„Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!”
Prédikátor könyve XII.1, Károli Gáspár fordítása - 1589
Még 18 hónap. Ennyi van hátra az Orbán-kormány 2010-ben megszerzett mandátumából.
Ez az az időszak, amit még a hatalomban – vagy annak hátterében, illetve közelében – tölthetnek azok, akik életüket a Fideszre tették fel. Ennyi idejük van még, hogy egy kicsit jól éljenek, legfeljebb közepes tehetségük ellenére.
Ezek az alakok azért olyan erőszakosak, azért él a fejükben valamiféle erőkultusz, mert másként, mint a hatalom adta erővel aligha érvényesülhetnének. Van-e akár csak egyetlenegy kiemelkedő intellektus is a Fidesz szellemi holdudvarában? Vannak-e ott remek közgazdászok? Vannak-e igazi üzletemberek, akik nem a kapcsolat, hanem az invenció és az innováció révén tettek szert vagyonra? Van-e egy, legalább egy igazi, európai méretű államférfi?
Nincs, nincsenek.
E hatalom célja nem más és nem több, nem „nemesebb”, mint a saját hatalma – és annak birtokában: a jóléte. Nem azért kényszeríti áldozatokra, életszínvonal-esésre a magyar társadalom túlnyomó többségét, mert az így megtakarított anyagi forrásokat a magyar nemzet hosszú távú érdekeinek megfelelő célokért kívánja felhasználni, befektetni. Azért szorítja a társadalmat, mert magának akar pénzt – és időt arra, hogy további pénzeket szerezhessen meg magának.
A Fidesz szellemi holdudvara sem különb: ott is azt látjuk, hogy a már emlegetett legfeljebb közepes tehetségek azért sorakoztak fel Orbánt szolgálni, hogy ezáltal hatalmat, befolyást szerezhessenek a saját szakterületükön, hogy pénzt és médiumokat kapjanak eszméik kifejtésére, terjesztésére. Ők, akiket korábban az igazi tudással és tehetséggel rendelkező szaktársak csak megmosolyogtak, ma végre úgy érzik, eljött az ő idejük. Végre-valahára megvalósíthatják az elképzeléseiket. Megkapták a hatalomtól, a hatalom kiszolgálásáért a teret, amelyet a teljesítményük egyébként sosem nyitott volna meg nekik. És most széltében-hosszában terjesztik és vezetik be a gyakorlatba az ostobaságaikat, az összerendezetlen, sokszorosan frusztrált gondolataikat.
Lehet uralni a közmédiumokat. Lehet uralni a kultúra intézményeit. Lehet uralni a minisztériumokat – és lehet, persze, állami pénzekkel kitömött magáncégekben tanácsadóskodni is. Lehet tönkretenni az oktatáspolitikát, ismét beléoltva a pedagógusokba a félelmet a felsőbbségtől. Lehet közigazgatási káoszt teremteni azzal, hogy mindent „állami (értsd: saját) felügyelet alá” raknak, de anélkül, hogy ehhez meglenne a tudásuk és az áttekintőképességük.
Lehet képtelen jogértelmezésekkel élni. Lehet a vadonatúj alaptörvényt „az újonnan felmerült szempontok” szerint újra és újraírni. Lehet csalni az állami földek elosztásában – és lehet ehhez meg is félemlíteni a helyi gazdákat. Lehet úgy átalakítani az egészségügyet, hogy abban többszörös egyenlőtlenségek jöjjenek létre – és lehet úgy egészségügyi reformot csinálni, hogy senki sem vonja kérdőre őket: vajon a finanszírozási oldalt, vagyis a TB-rendszert miért nem kezelik egységben az egészségüggyel?
Lehet a Nemzeti Bank, mint intézmény függetlenségének szükségszerűségét meg nem értve úgy törvénykezni, hogy – papíron - teljesen legálisan lehessen az MNB-t a kormány fennhatósága alá vonni. Lehet hazudni, lehet letagadni a nyilvánvalót. Lehet azt mondani, hogy „a gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív”. (Lásd itt: http://hvg.hu/itthon/20120912_A_negativ_novekedes_is_novekedes__megszol) Lehet azt propagálni, hogy a helyes viselkedés záloga a családon belüli, tudatosan adagolt és higgadt fejjel kimért fizikai erőszak. (Ezt pedig itt lehet megnézni: http://poldi.blog.hu/2012/09/24/verni_csak_pontosan_szepen - a teljes műsort pedig itt: http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=741017&pid=1002967)
Lehet addig faragni a választási rendszert, amíg csak nem válik a kormányerők engedelmes pincsikutyájává. Lehet - annak ellenére, hogy a választók 80%-a szerint nem kéne... Lehet úgy bekasszírozni az EU-s támogatásokat – és azokat átpasszolni a haveroknak – hogy közben folytonosan azt mondjuk: „az unió maga a probléma”. Lehet folyamatosan plusz 4-4,5%-os felárral a szabadpiacról finanszírozni az országot, ahelyett, hogy IMF-hitelből tennék - lehet, hiszen nem ők fizetik majd a kamatokat! És mindezt azért, hogy háborítatlanul, azaz EU- és IMF-kontroll nélkül lehessen itthon továbbvinni a már említett „legfeljebb közepes tehetségek” hatalmát. Ennek érdekében lehet összehazudni IMF „horrorfeltételeket” is...
Jól tudjuk: ezeknek az embereknek mit sem számít az ország, a „haza”, a „nemzet” – mondjanak bármit is. Nekik a tények sem számítanak: úgyis egész életükben megszokták, hogy azok nem őket, nem az ő tételeiket igazolják – nosza, le velük, amíg hatalmon vagyunk!
...Ez történi, valahányszor frusztrált, kisebbrendűségi komplexusokkal terhelt embereké lesz a hatalom: kiélik magukat!
Rajtunk...
Másfél év múlva ennek vége lesz – pontosabban: vége lehet, ha képesek vagyunk utat törni a tehetségnek a kormányzás felé. Magyarországnak szüksége van-lesz egy olyan komplex programra, amelynek tiszta logikája és szakmai megalapozottsága maga mellé állítja a ma még „bizonytalanokat”, akik eldöntik majd a következő választást. Magyarországnak szüksége lesz ehhez a programhoz a legjobb szakemberekre. Őket kell megbíznunk, felkérnünk, mert egyszerűen nem engedheti meg magának a magyar nép azt, hogy ismét a középszerűségük következtében frusztrált alakok kiélési terepévé hagyja válni az országot.
„Kell egy csapat”, amely által majd beteljesednek a ma urain a Prédikátor szavait: „...mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!” – mert enélkül a legjobbjaink által alkotott csapat nélkül az Isten se fog tudni itt semmin sem változtatni! A csapatot pedig nekünk, a siker majdani haszonélvezőinek kell és illik finanszíroznunk – itt se várjunk az Isten pénzére!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek