„Da schreibt mit finsterem Amtsgesicht
Der eine Relationen.
Der andere seufzt beim Untericht
Und der macht Rezensionen.”
(„Ott az egyik sötét hivatalnokarccal összevetéseket ír./A másik sóhajtozik az oktatás közben és bíráló megjegyzéseket tesz.”)
Részlet egy régi német Burschenschaftler-dalból (https://www.youtube.com/watch?v=mtU6Fs2Jyn0)
Itt vannak ezek a mi derék, listázgató radikáljobber fiatal diákvezetői, ezek a magyar „Burschenschaftlerek1”. Mi vezethet arra tanult, egyetemre járó fiatalokat, hogy szélsőjobboldaliakká váljanak, és hogy szélsőjobbos mozgalmak vezetői legyenek?
Közkeletű vélekedés, hogy „a nyomor radikalizál” – azonban ez tévedés. A nyomor megbénít és inaktívvá tesz – és legfeljebb értelmetlen rombolásra tesz képessé, de arra semmiképp sem, hogy nagyon tudatosan felépített politikai szervezetet és programot dolgozzanak ki a nyomorban tengődők. Őket csak fel- és kihasználni szokták azok, akik valójában létrehozzák és működtetik a radikális mozgalmakat. A szegényekből lehetnek „utcai harcosok” és „rohamosztagosok”, de a „Führerek” mindenkor a középosztály fiaiból kerülnek ki!
Ez a helyzet a mi egyetemi radikálisainkkal is: őket sem a nyomor űzte a szélsőjobb felé. Ami „űzi” őket, az legfeljebb a saját középszerűségük érzése és ebből következően annak felismerése, hogy egy nyílt, verseny- és teljesítményalapú társadalomban ők nemigen fognak tudni kiemelkedni. Márpedig erre, a „felülre kerülésre” mindennél jobban vágynak: minden mozdulatuk azt a vágyat sugározza, hogy ők legyenek a megmondók, akik mások helyét megszabják.
…Erről szólnak a minap megismert listáik is: aki a listát összeállítja, az mondja meg, hogy a listázottak „mire jók neki”.
A felülre kerülés vágyával köt szövetséget a radikális jobb esetében a „nemzeti kiválasztottság-tudat”. E kiválasztottság-tudatra azért van szükségük, mert ezzel eleve „felülre pozícionálhatják” magukat, anélkül, hogy „egyéb kérdések és szempontok” (eddigi teljesítmény, kultúra, képességek, tudás, ön-, vagy közérdek-orientáltság, stb.) előjöhetnének. A nacionalizmus persze eleve csal: azzal az érvvel igényli és indokolja a saját területén/országán belül a saját maga számára a mindenki mást minden további nélkül megelőző pozíciót, hogy (úgymond) „Eddig ők ültek a nyakunkon!”. Úgy állítja be a dolgokat, mintha ő csak „megszüntetné mások előjogait” – persze a csalás nyilvánvaló: hiszen miért állítja az egyik (állítólagos) kivételezettség helyére a másikat, a sajátját? Miért nem azt mondja, hogy „Legyen felül a legjobb, járjon a pozíció a legtöbbet teljesítőnek!”? Á, nem: ő, a középszerű figura, nem ezt akarja – hiszen, mint írtam, akkor ő legfeljebb valami közepes posztra tarthatna igényt. Ő azonban felül akar lenni – ehhez pedig, kiváló képességek híján, csalnia kell!
…Ez és ennyi a radikális jobboldaliság – és ilyen alakok a vezérei! Nincsenek és soha nem is voltak „radikális jobboldali zsenik”, legfeljebb ügyes hatalom-manipulátorok vannak – de ők könnyen összeomlanak, ha egy igazi tehetséggel kerülnek szembe.
És ahogy nincsenek és sosem voltak zsenik köztük, úgy soha és sehol sem fordult az elő, hogy radikális jobboldali hatalom alatt, radikális jobboldali recept alapján lett tartósan sikeres és ért el stabil jólétet egy társadalom. Ez azért van így, mert – ahogy megállapítottuk – a radikálisok vezetői közepes képességűek, a stabil sikerhez viszont ezek a képességek nem elégségesek. Egy állam, egy modern társadalom és gazdaság vezetése és sikeressé tétele ugyanis éppen hogy a legjobb képességeket igényli.
…Mondhatják egyesek azt is a szóban forgó fiatalok radikalizálódásának magyarázataként, hogy a ma létező, hatalmi dölyffel politizáló pártok láttál döntenek úgy fiatalok, hogy „ebből elég” és hogy „valami mást” akarnak – csak akkor azt nem értem, hogy ha valóban mást és másképp (jobban, nyíltabban, őszintébben, a közjót képviselve, esetleg demokratikusabban, stb.) szeretnének, akkor miért élnek a „mainstream” pártok legsötétebb eszközeivel?
Azt kell hinnem: a válasz egyszerű. Mivel ezek a tanult fiatalok ismerik a történelmet, ebből azt a következtetést vonták le, hogy a radikalizmus a mai, sikertelenséggel és frusztrációkkal teli társadalomban akár győzhet is – és ha győz, (vagy legalábbis komoly „tényezővé” válik) akkor nyilván a radikálisok vezetői (is) lesznek hatalmi pozícióban – azaz: éppen ők. Igen: ők a hatalomra és a kivételezettségre vágynak – nem azért akarják leváltani a mai politikai (és gazdasági, kulturális, szellemi) elitet, mert jobban tudják-akarják csinálni a dolgokat, hanem azért, hogy ők évezzék a hatalom és a kivételezettség előnyeit… Megint csak ugyanoda jutottunk tehát, mint már fentebb is!
…Ez egy végtelenül önző garnitúra! És éppen a saját társaik elárulásával, kihasználásával, a saját társaik manipulálásával nyitottak a politikában, ez volt az „entrée”-jük – vegyük ezt észre és vonjuk le ennek tanulságát: nekik hatalmat soha!
1 Burschenschaftler: német (legtöbbnyire radikális jobboldali) egyetemi diákszervezet (Burschenschaft) tagja. E szervezetek a XIX. sz. első felében jelentek meg, radikális jobbratolódásuk a XIX. sz. végétől kezdődött. Ezekről bővebben itt (német nyelven): http://de.wikipedia.org/wiki/Burschenschaft
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek