„Sötét szárnyakon száll az éj,
a hídon sárga fény.
Lombzizzenés és holdsugár,
ott lent egy férfi vár.
Óh, csak a hajnal jönne már!
Óh, csak a hajnal jönne már!”
+Komár László dala Dobray György: Az áldozat c. filmjéből - 1977
Mind Orbánt, mind Matolcsyt komoly frusztrációk gyötrik. Előbbi frászt kap mindentől és mindenkitől, amit-akit magánál erősebbnek érez, utóbbi pedig azoktól, akiket magánál jobb, megalapozottabb tudással bíró közgazdásznak. Orbán azért gyűlöli a bankokat, mert a piacgazdasági viszonyok mellett megkerülhetetlen, önálló gazdasági és erkölcsi (igen!!!) törvényszerűségekkel bíró, igen erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező entitások, Matolcsy pedig azért, mert jobban számolnak, mint ő. Valószínűleg mindketten tisztában vannak a bankok piacgazdaságban betöltött szerepével, ám számukra az a kisebb baj, ha akadozik a gazdaság és a versenyszféra finanszírozása – mert személy szerint nagyobb bajnak érzékeik azt, ha léteznek a társadalomban náluknál, az ő pozíciójuknál szilárdabb, erősebb, tőlük független intézmények. Így a bank- és multiadók szerepe nem csupán az, hogy velük tömjék be a kormányzati inkompetencia ütötte lyukakat, hanem az is, hogy „gyengítsék az ellenséget”, hogy vért csapoljanak le a kormányfüggetlen szervezetekből. És még csak nem is kell önmaguknak sem bevallaniuk a multi- és bankellenesség szubjektív okait, mert mondhatják azt, hogy csupán a Köz érdekében kényszerítik áldozatokra a Közt sanyargató „ellenséges óriásokat”. Ez nyilván egyszerűbb és megnyugtatóbb, mintsem szembenézni azzal, hogy nem a multik és a bankok tették tönkre a magyar gazdaságot, hanem éppenséggel az inkompetens, lázálmokat kergető, cezaromán komplexusokkal terhelt politikusok…
…A kérdés most már az, hogy a „gyűlölt ellenség” meddig tűri el ezt a helyzetet? Mert az nyilvánvaló, hogy Orbán és Matolcsy nem fognak megváltozni és ennek következtében a politikájuk sem fog változni: ha elcseszik a gazdaságot és újabb és újabb lyukak keletkeznek a költségvetésben, akkor újra és újra a „nemzetellenesnek” kikiáltott bankszféra terhelését fogják növelni. Emiatt pedig kialakul és stabilizálódik az a helyzet, hogy a magyar versenyszféra tartósan alulfinanszírozott lesz, nem lesz sem innováció, sem kapacitásbővülés… Ez egy olyan állapot, amelyben mindenki veszít.
Meddig tűr a bankszféra? És: mit tehet?
Az első kérdésre nem tudom a választ – de az biztos, hogy jelenleg messze a saját érdekérvényesítő képességein alul fejt ki ellenállást a kormányzati szándékokkal szemben. Úgy tűnik, még mindig „úriemberi”, européer megoldásokban gondolkoznak – és ez nem is baj: harcoljon ki-ki a saját fegyvereivel! Nem kell, hogy a bakárok barikádokat emeljenek a Kossuth tér körül – elég, ha az éves bankadó néhány százalékát arra fordítják, hogy azzal egy racionális, realista politika megvalósulását segítsék elő. Mert ha nem ezt teszik, akkor minden valószínűség szerint 2014 után is tovább fizethetik a bankadót, vagyis a kormányzati inkompetencia számláját…
Igen: arra gondolok, hogy a bankoknak (is…) támogatniuk kell annak az új magyar politikai erőnek a létrejöttét és a programalkotási tevékenységét, amely híján nem lesz leváltható az orbánista rendszer. Ha marad Orbán, akkor marad az unortodoxia, marad a pangó/zsugorodó gazdaság, marad az örökös költségvetési lyuk. Tulajdonképpen most a Magyarországon tevékenykedő bankok két dolog között választhatnak: vagy elfogadják azt, hogy hosszabb távon még a maihoz képest is igen jelentősen fognak „zsugorodni” (és: nem egy pénzpiaci szereplő távozásra is kényszerül), vagy hozzálátnak a normális gazdasági (és: társadalmi) viszonyok kialakításához. Nyilvánvaló, hogy egy kapitalista, tehát eredményorientált vállalkozás számára az első út nem valós alternatíva – a második viszonyt nagyon is ismerős: úgy hívják, hogy „befektetés”.
Az éves bankadó néhány százaléka elég Orbánék legyőzésére – csak a ma a bankadó-présben kucorgókon múlik, hogy élnek-e ezzel az eszközzel? Azzal pedig különösebben nem kell törődniük, hogy a jelenlegi kormány és hívei majd kígyót-békát kiabálnak emiatt a bankszférától jövő szponzoráció miatt az új ellenzékre – hiszen mára szerencsére eljutottunk odáig, hogy az öncélú kormánypropaganda csupán a társadalom egy kisebbségére, a mindenre elszánt „nemzeti jobbosokra” képes hatni, ők meg ugyebár így is-úgy is „mozdíthatatlanok” az ellenzék számára! Továbbá: a vádat, mely szerint „ha a bankok pénzelik az ellenzéket, akkor az majd a hatalomban a bankoknak fog kedvezni”, igen egyszerűen el lehet hárítani: a bankok nem „extrapozíciókat” és extraprofitot várnak el, cserébe a támogatásukért, hanem csupán normális, őket nem tönkretevő piaci viszonyokat.
…Természetesen az igaz, hogy a bankoknak jelenleg még nincs igazán kit támogatniuk – lehet ez is a passzivitásuk egyik oka. Hiszen Bajnai egymagában nem képes legyőzni a Fideszt, az MSZP-vel szövetkezve pedig – e párt erős, a bizonytalan szavazók körében stabilan fennálló elutasítottsága miatt – aligha lenne remélhető választási győzelem 2014-ben. LMP? Muhaha! Jobbik? (Áthúzva.) Milla? Hát… Igaz, hogy az éves bankadó néhány százalékából már igen tekintélyes mennyiségű „füvet” lehet venni a „szabadpiacon”, ám az a Millával szövetkezve csak úgy vezethet kormányváltáshoz, ha a Parlament körül szívják el és a hatalmas füst megfojtja Orbánékat…
Viszont: a bankok „közegében” ott vannak azok a szakemberek, akikből lehet válogatni egy gazdasági-gazdaságfejlesztési programhoz fejeket – a társadalmi és szakprogramokhoz szükséges szakértői stáb pedig bőven megfizethető az említett bankadó-százalékokból. Így csak szervezés és akart dolga az egész…
Még valami: a legnagyobb magyar bank és annak vezére. Igaz ugyan, hogy ez a bizonyos bank a magyar piac felét birtokolja, ám hosszabb távon neki sem jó az unortodoxia világa. És: ha a fontosabb 5-6 magyarországi bank elszánja magát az aktív harcra, akkor a dolog valószínűleg a legnagyobb részvétele nélkül is sikerülni fog – hiszen a „bizonytalanok” fogják eldönteni a következő választást és nem az, hogy lesz-e még a Fidesznek további pár milliárdja a kampányára.
…De mik a dolog veszélyei a bankokra nézvést? Gyakorlatilag semmi! Ha maradna Orbán, akkor mindenféle „kormányzati bosszú” nélkül is igen sanyarú helyzetben fogják találni magukat - amelyet éppen a fentebb vázolt módszer bevetésével tudnak elkerülni. Tehát: „csak a láncaikat veszíthetik” – no, ilyen se volt még, hogy a bankok legyenek a klasszikus proletár-helyzetben!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek