„Megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, a ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.”
Pál apostol a thessalonikabeliekhez írott második levele 2:3-4. Károli Gáspár fordítása – 1586
Ma Magyarországon – az összes egyház híveit egybevéve – mintegy 1,2-1,3 millió vallásos ember él1. (Vallásosnak statisztikai értelemben azokat tekintik, akik havonta legalább egy alkalommal részt vesznek a hitük szerinti egyház szertartásain.) Ráadásul, ahogy azt az évtizedenként, legutóbb 2011-ben megrendezett népszámlálási adatok bizonyítják, a vallásosok aránya a teljes lakossághoz viszonyítva csaknem egyharmadával csökkent2…
…Ehhez képest most egy olyan törvényt készül elfogadni az országgyűlési többséget adó politikai erő, amely egy kifejezetten vallási indíttatású korlátozást akar bevezetni egy értékrendjében túlnyomó többségében és alapvetően szekularizált társadalomban – egy olyan országban, ahol az Alaptörvény szerint az állam és az egyházak egymástól függetlenül működnek3!
A nagyobb üzletek vasárnapi nyitvatartási tilalmáról beszélek.
…Azonban mielőtt elemeznénk magát a törvénytervezetet, nézzük csak meg, hogy mi is ez a „keresztény vasárnap”? Bizony, nagyon érdekes dolgokat tudhatunk meg ezzel kapcsolatban – többek között még annak a módszernek az ókori alkalmazásával is találkozni fogunk, amellyel manapság épp a Fidesz is olyan előszeretettel intézi a maga dolgait!
Akiben élnek valamiféle emlékek a Bibliából, azoknak beugrik rögtön, hogy sem az Ó-, sem az Újszövetségben nincs egyetlen szó sem a vasárnapról: ott mindenütt csak a szombatot emlegetik az Úr által megszentelt napként… Akkor meg hogyan lett a szombatra rendelt pihenőnapból vasárnapi láblógatás-templomjárás?
Nem akarom a Kedves Olvasót vallástörténésszé átképezni, ezért csak röviden: Konstantin, az első keresztény hitre tért római császár intézte úgy a dolgot, hogy a „zsidó” szombat a rómaiak által régóta megszokott vasárnapi napon tartassék meg. Az új vallások gyakran élnek azzal a trükkel önmaguk elfogadhatóvá tétele érdekében, hogy régi elképzeléseket, szokásokat és ünnepnapokat mázolnak-fazoníroznak át, az új hitbe illesztve azokat. Így lett a római „Sol invictus”, a „legyőzhetetlen Nap” kőkemény pogány ünnepéből a jól ismert Jézuskás karácson – és éppen így lett a római „venerabili die solis” („a Nap tiszteletreméltó napja”) a keresztények istene által megszentelt vasárnapi pihenőnek egy i. sz. 321-es császári rendelet által bevezetve-átnevezve.
Isten parancsolata így volt kénytelen engedni az evilági hatalomnak – annak az evilági hatalomnak, amely így gondolkodott: „Elég kellően kihívónak lenni, mindezt pedig aggályoskodás nélkül, magabiztosan művelni, s a cselekvő máris magas polcon találja magát.”5 Akárha Orbán Viktort hallanánk és látnánk cselekedni!
…Persze, Konstantin6 és az őt – nyilvánvalóan az evilági javakért és hatalomért – támogató püspökök ekképp való cselekedetének jogossága szinte a kezdetektől kétséges volt. Hiszen maga Jézus fogalmaz úgy, hogy „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” – Azaz: a korábbi, nyilván az Ószövetség istenétől származó parancsolatok továbbra is érvényben vannak, azokat még az Isten Fia, Jézus sem változtatja meg, nemhogy erre holmi földi halandók vindikálhatnának jogot maguknak, praktikusan, hatalmi játszmáik érdekében. Éppen ezért fogalmazott úgy a híres Ágostai hitvallás II., úgynevezett torgaui része 1530-ban, hogy:
„Megemlítik a szombatnapot, amelyet nyilvánvaló módon a Tízparancsolat ellenére cseréltek fel a vasárnappal. Egyetlen példát sem hánytorgatnak annyit, mint a szombatnap megváltoztatását. Bizony, nagy az egyház hatalma - állítják -, hogy még a Tízparancsolat egyike alól is feloldott!”7
Ráadásul, hogy még mocskosabb legyen a sztori, akadt a korai keresztény egyház részéről egy afféle „antik antiszemita” inspiráció is: a szombat helyett a vasárnap megünneplésével meg kívánták különböztetni magukat a zsidóktól…
…A fentiekből kitűnik, hogy a „szent vasárnap” még szigorúan hitbéli megközelítésben sem valami szent: éppen úgy aktuális hatalmi manipulációk eredménye, mint ez a mostani vasárnapi zárva tartási törvény!
Térjünk is vissza ez utóbbihoz: Egy olyan szemléletmód és egy olyan politikai stílus áll a vasárnapi zárva tartás forszírozása mögött, amelynek semmi keresnivalója egy huszonegyedik századi társadalom közös ügyeinek intézésében. Semmi esetre sem szabad ezt a gondolkodásmódot a törvény szintjére emelni – vagy, ha ezt mégis megteszi egy, a hatalmára éppen az agresszivitásával és álságosságával szert tett politikai erő [a Fidesz], akkor nekünk, huszonegyedik századi polgároknak semmiképp sem szabad e törvényt legitimnek elismernünk azzal, hogy zárva tartjuk a „hamis vasárnapon” az üzleteket az országunkban – amely sokkal inkább a mi országunk, mintsem ezé az agresszív eszközökkel a maga rögeszméit ránk erőltetni akaró kisebbségé. Ha megszavaznának és kihirdetnének egy ilyen tartalmú törvényt, akkor azt csak hatalmi dölyfből és aljas, kisszerű haveri üzleti érdekekből teszik, a tőlünk az országunk kormányzására kapott ideiglenes felhatalmazással maximálisan visszaélve. Mind a hatalmi dölyf, mind az aljas hatalmi visszaélés elegendő ok a hatalom által hozott törvény negligálásra – ám nyilvánvaló, hogy ez az aljas hatalom nem fogja ezt annyiban hagyni. Azok az üzletek, akik vasárnap e „törvény” ellenére is nyitva lesznek, bizonyosan számíthatnak ilyen-olyan, akár a létüket is veszélyeztető hatalmi-hatósági vegzálásra: a hatalom egyenként fogja levadászni ezeket.
Persze, ez az „egyenként” csak akkor fog működni, ha csupán kevés ilyen bátor üzlettulajdonos lesz – mert ha ez lesz az üzlettulajdonosok jellemző viselkedése, akkor a hatalom és a bezárási törvény számára ott ér véget a dolog: nem lehet országosan többszáz-többezer üzletet folyamatosan bírságolni, mert az a kiskereskedelem összeomlásához vezet!
Bizony: ha az üzlettulajdonosok nem követik a bankok, az egykori trafiktulajdonosok, vagy a magánnyugdíj-pénztéri tagok zömének a hatalommal szembeni meghunyászkodó, az engedékenységgel a még nagyobb bajt naivul elhárítani remélő viselkedését, hanem összefognak és egységesen mondanak nemet erre az ésszerűtlen és káros törvényre, akkor a hatalom [a Fidesz] nem tehet mást, mint meghátrál… Persze, keménykedhet – de akkor jöhet a második lépés: az ellenálló üzletláncok bezárnak, mondjuk néhány napra! Ez még mindig összehasonlíthatatlanul kisebb veszteség lesz nekik, mint ha évente 52 napon át lennének kénytelek zárva tartani! …Képzelje csak el a Kedves Olvasó: ezek után Orbán mond majd az egyik péntek reggeli rádióinterjújában néhány zavaros, frusztrált és akárhogyan magyarázható mondatot – és ezzel végleg lekerül a napirendről az, hogy ez az Istennek éppenséggel biztosan nem tetsző hatalom homályos és zavaros isteni törvényeket meglovagolva hozzon haverokat helyzetbe, az egész magyar társadalom és gazdaság kárára!
Ez lehet a Fidesz-hatalom számára azt a töréspont, honnan már nem lehet visszakapaszkodni, mert az egész ország megérzi azt, hogy ez a hatalom is csak olyan, mint a többi: legyőzhető! Hogy bár ez a hatalom azt akarta, hogy vasárnap a magyarok ne vásárolhassanak és ne adhassanak el, ennek ellenére a magyarok ezt leszarják és ugyanúgy megy a „bót”, mint annak előtte.
Nem vagyunk naivak: jól tudjuk, hogy komoly elhatározást, szervezést, kitartást és áldozatvállalást követel meg tőlünk az a harc, amellyel visszakozásra kényszeríthetjük „napjaink Konstantinját” és az álszent egyházista lobbit. Amikor a vasárnap történetéről írtam fentebb, említettem az Ágostai hitvallás ún. „torgaui pontjait” emlegettem. Torgau, ez a szász kisváros egy másik alkalommal is belekerült az európai történelembe: az 1760-as torgaui csata révén, amely a hétéves háború legvéresebb csatája volt… Ne higgyük, hogy (reméljük, csupán átvitt értelemben) „véres harcok” nélkül fogja ez a mostani, az „erőből lenyomásra” alapozó hatalom a pozícióit feladni - abba azonban bele szokott bukni minden hatalom, ha az emberek addigi életét, értékrendjét erőszakkal akarja megváltoztatni. Mert itt ez a helyzet: ha a magyarok többsége még esetleg hisz is valamiféle felsőbb erőben-lényben, akkor sem olyan erős és nem olyan jellegű ez a hite, hogy annak a mindennapi vásárlási-életviteli szokásaira vonatkozó következményei lennének. Attól, hogy sokan „a maguk módján” - de semmiképp sem valami tételes vallás gyakorló, templomba járó követőiként - hívők, ezek az emberek nem éreznek arra belső késztetést, hogy a mindennapjaikban olyan életet éljenek és az életüket úgy rendezzék be, amint azt a Biblia előírja. Ők a saját életükbe és életfelfogásukba való durva beavatkozásként élnék meg azt, ha néhány álszent „Tartuffe” lobbiereje elegendő lenne ahhoz, hogy egy másik, a tényleges hatalmat kezében tartó társaság [a Fidesz], amely a disznóságait a naivabb lelkek előtt „a hit tiszteletreméltóságával” szeretné elleplezni, e lepel kedvéért szembemenne gyakorlatilag az egész magyar társadalom szokásaival, értékrendjével és nem mellesleg zsugorítaná a gazdaságot, valamint pár tízezer embert munkanélkülivé is tenne.
Persze, tudjuk mi jól, hogy az említett társaság, amely a tényleges hatalmat birtokolja [a Fidesz] jóval többet és a maga szempontjából fontosabbat is el akar érni a nagy üzletek vasárnapi bezártatásával: azt, hogy ezen üzletek profitja radikálisan csökkenjen – hátha ez, meg a (persze szelektíven!) több tízszeresére emelt adó együttesen már elég arra, hogy e külföldi cégek feladják a magyarországi állásaikat, amelyeket (és vele a piacot!) a hatalom számára „baráti nemzeti oligarchák” [CBA] szerzik meg aztán. Nekik, a nemzeti oligarchabarátoknak, persze érdekük lenne az, hogy ne minőség-, teljesítmény-, szervezési és árversenyben szerezzenek pozíciókat a konkurenciával szemben, hanem kapják meg a konkurencia piacát egy „havertörvénnyel” – de nekünk, magyar vásárlóknak, akik nem mellesleg állampolgárai és ekként urai is vagyunk ennek az országnak, egy ilyen törvény semmi jót nem hozna, kárt viszont igen!
Úgy lépjünk fel ellene!
1 Forrás: http://hvg.hu/itthon/20100305_vallasos_magyarok_statisztika/
2 Forrás: http://hvg.hu/itthon/201314_nepszamlalas_rejtozkodo_hivok_tukor_altal_e/, illetve: http://szamvarazs.blogspot.hu/2013/04/magyarok-es-vallas_9.html
3 Magyarország Alaptörvénye, Szabadság és felelősség, VII. cikk (3) „Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek.” Ezt – vagyis az állam és az egyház különváltan való működését - azok a Nemzeti hitvallásban szereplő tételek sem írják felül, amelyek istent („Isten, áldd meg a magyart!”), egy, a katolikus egyház által szentként kanonizált uralkodót (I. István királyt), (aki Magyarországot az akkori, a keresztény állam- és társadalomszervezési elvek szerint berendezett Európa részévé tette)vagy épp „a kereszténység nemzetmegtartó szerepét” említik – netán a Szent Koronát, mint amely – ahogy a szöveg szerzői tartják/hirdetik – „megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét”. Ezek ui. nem az állam és a ma Magyarországon működő szervezett egyházak egymáshoz képesti jogi viszonyait rendezik/értelmezik/írják le, hanem csupán a magyar államiság történelmében szerepet játszó tényezőkként emlegetik az egyházat, a kereszténységet és a hitet.
4 Géza fejeledel szavai Szabó Magda Az a szép, fényes Nap c. drámájából - 1976
5 Az idézet forrása: www.szombat.hu: Hogyan lett a szombatból vasárnap? Nem azért idézek épp ettől a forrástól, mintha „fundamentalista szombatos” lennék, hanem azért, mert nagyon pontos és találó ez a megfogalmazás az efféle hatalmi stílusra.
6 Konstantin császár önmagát is püspökké nevezte ki.
7 Részlet az Ágostai hitvallás II., ún. torgaui részéből, 28. Az egyházi hatalomról – 1530
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek