„Gloria, Gloria, Gloria Viktoria!
Mit Herz und Hand,
Fürs Vaterland, fürs Vaterland!”
(„Dicsőség, dicsőség, dicsőség győzelem!
Szívvel és kézzel,
A hazáért, a hazáért!”)
Hugo Zuschneid: Gloria Viktoria!
A kérdés – kire szavazzunk április 6-án? – redukálható egy igen egyszerű felvetésre: kit lesz utána könnyben eltávolítani a hatalomból?
Ezt a kérdést azért vagyunk ma kénytelenek feltenni, mivel sokszázezer igényes honfitársunk szemében/számára nem létezik szívvel is választható alternatíva majd a szavazólapon. Azért kell így feltennünk a kérdést, mert mi, akik valóban polgárként és demokrataként kívánunk a közhatalom odaítéléséről gondolkodni, mindenképpen és mindenkor perspektivikusan, azaz folyamatában kell, hogy a politikai hatalomról és annak (időleges) birtoklásáról és birtoklójáról gondolkodjunk – és így kell döntést hoznunk!
Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy olyasvalakiket küldhetnénk a parlamentbe, akik aztán értik és vállalják is azt, amit és ahogyan tenni kell egy sikeres Magyarország érdekében. Így döntésünket nem hozhatjuk meg a következő négyéves ciklusban elvárható kormányzati teljesítmény alapján – mivel nincs hiteles, megbízható ajánlat. Döntenünk akként lehet csak, hogy mely párt(ok) kormányzása alatt lesz könnyebb minőségi politikai erő(ke)t megszervezni az előttünk álló években és hogy kiknek a hatalma lesz „lazább”.
Ebből a szempontból a Kormányváltóké a számunkra kedvezőbb ajánlat – éppen azért, amit egyik előző posztunkban (http://progressziv.blog.hu/2014/02/27/gyozhetett_volna_az_ellenzek) így fogalmaztam meg az akkor még nem Kormányváltók, hanem Összefogás néven futó ellenzékről:
…Ugyanakkor arra is tekintettel kell lennünk, hogy ez a „jobb, mert rosszabb” politikai erő vajon meg tudja-e tartani a hatalmát elegendő ideig a „rosszabb, mert szervezettebbel” szemben: elég ideig ahhoz, hogy legyen erőnk a fentebb említett új, minőségi politikai erő megszervezésére és felnevelésére? Mert ha a kevésbé rossz (mert könnyebben leváltható) politikai erő hamar elveszíti a hatalmát és visszajön a nehezebben leváltható, akkor nem ért semmit az általunk vállalt kompromisszum – akkor nem ér semmit a kezünkkel a szívvel semmiképp sem vállalható és ésszel nem vállalandó Kormányváltókra szavazni. Ha a Kormányváltókat fel fogja őrölni a Fidesz által hátrahagyott „alaptörvényes struktúra”, a bebetonozott szabályok, intézmények és pártkatonák koherens rendszere, akkor nem nyerünk semmit, csak időt veszítünk a valódi változás eljövetele előtt.
…Persze, az a gondolatmenet, hogy „Meg tudják-e majd tartani a hatalmukat a Kormányváltók?”, alig több meddő elméleti spekulációnál – hiszen a gyakorlatban még akkor sem tudnának a Kormányváltók győzni a választáson, ha minden ma „rejtőzködő” szavazó rájuk szavazna április 6-án.1 Akkor is kevesen lennének az őket támogatók, ha mindenki, aki bele akar szólni a választás kimenetelébe, őket választaná. Hiszen ehhez, vagyis a kb. 2,8-2,9 milliós Fidesz-szavazóbázis és a nagyjából 1,8-1,9 milliónyi Kormányváltó közötti 1 milliós hézag betöméséhez a jelenleg a teljes (kb. 8 milliós belföldi - a külmagyarokkal együtt mintegy 8,2 milliós) szavazói bázis több mint 20%-át kitevő, jelenleg pártpreferenciával nem rendelkező, vagy épp egyáltalán szavazni sem akaró tömeg jelentős többségének kellene hirtelen odaállnia a Kormányváltók oldalára. Ez pedig képtelenség! Így semmi alapjuk nincs azoknak a fajta, a baloldalon nagyon gyakori gondolatmeneteknek, hogy „őket alulmérik”, merthogy „az emberek félelmükben titkolják” a valójában balos szimpátiáikat és szavazási készségüket. Mert még ha igaz is lenne ez, akkor sem lennének elegen a kormányváltáshoz – hiszen az mégiscsak képtelenség, hogy csupán nagyjából 800.000 politikailag teljesen inaktív lenne az egész országban! Még sohasem volt a politikai téren permanensen inaktívak száma ilyen csekély – az mindig a harminc-negyven százalékos mezőben volt2. (…Azzal a balos közegben szintén előforduló elképzeléssel pedig már talán nem is érdemes komolyan foglalkoznunk, mely szerint – úgymond – „azok egy része, akik most, a közvélemény-kutatások során Fidesz-támogatóknak mondják magukat, valójában a baloldalt támogatják!”, mert ez már az 1945 tavaszi „Berlin bleibt deutsch!” lelkivilága… Ugyan miért ne azt mondaná egy, a valódi véleményét titkolni akaró választó, hogy „nem mondom meg”? Miért hazudná magát Fidesz-szimpatizánsnak? Talán attól fél, hogy a közvélemény-kutató titkon lefotózza és a képet beküldi a TEK-nek? Ugyan: legyen már eszünk, az isten szerelmére és ne bolonduljunk meg egészen!)
Van azonban egy olyan szempont és lehetőség is, ami miatt lehet értelme elgondolkodnunk a Kormányváltókra adandó szavazaton: ez pedig nem más, mint hogy a Fidesznek a következő ciklusban ne legyen meg a kétharmada és így ne szabogathassa-nyesegethesse tovább az alkotmányos rendszert, ezáltal erősítve tovább a maga hatalmi pozícióit és azok megtarthatóságát… Ám valójában még ez a feladat – annyi szavazatot beszedni, hogy ezáltal a Fidesz-frakció 2/3 alá zsugorodjon az Országgyűlésben – szinte-szinteirreális. A választási rendszer ugyanis annyira túlpreferálja a győztest, éspedig az egyéni körzetekben épp az ott győztesnek juttatandó „kompenzációs pluszszavazatokkal”, hogy ebben a „gerrymanderingelt” választókörzet-kiosztási rendben és ilyen alacsony, a Fideszétől ennyire leszakadt ellenzéki támogatottság mellett az egyéni mandátumok zömét minden kalkuláció szerint a Fidesz fogja besöpörni…
De ha valami csoda folytán a Fidesznek mégsem lenne meg egészen a kétharmada, akkor is ott a titkos aduász: formális, vagy informális koalíció a Jobbikkal! …Nem véletlen az, hogy ebben a választási kampányban a Fidesz egyetlen szóval sem támadta, kritizálta eddig sem a Jobbikot, sem annak elképzeléseit.3 Azonban egy formálisan-hivatalosan is felvállalt Fidesz-Jobbik koalíció még a mai kirekesztettségénél is sokkal jobban sújtaná a Fideszt európai pártcsaládjában a Néppártban… Az informális együttműködés (azaz a fontosabb kérdésekben, pl. alaptörvény-módosításban való konzekvens együttszavazás) sem lenne sokkal kevésbé szemet szúró ott – és egy efféle sub rosa jobb-szélsőjobb kollaborációnak éppúgy levonná Orbánék EU-s pártcsaládja a konzekvenciáit. Hiszen ha egy EU-s tagállamban a kormányerő együttműködik Európa legerősebb szélsőjobboldali pártjával, és ezt az EU és azon belül a Néppárt szó és következmények nélkül hagyná, akkor bizony előállna az a helyzet, amelyről egy éve az akkori német külügyminiszter, Guido Westerwelle beszélt – és amely téren Európa vezető hatalmának véleménye azóta sem változott: „Európai projektünk hitelessége attól függ, megfelelünk-e a saját magunk által felállított mércének.”4 Ez a mérce pedig – akárcsak az EU alapszerződése is – megköveteli a demokratikus elvek maradéktalan tiszteletben tartását a tagállamok részéről, amely elvet súlyosan sértené, ha egy politikai elképzeléseiben, megnyilvánulásaiban és történelmi hagyományaiban is egyértelműen rasszista politikai erőre támaszkodva tolná az egyik tagállamot még távolabb a demokráciától egy kormány…
HA sikerül úgy megszorítani a Fideszt az április 6-i választáson, hogy önmagában ne legyen meg kétharmada, ÉS ezzel egyidejűleg sikerül olyan bel- és külpolitikai nyomás alá helyezni, hogy abban egyszerűen ne vállalhassa fel a Jobbikkal való kollaborálást, AKKOR ez a helyzet megakadályozhatja a Fideszt abban, hogy tovább rontsa a saját leválthatósága jövőbeni esélyeit. Sok feltételezés és sok „ha”…
…„Gloria” és „Viktoria” tehát aligha lehetséges ebben a helyzetben, mint ahogy mi, a teljesítményalapú demokráciát a legjobb társadalmi, a tudásalapú kapitalizmust pedig a legjobb gazdasági opciónak tartó, tudatos választópolgárok sem tudjuk szívvel választani a Kormányváltókat, nem lévén ők ehhez sem elég teljesítményalapúak, sem pedig elég versenypáriak – e kettő híján pedig igazán demokraták sem. A kezünk behúzhatja hozzájuk az x-et – mert azért minden, a Fidesz és a Jobbik ellen leadott szavazat valamiképpen a szabad, polgári értékrend legnagyobb ellenségeivel szembeni kiállás -, ám ettől sem a kormányváltást, sem az újabb kétharmad megakadályozását nem remélhetjük. Amit pedig a következő éveinkben szívvel, kézzel, ésszel és tetteinkkel meg kell tennünk, az egy valódi, modern, polgári erő megteremtése – akár annak korszerű és teljesítménycentrikus szocdem alternatívájával együtt! E(zek) híján csak a rossz és eredménytelen „választások” maradnak…
Tudomásul kell vennünk azt, hogy nem úszhatjuk meg immár a dolgot azzal, ha az egyik nem működő és nem teljesítőképes „megoldást” (pártot-pártcsoportot) támogatjuk négyévente egy-egy x-szel a másik ellenében.
Nem, nem, nem akarjuk országunkat és jövőnket Mesterházy-, Bajnai-, vagy Gyurcsány-vezette politikai konglomerátumokra bízni – mert mi modern, polgári, teljesítményalapú országot akarunk, ők pedig a szó igaz értelmében sem nem modernek, sem nem polgárok, sem pedig nem teljesítményalapúak. Nem akarjuk az országunkat rájuk bízni – mert az, hogy épp a Mesterházy-féle vonulat, vagy éppen a Maszop „Nagy Öregjei”, illetve e kettő valamiféle kombinációja szab-e irányt a kormányzásnak, az mindennek nevezhető, csak épp kívánatosnak nem. És azért sem támogatjuk szívvel és ésszel az ő kormányra kerülésüket, mert végeredményben tök mindegy, hogy Bajnai szakpolitikai részletekben elvesző szubmisszivitása, Gyurcsány távlatosságot, átgondoltságot, felkészültséget és hitelességet nélkülöző impulzivitása, vagy épp Mesterházy minden konkrétumot nélkülöző, „Csak én éljek meg jól belőle!”-szellemű lózungsunyisága dominál-e épp a közéletben. Nem őket és nem is a pártjaikat támogatjuk – de a Fideszt lejtmenetben akarjuk látni, majd pedig a hatalomtól távol akarjuk tudni!
…Mert ha (álmodozzunk!!!) valahogyan mégiscsak sikerülne annyi szavazatot összeszedniük, hogy önmagában a Fidesznek ne legyen kétharmada, akkor ezzel megtörne a Fidesz-legyőzhetetlenség mítosza – és aki eljut odáig, hogy látták már el nem érni a célját, az legközelebb akár le is győzhető! Az el nem ért újabb „önálló kétharmad” lehet a Fidesz „el alameini veresége”: nem maga a vég, de a vég kezdete! Az emberek elkezdenék megérezni azt, hogy a Fidesz sem „mindenható” és az ő szervezete-ereje sem képes „bármit elérni az országban”. Elkezdhetne működni az az „ösztön”, amely a megsebzett vad „halálra üldözésére” sarkall és elkezdhetne felépülni az ellenzéki magabiztosság is. Ha a Fidesz lebőg, mert nem lesz többé „kétharmados”, akkor sokkal inkább érzik majd úgy az emberek, hogy mégis érdemes lehet ellenzéki szerveződésekbe fektetni a bizalmukat, a reményüket!
…Elkezdenénk azt átérezni, hogy legközelebb győzhetünk!
…Ezért – és nem a Kormányváltók „önnön értékeiért” - megyünk el a Kormányváltókra szavazni, bárha „gázálarcban”, nem is csupán „befogott orral! Mert néha kell esélyt adni az esélytelennek is…
1 A pártok legutóbbi támogatottsági adatait – számításaink alapját – ld. itt: http://www.median.hu/galeria-popup.ivy?artid=44596455-4a53-4b37-8f2c-847e8e34ea17&pos=1
2 Az 1998-as választásoknál meg még annál is jóval többen voltak inaktívak. Az egyes választások részvételi adatait ld. itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jelenkori_magyarorsz%C3%A1gi_orsz%C3%A1ggy%C5%B1l%C3%A9si_v%C3%A1laszt%C3%A1sok#A_2002-es_v.C3.A1laszt.C3.A1s
3 Erről írt Tamás Gáspár Miklós igen érdekesen: http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20140307_TGMKerdes_a_szerkesztoseghez - választ nyilván akkor fog erre kapni, amikor az Ismeretlen Katona kapcát vált…
4 Forrás: http://hvg.hu/vilag/20130308_Level_Barrosonak_negy_EUtag_szigorubb_bu
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek