintélytisztelő… És ezért kell a hatalomnak elővenni a  „szájkosár-korbács-combót”…

 

 

Bármelyik „teória” igaz, az nagy baj: mert vagy azt jelenti, hogy tudatlanok a kormányerők az emberi természet és a társadalom működése dolgában, vagy azt, hogy kormányunk tudja, hogy nem fog tudni jól kormányozni, vagy azt, hogy a miniszterelnök hatalma öncélú, vagy azt, hogy egy „maffia” irányít a háttérből

Ha egy országban az a kormányzás célja, hogy a társadalom erőforrásait mozgósítsa, akkor nem szabad akadályoznia polgárai aktivitását és kreativitását. Egy „korlátozott társadalmat” sokkal kevésbé éreznek magukénak az emberek, mint egy olyat, amely „békén hagyja őket”. És ha nem érzik magukénak a közösséget, akkor nem is tesznek meg önként annyit érte – még kényszer hatására sem!

A médiatörvény áttételesen rombol. Épp azokat távolítja el az államtól (annak vezetése miatt), akik pedig a legtöbbel lennének képesek támogatni azt, ha „szimpatikusnak találnák”. Ha úgy éreznék, hogy a kormány céljai és érdekei sok tekintetben egyeznek az ő céljaikkal és érdekeikkel.

Az ország népének az az érdeke, hogy a média valós képet mutasson az országban folyó életről – és azon belül a kormányzásról is. Ha ez a kép kozmetikázott, akkor az emberek hibás irányokat támogathatnak, pl. a szavazataikkal – és ez épp nekik fog problémákat okozni.

A posztot egy több, mint kétszázötven éves idézettel vezettük fel. Igen: azért kell, hogy „érdekesek legyenek az újságok”, hogy ne „duplázódjon meg” a társadalom: egy „kormányzati” és egy „tényleges valóságra”. Mert ha nem bízhatnak az emberek az újságokban lévő hírekben, akkor nem fognak megbízni a kormányban sem és egy ilyen „viszonyban” a kormány nem szolgálhatja többé az országot, nem láthatja le feladatát.

Viktor, die Gasetten müssen nicht genieret werden! – mert ha zavarod a lapokat, előbb-utóbb téged fognak elzavarni!

 

 

 

survey tools

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr772571361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.01.09. 14:12:27

Azért, ha netalántán, véletlenül mégis békén hagyná a lapokat... ne csak ezen múljon már szükségszerű elzavarása!
süti beállítások módosítása