„Nicht durch Reden oder Majoritätsbeschlüsse werden die großen Fragen der Zeit entschieden…, sondern durch Eisen und Blut.“
(„A kor nagy kérdései nem szónoklatokkal és többségi határozatokkal fognak eldőlni…, hanem vassal és vérrel.”)
Otto von Bismarck – 1862. szeptember 30.
Előző posztunkat egy Hitler-idézettel vezette fel – most jöjjön Bismarck! Mindezt azért, hogy felrázzuk azt a köcsög csupor aludttejet, amit mindközönségesen csak „ellenzékieknek” szokás nevezni. Hátha még nem késő megérteniük, „mit cselekesznek”…
Van egy nagy baja az ellenéknek: támogatói között sok a gondolkodó ember! Ezt úgy értem, hogy az a fajta ember, aki nem cselekvő. Az ellenzék szellemi hátországát a cselekvés kultúrája helyett a beszéd kultúrája uralja.
Ez egy nagyon szép és nagyon fontos világ – csak épp nem a politika világa. A politika világában csak a tettek és a tettrekészség számít, a kezdeményezőkészség - nem pedig az, hogy milyen szépen tudsz a barátaiddal a szabadság és demokrácia eszméjéről beszélgetni. Mert amíg te elegánsan bölcselkedsz az elefántcsonttornyocskádban, addig mások folyamatosan cselekszenek – speciel éppen azért, hogy neked lassan már a tornyod se legyen meg. Értsd meg végre: ez a meccs az irhádra megy – és az irhád nélkül az elveid se érnek semmit sem!
2002 és 2010 között hagytátok a kormányaitokat és a politikai vezetőiteket, hogy elkurvuljanak és emiatt megutálták őket a jobb érzésű emberek, így tulajdonképpen ti idéztétek elő azt a helyzetet, amelyet 2010 óta az vas és a vér ural. Ti, éppen ti hoztátok az ország nagyára a több mint kétharmadot – mert akkor is csak filozofáltatok, amikor a baloldali és liberális politikusok esztelenül és tisztességtelenül viselkedtek „rendszerszerűen”. Ti csak ültetek a helyeteken. Nem figyelmeztettétek a pártjaitokat, nem kényszerítettétek ki belőlük a tisztességességet. Kussoltatok.
Most bezzeg ágáltok, úgy, mintha semmiről sem tehetnétek, mintha nem épp a ti kollaborációtok „eredménye” lenne az, hogy ma nem létezik ellenzéki hitelesség azok szemében, akik ezt az országot eltartják. Mert ők, az eltartóitok, akkor is dolgoztak és nem kollaboráltak – és akkor és ma is megvetik, jogosan, azokat, akik nem szólnak, ha hasznuk van a rendszerből.
Igen: az a helyzet, hogy mi nem szeretjük azokat, akik emelkedettséggel próbálják takargatni a gyávaságukat! Nem fogadjuk el őket vezetőinkül és nem látjuk bennük a saját „véleményvezéreinket”.
Sokan még ma is azt hiszik, hogy titeket kell és lehet megnyerni ahhoz, hogy az ellenzék ismét a közéletet tematizáló pozícióba kerüljön: azt hiszik sokan, hogy ehhez a ti írásaitok és mondanivalótok kell – ám ez tévedés, mert régi fejekben nem születnek már új gondolatok, a régi gondolataitokkal meg látjuk, mire mentünk és hova jutott az ország!
Lehet, hogy ti azt hiszitek, hogy ti vagytok az ellenzéki oldal – de ti senkik sem vagytok, mert csak az lehet valaki, bármi, aki képes cselekedni. A cselekvés pedig egyenlő a helyzetismerettel, a szervezettséggel, a meddő viták mellőzésével és a hierarchiába rendeződéssel – vagyis csupa olyasmivel, ami nem vagytok. A helyzetről fogalmatok sincs: nem értitek, miért nem volt sikeres a demokráciakísérlet és hogy a versenyszellemű kapitalizmust miért fojtotta el az érdekkörök világa. A szervezettséggel hadilábon álltok: ahogy Shakespeare mondatja a Coriolanusban Menenius szenátorral, „szívesebben randevúztok az éjszaka farával, mint a hajnal homlokával”… A hierarchia pedig nektek „gyanús”: azt önkéntelenül is a megalázó vakfegyelemmel keveritek össze.
A ti világotok egy „gondolatvilág”, valahol az űrben, vagy Hollandiában, Spinoza korában – de hogy nem az itt és most, az biztos! Ti azt hiszitek, hogy elég beszélni-írni a demokráciáról és nem kell egy demokratizmusra - azaz: közös tervezésre-szervezésre - nevelő közoktatás, vagy éppen egy olyan államrezon, amely nem teszi lehetővé a kivételezést akkor sem, ha éppen a „baráti oldal” akarna kivételezni. Egyszerűen fogalmatok sincs arról, hogy miféle és mennyi előfeltételt kell megteremteni ahhoz, hogy itt önjáró demokrácia lehessen. Ehhez ugyanis nem elég leváltani a Fideszt: az is kell, hogy akik „elkúrták, nem kicsit, nagyon”, azok se rendezkedhessenek be a maguk megszokott módján.
Magyarországon az utóbbi időkben több olyan párt is alakult, amelyik az országot eltartó réteget akarja levadászni, ám erre egyik sem lehetett-lehet képes, mivel vagy teljesen felkészületlen, habókos figurák gründolták ezeket, vagy pedig olyanok, akik így vagy úgy a „gondolatvilágban” élnek. Az jellemző rájuk, hogy jó szorosan begombolkoztak valamely szakterületbe vagy eszmerendszerbe és onnan az Istennek ki nem mozdulnának: csak „kalapácsuk” van, ezért az egész társadalmat és annak minden, az ő részigazságukon kívüli részét teljes természetességgel nézik „szögnek”.
Ha a gazdaságból jönnek (mint Bokros), akkor mindent gazdasági szemszögből kezelnének, nem gondolva azzal, hogy az embereket az ő Excel-tábláik éppenséggel nem fogják fellelkesíteni és melléjük állítani. Lehet igaza szakkérdésekben Bokrosnak – csak épp ez nem fog érzelmeket gerjeszteni a választók tömegeiben. Az introvertált szakbarbár nem abból az alomból származik, mint a karizmatikus politikus. Ha nincs karizmatikus politikus, akkor nem lesz számottevő politikai erő sem – anélkül meg hiába minden!
Ha a liberalizmus az ő természetes élőhelyük, akkor képesek azt hinni és hirdetni, hogy az Magyarország baja, hogy „nincs szabadság”. „Lószart, mama!”: a baj éppen az volt (kedves Fodor Gábor), hogy úgy volt szabadság húsz évig, hogy a nép nem tudta sem azt, hogy az mit jelent, sem azt, hogy miképpen kell azt okosan használni. Ha megint csak szabadságot adnánk, azzal ismét csak Orbánt juttatnák végül hatalomra a magyarok…
A mi nagy kérdéseink nem eszmei-szakmai bölcselkedések által fognak eldőlni. Mi sem azért írtunk ennyit a Progresszív Blogon 2010 tavasza óta, hogy csak írjunk: utálunk írni! Mi azért írtunk, hogy felkészüljünk a cselekvésre, amelynek ideje most jött el! Mostanra érett meg a magyar fejekben a helyzet arra, hogy legyen valami más és hogy ezt a valami mást – akár reménytelenségükben – támogatni kezdjék. Már nincs hit abban, hogy összeszedi magát ez az ellenzék, ami van, ugyanakkor sokan akarnak bízni abban, hogy mégiscsak van alternatívája a Fidesznek vagy a kivándorlásnak. Ez az alternatíva pedig ti magatok kell legyetek: akik eddig is és ezután is eltartjátok az országot. Sokan mondják, hogy Magyarországon nincs polgárság. Dehogy nincs: ti vagytok az!
Ha jobbat akartok Orbánnál-Mesterházynál és ha Bajnairól is látjátok, hogy csak egy puhapöcs, akkor gyertek és csináljuk meg együtt! …Nehogy már az legyen továbbra is, hogy efféle alakok költik el az adótokat!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek