„Megmondta Virág elvtárs: az osztályharc egyre élesedik. Akinek pedig vaj van a fején, hadd szarjon be egy kicsit…”
Bacsó Péter: A tanú – 1969
Vannak emberek, akik „hisznek a maguk erejében” – ilyen ember Orbán Viktor is. Nem akarok mélyen belemerülni abba, hogy miképpen és miféle hatásokra alakul ki és szilárdul meg egy efféle személyiség – akit érdekel a téma, olvasson bele Sztálin életrajzába és mindent érteni fog. Itt és most az a lényeg, hogy nálunk éppen egy ilyen „erőhívő” intézi országunk ügyeit. Legyünk hálásak a késő XX. század történelmi véletlenjeinek, hogy ez az erőhívő éppen az EU „kalodájában” kényszerül működni és mondjuk nem a fél századdal korábbi viszonyok között „nyitott neki tért a Sors”1!
…Mert mit készül tenni épp most is ez az erőhívő társaság? Hát ezt: http://index.hu/gazdasag/2012/11/22/kehi/ - létre kíván hozni egy „szuperszervezetet”, amely – életre hívói érdekei szerint – gyakorlatilag a teljes magyar versenyszférát tetszése szerint vetheti alá a legkellemetlenebb, működését ellehetetlenítő vizsgálatoknak, mindenféle indoklás nélkül.
Rágódhatnánk azon, hogy egy valódi polgári demokratikus jogállamban (jól tudjuk: ez jelzőhalmozás – hiszen e három kritérium önmagában is elegendő lenne), szóval, egy polgárok alkotta-vezette államban nincs szükség a rendőrség és az igazságszolgáltatás mellett semmiféle „pártkormányzati hadseregekre”. Ez utóbbiak, ha egy országban megjelennek, akkor onnantól az az ország már nem az egyenlő jogú szabad polgárok állama, hanem valami más, valahol a Kína-Belarusszia-Észak-Korea-Azerbajdzsán-szerű nemdemokráciák téridő-kontinuumában.
Mire kellhet Orbánéknak a „Szuper-Kehi”? Az gyenge duma, hogy (ahogy egy fideszes képviselő állította) a korrupció elleni harchoz kellene egy ilyen szervezet. Azért nem hihető a Fidesz részéről az, hogy a korrupció ellen akar harcolni, mert épp mióta Fidesz-kormány van, azóta csúszott vissza az ország a világ korrupciós listáján:
(Megjegyzés: minél magasabb az ország-pontszám, annál alacsonyabb a korrupció)
A korrupcióellenes szándék azért is sántít, mert ez az új jogosítványokkal megerősített Kehi értelemszerűen csak utólag tudja majd ellenőrizni a cégeket. Márpedig a korrupció tipikusan „előzetes jelenség”: akkor történik meg a korrumpálás, mielőtt az „üzlet” megköttetik. Így egy utólagos ellenőrzés, bármit is tár fel, már csupán futhat az események – és a közpénzek – után! Hasonló a helyzet azzal is, hogy ez az újfajta Kehi a közpénzek célszerű, prudens elköltését is ellenőrizné – szintén csak utólagosan. Ugyanis mindenki tudja, hogy sokkal hasznosabb egy ügyletet előtte mérlegelni, mint utána ellenőrizni…
…De tényleg: akkor mire is kell ez a „Szuper-Kehi”?
Jól jöhet ez a felturbózott Kehi (például) gazdasági pozíciók megszerzésére – akár kikényszerített eszközökkel is, illetve arra, hogy „likvidálhassák” azokat az „őrült” cégeket, amelyek (esetleg) a 2014-es választásig hátralévő időszakban ellenzéki erőket támogatnának. (A kormánytól-Fidesztől független, önálló, erős, jelentős gazdasági entitásoktól való orbáni félelemről itt írtunk már korábban: Adó, áldozat, győzelem - http://progressziv.blog.hu/2012/10/17/ado_aldozat_gyozelem - a poszt első bekezdése szól erről.) De kell ez az „erő” a kormány kezében ahhoz is, hogy a „fegyelmezetlenkedő” (értsd: a szabadpiaci kapitalizmus szablyai szerint működő) „multik” akármikor megregulázhatók legyenek – no, nem „direkt módszerekkel”, államosítással, vagy az EU állandó ellenállását kiváltó „multispecifikus”, csak őket büntető jogszabályokkal, hanem látszólag teljesen törvényes ellenőrzési eljárásokkal.
…Megint ott vagyunk a „nem-nemzeti” dolgokkal (cégekkel, szervezetekkel és ideológiákkal) szembeni orbáni „zsigeri gyűlöletnél”…
Orbán és társai úgy tesznek, mintha legalább annyira utálnál a világkapitalizmust, mint annak idején, egy-két rendszerrel korábban Kádár, vagy Rákosi. Persze, hogy ebből mennyi a komoly és mennyi a megjátszott, azt jól mutatja, hogy miközben politikusokként tőkeelleneskednek, aközben magánemberként korántsem tartják magukat olyan távol ettől a „halálos ellenségtől” – mint gazdasági érdekkör pedig épp az ország első számú gazdasági hatalmává igyekeznek felépíteni magukat, többek között a tervezett „Szuper-Kehiben” rejlő lehetőségekkel is.
…Igen: a valódi szándék itt is a „nemzeti nagytőkések” megerősítése… Ám ezen a fajta nemzeti tőkén az idő már túllépett.
Orbán a tipikus megkésett ember: akkor akar „nemzeti intézményeket” és „nemzeti burzsoáziát”, amikor már épp leáldozott a nemzeti kereteknek: túllépett rajtuk a technológia, amelyet a modern emberiség használ2. A „nemzetek reneszánsza” csupán egy (lelki) menekülési kísérlet, amely nem vezet sehová. (Emocionális téren közeli rokona az öko-újbalos, globalizációellenes alternatív mozgalmaknak, nem véletlenül van annyi közös szlogenjük…) Akik ezt hirdetik, valójában csak azt szeretnék, ha a nemzethatárok megóvnák őket még egy kis ideig az egész világra kiterjedő teljesítményversenytől. Ki akarnak lépni az időből, nyugalomra és privilégiumokra vágynak – és nemigen érdekli őket, hogy ez csupán egy szűk elitnek és egy rövid ideig nyúlt előnyöket, a többieknek - és a jövőnek is – viszont mindez súlyos terheket jelent.
…Ha nem akarjuk lekésni a világot – és a saját sikeres jövőnket és a modernizálódásunkat – akkor 2014-nél tovább semmiképp sem hagyhatjuk sem a „nemzeti nagytőkéseket”, sem pedig „politikai megjelenési formájukat”, a Fideszt, hatalmon. Hogy ehhez mi kell? Program, egység, merészség – az ellenzéki oldalon. És mi nem kell hozzá (szintén ellenzéki közegben)? Önzés, politikai taktikázgatás, hogy t. i. mi is egy-egy párt és politikus kisszerű, személyes érdeke – pontosabban: az, amit az illető annak gondol. Mert mint azt nap mint nap látjuk, van éppen elég „ellenzéki” politikus, aki nem tud és nem akar felülemelkedni azon, amit (Virág elvtárs szavait kölcsönvéve a poszt elején idézett Tanúból) „a vaksi szemével lát, a botfülével hall, a tökfejével gondol”. Az ilyen politikusok pedig éppen annyira (nem) képviselik potenciális választóik – és: az ország – érdekeit, mint amennyire a „Szuper-Kehi” a közélet tisztaságát!
…„Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam!”3
1 Petőfi Sándor: Sors, nyiss nekem tért… - 1846. április 24-30.
2 Korábban ezt a témát – a technológiák és a társadalomszerveződés összefüggését – részletesen kifejtettük, ld. itt: Az EU, mint technológiai szükségszerűség - http://progressziv.blog.hu/2012/05/14/az_eu_mint_technologiai_szuksegszeruseg). Ebben, többek között, így fogalmaztunk: „A technológia határozza meg a társadalmi kereteket és a technológia fejlődése a motorja a társadalmi keretek átalakulásának is. Minden technológia esetében létezik egy olyan társadalmi szerveződési mód, amelyben az adott technológia a legjobban képes működni, ezáltal a leginkább biztosítva a társadalom anyagi forrásait. Minél több ember tudására, közreműködésére és minél szerteágazóbb ismeretekre van szükség egy technológiához, annál nagyobb együttműködési egységben célszerű azt használni.”
3 „Egyébként azt tanácsolom, hogy Karthágót el kell pusztítani!” - Marcus Porcius Cato Maior (i.e. 234–149) ókori római szenátor a szenátusban minden szónoklatát ezzel a mondatta fejezte be a 3. pun háborút megelőzően. Mi is minden posztunkat ezzel az idézettel fogjuk befejezni mindaddig, amíg a Fideszt le nem győztük a 2014-es választáson.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: