A Progresszív Blog ezúttal a Jövőből, 2014-ből tudósít: beszámolunk az Orbán-kormány többdimenziós forradalmának és szabadságharcának egyik frontját képező úgynevezett „Két hét alatt rendet teszünk”-akcióról, annak körülményeiről, a mögötte megbúvó szándékokról – és a történetet lezáró, ma megszületett jogerős bírósági ítéletről.
2014. október 22.
Ma jogerős ítélettel zárult az a büntetőper, amelyben a Bíróság különösen nagy társadalmi károkozással járó felelőtlen ígérgetéssel vádolta P. Sándor egykori kétszeresen visszaeső belügyminisztert.
Az ügy még 2010 májusában kezdődött, néhány nappal az azóta szintén elhíresült „2. Orbán-kormánynak” nevezett bűnszervezet létrejöttét követően. A vádlott P. Sándor akkor kezdte meg „belügyminiszterként” tevékenységét és beiktatásakor azt az ígéretet tette, hogy „két hét alatt rendet tesz”.
Nem lett rend!
Mi, a Progresszív Blog szerzői persze tudtuk, hogy két hét alatt nem lehet „rendet csinálni” - ehhez két év is kevés. Meg is írtuk ellenérzéseinket annak idején a Pintér és a gyerekbörtön c. posztunkban (http://progressziv.blog.hu/2010/07/05/pinter_es_a_gyerekborton)... De az emberek - a zemberek - akik már hosszú ideje szorongások közt éltek, örömmel vettek és készek voltak elhinni szinte bármit, ami azt ígéri nekik, hogy csökken a szorongásuk. Pláne, hogy azt is megmondták nekik, hogy mitől is szoronganak. Azt hallották, hogy attól szar az életük, mert „sok a bűnöző”, és ettől megnyugodtak: „Na, végre tudhatom, mitől féltem eddig!”
…Persze legtöbbjük egész eddigi életében nem találkozott „A BŰNNEL”, soha semmiféle bűncselekmény áldozata nem volt – de „hallott már olyanokról, akik…” és itt általában cigányok által kifosztott gyerekekről, lelopott terményekről, vagy akár csak „fenyegetően hangoskodó romák”-ról szóló esetek következtek…
Tényleg ez volt a bajunk? Tényleg emiatt szorongtunk? Tényleg komolyan vettük azt, hogy az ország népességének talán 1-2%-át kitevő mélyszegény és/vagy lumpen romák miatt vagyunk veszélyben? Mert kimondatlanuk is ezt sugallta Pintér: a borsodi falvakba ígért rendőröket – ahol ugye sok az ágrólszakadt cigány… És nyilván Budapesten sem az elit kerületekben ígért „láthatóbb rendőri jelenlétet”, hanem pl. a „nyóckerben”.
Á, dehogy a probléma lényegét kezeltük, dehogy: még csak nem is mondtuk ki mi is az! Szó sem volt arról, hogy lassan már a harmadik generáció él úgy, hogy a családjában rendszeresen dolgozó embert nemigen láthatott, így nem került át ez a minta belé. A rend ugyanis nem úgy keletkezik, hogy rendőri eszközökkel fenyegetünk-kényszerítünk szegény, tudatlan embereket arra, hogy „takarodjanak a közelünkből”. A rend példával kezdődik, éspedig gyerekkorban, a közvetlen környezetünkből ösztönösen ellesett példával. És a rendhez hozzátartozik a perspektíva is: „Ha követem a szabályt, eljutok valahová!”. …És sem példa sem perspektíva nem állt gyerekek és fiatalok tízezrei előtt…
A Progresszív Blog nem „romaügyi szakértők fóruma”, de azt tudtuk már akkor is, hogyan működik az ember, hogyan fejlődik, hogyan változik és változtat magán és a körülményein. És tudtuk, megírtuk azt is, hogy az ehhez szükséges dolgok és körülmények egyike sem volt meg. Könnyű volt viszont a szorongó emberek tömegeinek azt mondani: „Ők a bajaitok okozói!”…
Valóban: Voltak a cigányok között számosan olyanok, akik finoman szólva „igen távol állnak” attól, hogy egy modern társadalom integráns polgárai lehessenek. De őket (vagy inkább gyerekeiket) azzá tenni „csendőri” módszerekkel lehetetlen volt – viszonyt lehetett baromi népszerű! Miért is?
Adva volt a magyar nép, melynek több évszázados „permanens élménye” az volt, hogy valakik, nálánál erősebbek, mindig elnyomták, korlátozták, időnként, nem ritkán fizikailag is fenyegették a létét. Emiatt persze rengetegen lettek frusztráltak – vagy örökölték ezt a fajta „társadalmi frusztrációt” - és a frusztráció agressziót indukál… Végre ki akarták adni magunkból ezt, végre egyszer már ők akartak „felül lenni”! …Ez történt annak idején, 1944 őszén is, amikor néhány szörnyen tragikus hónapban kiélhetővé vált a hosszú idő alatt felgyülemlett agresszió: végre „mi üthettünk valakit” (akkor a zsidót). Igen, ez volt az emocionális alapja a „nyilas nosztalgiának is”: egy „Mi voltunk felül!”-érzés. És ugyanezt a sokakban élő vágyat lovagolta meg a „Rendet teremtünk..!” ígérete is: mi elnyomunk valakit (aki mellesleg eleve áldozat), ti pedig sunyiban kajánkodhattok ezalatt. Ez a „Magyar Gárdát” létrehozó és sokak előtt szimpatikussá tevő lelki állapot „hivatalos politika rangjára való emelése” volt…
Félreértés ne essék: nem az volt a baj, hogy antiszociális bűnözői elemek ellen határozottan léptek fel, hanem az, hogy ezt a klisét húzták rá egészen más indíttatású jelenségekre és viselkedésekre is. Ezzel pedig ahelyett, hogy „rendet tettek” volna, csak a válságot mélyítették tovább: növelték a „normális társadalom” és a normális társadalomba való betagozódásra minimális eséllyel sem rendelkezők közötti különbséget és szembenállást.
…Mert mi is az igazságszolgáltatás igazi értelme és funkciója? Nem más, mint a társadalom működésében keletkezett zavar megszüntetése. De lehet-e zavart megszüntetni azzal, hogy tömegeket tovább távolítanak a normalitás esélyétől? Nőnek-e egy cigánygyerek esélyei azzal, ha a szüleit lesittelik körtelopásért? Hát persze, hogy nőnek: arra, hogy maga is deviánssá és a „normális társadalom” – a „magyarok” – ellenségévé váljon! De aligha ezt a cél.
Az igazságszolgáltatás „klasszikus elvei” közé tartozik az is, hogy bárkit csak az általa elkövetettekért érhet hátrány… És a lesitteltek gyerekei? Őket nem éri hátrány? De igen! És vétettek valamit? Nem!
Akkor? Jó ez a módszer? Elérhető vele a kívánt „rend”? Kizárt!
A rendcsinálást egy társadalomban a legkevésbé egy rendőrre kell és szabad bízni: azokban a társadalmakban, ahol igazi rend honol, ez a polgárok mentalitásában és közösségfelfogásában gyökerezik. És itt a bajunk: ez egy félelmekkel, szorongással telített társadalom! Aki szorong, abban káosz van – egyénben és közösségben egyaránt.
Társadalmi feladat tehát a rend: csökkentsd az emberek szorongását, ehhez keresd meg és szüntesd meg, vagy legalább csökkentsd annak igazi okait! Ez persze több tudást és több bátorságot igényel, mint népszerű hazugságokkal manipulálni – de ha egy politikus, aki vállalta az ország vezetését, nem rendelkezik a kellő tudással és nincs meg a bátorság benne ahhoz, hogy őszinte legyen a társadalommal, akkor mit is keres az ország élén?
P. Sándor ezt nem így gondolta – az „eredmény” pedig: „rend” helyett káosz…
…A Bíróság – P. Sándor szerencsétlenségére – komolyan vette azt, amit annak idején az Orbán-kormány hangoztatott: a Társadalom ellen súlyosan vétőknek rács mögött a helyük! Továbbá – és P. Sándor további szerencsétlenségére – a Bíróság úgy határozott, hogy mivel az egykori kétszeres belügyminiszternek a tevékenységéből kikövetkeztethetően halvány fogalma sem volt a roma bűnözés és bűnözők valódi karakteréről, ezért – kifejezetten pedagógiai célzattal – P. Sándor számára ítéletében lehetővé tette egy hosszabb bentlakásos tanfolyam elvégzését, adekvát, roma bűnözői környezetben: a Váci Fegyház és Börtön büntetés-végrehajtási intézet egyik 16 személyes zárkájában, ahol érkezését már 15 roma származású „nehézfiú” várja...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek