Az emberek meg tapsolnak, hasukat fogják a nevetéstől - Mit röhögtök? Magatokon röhögtök! Hej, de elkapnám a nyakát minden koszos firkásznak, minden rohadt liberális sátánfajzatnak! Ízzé-porrá törném-zúznám minden csontjukat, hogy a poklok fenekén se szednék össze az ítéletnapig! Nem tudok magamhoz térni! Hiába, akit isten meg akar verni, annak előbb elveszi az eszét.
Gogol: A revizor - 1836
Ma biztosan sok írás fog születni a létrejött „baloldali egységről”, amely elveri a port ezen a baloldalon és ezen az egységen. Ők ilyen tehetségtelenek, ők, ilyen alamusziak, ők ilyen álságosak, ők ilyen gyengék és ötlettelenek, ők nem tudnak kezdeményezni, ők képtelenek valami igazán újat, jobbat és mást létrehozni…
Nem, drága néptársaim: mi, magyarok vagyunk ilyenek! Mert mi évek óta tudjuk, hogy ők milyenek – és mégsem voltunk képesek túllépni az évszázados magyar egymás iránti bizalmatlanságunkon, egymás szándékainak becsületességében való kételkedésünkön. Mi nem tudtunk felülemelkedni azon a szokásunkon, hogy itt mindig mindenki „vezér” akar lenni és „szégyennek” érzi, ha ő csak egy „közlegény” a seregben. (Mint a grundon, ahol mindenki tiszt volt, Nemecsek kivételével…) Pontosan azt és pontosan úgy csináltunk mindent, mint ahogy a „megvetendő” szocik!
Most a baloldal nagy, gusztustalan egysége ismét csak egy jó alkalom arra, hogy ne nézzünk szembe magunkkal és ne legyünk kénytelenek önmagunkban keresni és fellelni a hibát: ismét átháríthatjuk a felelősséget, aktuálisan a baloldal három pártjára. Az, hogy a jobb- és szélsőjobb hívei ezt teszik, rendben van - nekik ez az összetartó hagyományuk és elvük: „Mi mindig mindent jól csináltunk és csinálunk! Nekünk köszönhető, hogy még létezik a magyarság! – Csak hát az ellenségeink…!” …De hogy a magát „nyugatosnak” valló „ellenzék” is épp ezt teszi – és éppen úgy nem teszi meg a minden értelmes, „nyugatos” polgártól elvárható cselekvési minimumot – ez már azért gáz!
Az, ha Orbán győz tavasszal, nem a baloldali pártok és vezetőik hibája lesz. A hiba a „magyar, mint működőképes polgár” fejletlenségében van. Mindazok, akik most fel vannak háborodva és/vagy csalódottak, kérem, keressék csak meg bártan magukban a bizalmatlan és nem együttműködéskész, de mindig fensőbbségre törő kis magyart! Beszélgessenek el vele és menjenek végig együtt a magyar történelmen: látni fogják, hogy a nagy sikertelenségeket mindig ez a bennünk élő kis, bizalmatlan, túlkompenzáló, önző figura okozta. Tudom: erre predesztinálja a magyarokat a történelmük – de vigyázzunk, mert ezzel a sikertelenségre is predesztinál!
…Érdekes, hogy ha két vagy több magyar összejön és elvileg együtt csinálna valamit, akkor szinte ösztönösen elkezdik egymást vizslatni: hogy ki is az valójában (pontosabban: ki volt) és hogy mik az „igazi” szándékai ezzel a közösködéssel? Hogy hol, mikor és mivel fog átverni? Nem azt nézzük, hogy ki mit tud, ki mivel járul hozzá a közös sikerhez és nem is azzal vagyunk lefoglalva, hogy egy kockás papíron leírjunk egy objektív tervet… És ez a két magyar jellegzetesség már elég is ahhoz, hogy kódolva legyen a kudarc!
Mindaddig, amíg a múlttal többet foglalkozunk, mint a jövő lehetőségeivel és mindaddig, amíg a „közös munka” azt jelenti itt, hogy „a többiek segítsenek az ÉN elképzeléseimet, vágyaimat beteljesíteni!”, addig ott a dolog vége.
…Ez az eset tanulsága – nem pedig az, hogy „milyen alkalmatlan a baloldal és annak vezetői!”
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek