„…hogy minden emberkor megtudja, hogy mekkora bűntény az urak ellen föltámadni: ennek utána az ebben az országban bárhol lakó összes parasztok… elveszítvén e hűtlenségi vétkük miatt szabadságukat, a mely szerint egyik helyről a másikra költözhettek, az ő földesuraiknak föltétlen és örökös szolgaság alá legyenek vetve.
És jövőre ne legyen szabadságuk arra, hogy uraik akaratának és beleegyezésének ellenére egyik helyről a másikra menjenek és állandóan letelepedjenek."
Részlet a Werbőczy-féle Hármaskönyvből (Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariaes) - 1514. évi XIV. tc., 3. és 4. §1
Itt most az ingyenes felsőoktatásért cserébe megkövetelt magyarországi munkavállalás kapcsán a manapság sokat emlegetett „nemzetállami szuverenitásról” lesz szó, arról, hogy akik ezzel a szlogennel élnek és politizálnak, igazából mit is akarnak elérni?
…De előbb magáról a „röghöz kötésről”!
Amikor Orbán arról beszél, hogy majd ő „megszabja”, hogy ki tanulhat ingyen a felsőoktatásban és milyen feltételekkel, akkor vagy szerepzavarban van, vagy (ami még rosszabb) cinikusan hazudik, terel. Úgy állítja be a dolgot, mintha valamiféle „kegydíj” lenne az, ha valakinek „az állam” finanszírozza a tanulmányait. Holott valójában maguk a magyar állampolgárok fizetik ezt: az adójukból. Amikor pedig a kormány és az országgyűlés meghoz egy döntést abban az ügyben, hogy mennyit fektessen be a költségvetésből a felsőoktatásba, akkor ezt a döntést nem személyes hitelvek és sajátos társadalmi víziók alapján, nem a „nemzeti elit” társadalmi, gazdasági és politikai hatalmának védelmezése céljából kellene meghozni, hanem csupán azon egyszerű tény alapján, hogy egy minden erőforrásban szegény társadalom egyetlen felemelkedési lehetősége a képzettségi szint – és: az általános intellektuális színvonal – emelése lehet. Igen: a döntés egyetlen jogos alapja a nép hosszú távú boldogulása kell, hogy legyen.
Orbán most azt mondja, hogy ha az állam fizette a tanulást, akkor a diplomásnak kötelessége „visszadolgozni” ezt a pénzt – de kinek is? Az államnak? Az állam ebben a kérdésben csupán áttételesen, a diplomás által majdan megtermelt GDP-nek és adóknak az állami költségvetésre gyakorolt hatása által érintett. Márpedig a gazdaságban nem az itthon dolgozó/tengődő diplomások száma, hanem az általuk végzett munka hatékonysága határozza meg a GDP-t. És ha a gazdaság döglődik és zsugorodik, akkor az elvben rendelkezésre álló diplomáshadak önmagukban, csupán az itthonlétükkel egy fillérrel sem javítják az állami költségvetés helyzetét!
…A legkényesebb pont a diplomások elvándorlásának frontján egyébként egy (orbáni értelemben véve) kifejezetten „nem produktív”2 ágazat: az egészségügy. Ám az egészségügy esetében az orvosok külföldre távozása csupán az oksági láncolat vége. Annak kezdete ugyanis a magyar egészségügy sajátosan „kétpályás” finanszírozása. Mi is ez a kétpályásság?
Nos, van egyfelől az állami egészségbiztosítási rendszer3 és az onnan az egészségügyi ellátásba befolyó pénz, amely (sok más egyéb finanszírozni való mellett) a hivatalos orvosi fizetések fedezete is – ez az egyik finanszírozási pálya. A másik pedig a hálapénz, vagyis az a pénz, amelyet az állampolgárok nem előzetesen és normatívan, hanem „a szükség pillanatában” költenek egészségügy-finanszírozásra, ráadásul nagyon torz módon. Ez a pénz ugyanis, köztudottan, elsősorban az „orvoselit” zsebébe kerül, ebből egyetlen fillér sem kerül az intézményfenntartásba, vagy akár anyagbeszerzésre. Az első, hivatalos pályán csupán annyi jövedelemhez juthat egy orvos, amennyit akár segédmunkásként, nyolc általánossal is megszerezhet, míg a második, illegális pályán bejövő pénz csupán az orvostársadalom egy kis hányadának jövedelmi viszonyait emeli fel a nyugatiakkal összemérhető szintre. Ezért van az, hogy nem a főorvosok, klinikaigazgatók szoktak lelépni, hanem a pályájuk elején álló orvosok, akik valóban gyakorlatilag az alapfizetésükből élnek… Aki tehát az orvoselvándorlás gyökerét keresi és a baj okát akarja kezelni, annak az egész magyar egészségügy-finanszírozást kell hálapénzestől, orvoselitestől átlátnia, majd „felrobbantania” és úgy újjáépítenie, hogy közben tudatosítja a magyar társadalommal: vagy hajlandó legálisan – és előre, egy (vagy: több) jól szervezett egészségbiztosító keretein belül – megfizetni a modern gyógyítás valóságos költségeit, vagy pedig elfogadja, hogy az ellátás technikai szintje ’50-es és ’60-as évekbeli lesz, valamint elképesztő orvoshiány lép fel hamarosan… Az orvosok elmenetelét ugyanis a mai rendszer mellett egyszerűen nem lehet meggátolni: egyfelől nem egyeztethető össze az EU alapelveivel, másfelől pedig 5-10-szeres fizetésért az orvosok akár a klasszikus „vasfüggönyön át való disszidálást” is vállalnák! És: mint annyi más esetben is, a röghöz kötésnél is a végső cél Orbánék számára a hatalom megőrzése. Hiszen ha a sok távozó orvos miatt leromlik/összeomlik az egészségügyi ellátás, az akkora népelégedetlenséget kelthet, amelybe belebuknak. (…Amennyire látszik, a „diplomás berlini fal” elsősorban az orvosoknak épülne – hiszen tanárból így is „túl sok van”, a mérnökökhöz meg jól futó gazdaság kellene…)
Egyébként is vicces, hogy épp a ’89-es „szabadsághős” Orbán akar „berlini falat” építeni a diplomások köré… Ahogy annak idején az NDK és a berlini fal esetében, úgy most, Orbánnál is az elvesztett verseny és a teljesítményképtelenség sugallta kétségbeesés a „falépítés”-„röghöz kötés” oka. Orbánék azért nyúlnak ehhez az eszközhöz, mert képtelenek voltak gazdasági növekedést elérni – mivel meg sem értették, hogy mi annak legnagyobb magyarországi akadálya4 és fel akarják valahogyan oldani a gazdasági növekedés hiánya okozta jövedelemfeszültségeket. És – akár az NDK-nál – a diplomások közötti reménytelenség, „jövőtlenség-érzés” és az egyszerű orbánizmus-undor is távozásra készet. Nyilvánvaló az is, hogy erről a nem anyagi jellegű problémáról is el akarják terelni a figyelmet…
…Látható: az elit számára a teljesítményképtelenség leplezése és a hatalmi-gazdasági pozícióik megtartása nehezebb egy EU-s tagállamban, mint egy „szuverén nemzeti állam” elitje esetében. Nem véletlen az, hogy egész Európában éppen azokban az országokban találjuk a leghangosabban a nemzeti szuverenitást pártoló-védelmező politikai erőket, amely országok - és amely országok politikai-gazdasági elitjei - a legkevésbé állják a versenyt. Ehhez társulnak ezekben az országokban a „nemzetiség” társadalmi bázisaként azok a rétegek, akik ilyen-olyan okból kevésbé „versenykonformok”. (Jön még ehhez egyfajta nacionalista nemzeti hagyomány is – szintén a „nemzeti szuverenitáshoz ragaszkodó” társadalmi bázist növelendő – mindenek előtt azon népeknél, amelyek valamilyen módon „történelmi-önértékelési” és sikerességi téren frusztráltak…)
Ezek a „nemzeti szuverenitást védő” elitek korábban, a virágzás éveiben azt hazudták népeiknek, hogy minden rendben van – most pedig, a saját maguk által előidézett és kezelni nem tudott válság idején, azt hazudják, hogy népeik baja éppen az az Európai Unió és a miatta „elvesztett” nemzeti szuverenitás, amely EU-nak, az onnan származó bőséges támogatásoknak éppen azokat a bizonyos „virágzó éveket” köszönhették e népek. Ez az egész kettős hazugság csupán arra szolgál, hogy elterelje az érintett népek figyelmét a saját nemzeti elitjük vezetésre való alkalmatlanságáról – hogy ez az alkalmatlan elit megőrizhessen a hatalmát.
Számos dolog mutat kifelé Orbánéknak az EU-ból: a számukra idegen elvek, a szabadságkorlátozó lépéseikkel ellentétes EU-szabályok, a teljesítményképtelen „nemzeti elitek” hatalommegőrzését megnehezítő föderatív tervek. Befelé tulajdonképpen csak egyvalami mutat: a megszerezhető és oligarcháik között felosztható EU-s támogatások.
1 A köztudattal ellentétben a jobbágyok „röghöz kötése” nem csupán egy történelmi pillanat – az idézett „Hármaskönyv” - következménye és nem is Werbőczy „találmánya”, de még csak nem is egyszerűen „büntetés” a Dózsa-féle parasztháborúért. Akit érdekel a téma és háttere, az itt olvashat erről: http://toriblog.blog.hu/2008/05/06/a_jobbagy_roghoz_kotese
2 Az egészségügy társadalmi haszna – „produktivitása” áttételes: a meghosszabbodó-megnövekvő munkaképes életszakasz révén, illetve a megelőzött és nem súlyosbodó betegségekkel megtakarított kiadások révén érvényesül.
3 Az állami rendszer mellet működő magán-egészségbiztosítókról azért nem teszek itt említést, mert azok „összvolumene” az egész EÜ-finanszírozás méretéhez képest elhanyagolható.
4 Erről már számos korábbi posztunkban írtunk, pl. itt: Miért vagyunk lemaradva? - http://progressziv.blog.hu/2012/11/04/miert_vagyunk_lemaradva, ill.: „Gazdaság! gazdaság!” – Gazdaság? - http://progressziv.blog.hu/2012/10/20/_gazdasag_gazdasag_gazdasag
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek