.jpg)
Hoffmann Rózsa kitartóan, egy életen át követett mára minden tekintetben elavult elveket – és ültetné ezeket át most a véletlenül kapott hatalma birtokában a gyakorlatba is.
Nincs ehhez joga – meg is mondom, miért nincs.
Egy elv elavulása nem ízlésbeli dolog és nem a véleményszabadságon alapul. Egy elv akkor avul el, ha már ismerünk helyette egy másikat, amely jobban leírja a valóságot és azt használva jobb eredményekre jutunk a gyakorlatban.
Ma a világban azok az oktatási rendszerek, amelyek igazán sikeresen képesek egy valódi tudásalapú társadalom alapját képezni, egytől egyig a Hoffmann Rózsáétól alapvetően eltérő pedagógiai elvekkel és módszerekkel lettek sikeresek. Hoffmann elképzelései, „ideálja” ugyanis nem a pedagógiából származik és semmi köze az embergyerek valóságos „működéséhez”. Nem, az ő elképzeléseinek alapja MAGA A TÁRSADALMI KONZERVATIVIZMUS, a valósághoz szervesen hozzátartozó változásoktól félő ember tipikus bezárkózó-önmentő attitűdje! Ebben az a legtragikusabb, hogy az ilyen ember észre sem veszi, hogy mi működik benne, hogy eleve egy szubjektív szűrő működik benne a „jó és célszerű”, illetve a „rossz és káros” elvek és módszerek kiválogatása során: „jó és célszerű” az, ami kevéssé újító és „lázadó” emberpéldányokat gyárt, akik elfogadják a” fent lévők uralmát”, akik nem kérdőjelezik meg azt, hogy nem szabad a dolgokat megkérdőjelezni. Így érhetik el ugyanis ezek az emberek, hogy világuk és lelki biztonságuk megmaradhasson… Azt hiszik, hogy ami nekik jó, az jó a világnak is – ez pedig jellemzően a szűk látókörű ember gondolkodásmódja!
Szabad-e, célszerű-e egy igen dinamikusan változó világban épp az oktatás élén mindenhatóvá tenni egy ilyen embert? Egy olyan embert, aki épp a változás ellen élte egész életét? Hogyan lenne ő képes a változást, mint óriási lehetőséget belevinni-beleültetni az oktatáson keresztül a gyerekek gondolkodásába? Hogyan lenne képes egy alapvetően a változásoktól szorongó nő olyan oktatási rendszert felépíteni, amely éppen hogy bátorságot adna a gyerekeknek ahhoz, hogy eredményesek lehessenek a változások sodrában?
Hoffmann Rózsa világában egyszerűen nincs helyük azoknak a korszerű ismereteknek, tényeknek, amelyekre az utóbbi években tettünk szert az emberi személyiség kialakulása és működése terén. Ezek ugyanis szemben állnak egy tradicionális, konzervatív, vallásos – és hát nem túl eredeti gondolkodású – ember egész habitusával. Ahhoz, hogy ő valóban elfogadhassa ezeket a tényeket, egész önmagát kellene átlépnie – ami képtelenség, hiszen ha annak idején képes lett volna átlépni annak a környezetnek a korlátait, mely őt végül is meghatározta-megteremtette, akkor ugye nem is lenne olyan, amilyen. Sokszor megállapítottuk már e Blogban, hogy ami nincs az nem is működhet. Így van ez az egyes emberek tulajdonságaival és képességeivel is: akiben nincs meg a képesség arra, hogy igazán nyitott, eredeti, lényeglátó és merész legyen, akiből hiányzik mindehhez a magabiztosság is, az nem akarjon a jövővel és egy sikeres jövendő generáció nevelésével foglalkozni!
Senkinek sincs ahhoz joga, hogy a saját korlátait és félelmeit beleültesse jövendő generációkba – még azzal az álságos dumával sem, hogy „Kellenek a szabályok és korlátok”! Persze, kellenek, csak éppen ne keverjük össze a valóban a társadalom együttműködését segítő szabályokat a magunk korlátaival!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek