„A költő - ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.”
József Attila: A város peremén – 1933 tavasza
Vajon miért bilincsel meg és szállít el kihallgatásra negyven állig felfegyverzett terrorelhárító egy másodéves biomérnök-hallgatót, aki az egyetemi napokra társaival filmet forgat és ez a „tényállás” a „rohamosztag” kiszállását követően azonnal egyértelművé válik? Mi működött a TEK-es fiúkban és mi működött az őket a helyszínen irányító főigazgatóban? Mi működik az egyre „idegbajosabb” magyar társadalomban? És végül majd arra is rátérünk, hogy miért működik a TEK és mi működik a TEK-et létrehozó „öregfiúk” fejében?
Kezdjük a lánc első szemével: a bejelentővel!
A bejelentő – ahogy maga nyilatkozza – „próbálta felmérni, hogy vajon éles fegyver van-e a mellette ülő, jedinek öltözött diáktársa kezében, de mivel nem ismerte fel, hogy az játékfegyver, szólt a diszpécserszolgálatnak...” Hát... Ha én valaki mellett ülök egy egyetemi előadáson és az illető valami idióta ruhában van, a kezében meg egy műanyag stukker, és ráadásul tudom, hogy egyetemi diáknapok lesznek, akkor – hacsak nem vagyok sültbolond - nincs az az isten, hogy „terroristát” kiáltsak. Ugyanis minden, amit látok és amit tudok, ellene mond ennek. Bejelentő barátunk „logikájával” azt is gondolhatnánk minden babakocsis nőről, hogy 20 kg TNT-vel tart épp a célja felé, Allah nevében – mert már ilyen esetek is voltak.
Igen, „hacsak nem vagyok sültbolond” – de sajnos manapság Magyarországon egyre több a sültbolond! Az emberek „kivannak idegileg”: nem látják a jövőjüket, nincsenek kikövezett utak, nincs semmiféle jól működő közmegegyezés az alapvető dolgokban... Ettől pedig egyre inkább őrült, magányos dzsungelharcosokká lesznek az emberek – hiszen az ember mégiscsak egy csoportalkotó lény lenne. Ha pedig nincs csoport, amelyhez tartozom, amely befogad és véd engem, amelyben közös meggyőződéssel követhetünk közös célokat, akkor az ember ettől a „hiányállapottól” besokall... Elkezd a valóságérzékelése rendellenesen működni: mivel úgy érzi, hogy őt senki és semmi nem védi, ezért „kiélesedik” a veszélyérzete. Ellenséget és veszélyt vél látni mindenkiben és mindenhol – ez az az állapot, amellyel egyre gyakrabban szembesülünk: mikor két vagy több ember csip-csup apróságokon pillanatok alatt az ordításig és az ölre menésig képes „felspannolni magát”.
A bejelentők (mert ketten voltak) is valami hasonló passzban lehetnek...
Nem „realizálták” azt, hogy 100-110 ember ül az előadóban (ez az egyetemi tanterem neve) és láthatólag a legcsekélyebb módon sem aggódik a fürdőköpenyes-fénykardos-játékpisztolyos társuk miatt. Nyugalom van – pedig száz ember látja az öltözéket és a kellékeket. Csak épp vannak ketten, akik ezt az egész szituációt nem érzékelik: nem hat rájuk a „köznyugalom”... És amikor bennük beindul az aggódás, még akkor sem szólnak oda a többieknek, hogy „Hét, ti is látjátok azt a fegyveres őrültet?”. Nem szólnak – mert ha szóltak volna, nyilván azonnal megmondják nekik, hogy „Nyugi, csak egy film...” Nem kérdeznek és nem érzékelik mások tökéletes nyugalmát...
Aztán ott vannak az „egyetemi diszpécserek”. (Kik ők? Talán biztonsági őrök?) Ők sem kérdeznek rá arra a nyilvánvaló dologra, hogy „Hé, fiúk, miért csak ti ketten gondoljátok merénylőnek, a többi száz miért nyugodt?” Nem, ez a teljesen természetes és magától értetődő kérdés sem hangzik el. És persze a bejelentés fogadó rendőrök sem teszik fel ezt a kérdést – pedig az mégiscsak furcsa, hogy százan látnak valamit, de csak két ember találja a látottakat „félelmetesnek”!
Nem: itt simán végigfut az idegroham, minden szereplő értelmetlenül viselkedik!
...Aztán jön az akció, immár a TEK főszereplésével.
Nagyjából az amerikai függetlenségi háború (1775-1783) óta elvárás a harcászatban, hogy a „harcoló egység” parancsnoka – de akár az egyszerű katona is – képes legyen a helyzetet önállóan áttekinteni és helyesen értékelni, ezek alapján pedig adekvát döntést hozni. Az utóbbi két és fél évszázad minden sikeres serege így működött – és ezért tudott sikeres lenni. Ez így van a „belföldön harcfeladatokat ellátó” rendvédelmi szerveknél is. Ehhez képest a TEK valami egészen mást csinált.
Kaptak egy értesítést a rendőrségtől, hogy „Alaaaarrrmmm!”, merthogy egy fegyveres van a Műegyetem egyik épületében. Azonnal startolt a kommandó – ez eddig tökéletesen rendben is volt - de nézzük az intézkedést a helyszínen!
Itt furcsa dolgok sorozatával szembesülünk. Ők sem kérdeznek, hogy a benn lévő száz ember vajon miért nyugodt? 3 perc van a „kicsengetésig” (az előadás végéig), utána látják, hogy a hallgatók nyugodtan jönnek ki a teremből... A TEK-esek meg be. Egy pillanat alatt kiderül: nincs semmiféle veszély: diáknapok, filmparódia, kellékek...
Mit tenne egy értelmes társaság ekkor? Elmegy, talán kicsit morogva a „felesleges mozgatás” miatt. Ám itt másként folytatódott az eset. „Luke”-ot elvezetik, bilincsben...
...És itt álljunk csak meg, mert ez a „bilincsben” valami nagyon fontosat leplez le a TEK-kel kapcsolatban!
Mikor alkalmazhat bilincset a karhatalom? Erről pontosan rendelkezik az 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről:
„A rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazhat. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható.” [IV. fejezet 16. § (1)] Nos, az intézkedés eredményessége mindenféle kényszerítő eszköz nélkül is elérhető volt – annál is inkább, mert nyilvánvaló volt, hogy nincs szükség semmiféle intézkedésre!
Bizony: egyáltalán semmiféle intézkedést nem kellett volna tennie a TEK-nek – bilincsbe verni és elvinni „Luke”-ot pedig nem volt joga, sőt: amikor ezt tette a TEK, akkor kifejezetten a jogszabályok ellenében járt el, azt nem is említve, hogy a józan ész ellenében is...
Igen, a józan ész... És ezzel egy nagyon fontos ponthoz érkeztünk el: a józan észnek mind a konkrét esetben, mind pedig általánosságban, a magyar mindennapokban tapasztalt nyomasztó hiányához, valamint a józan ész helyett és/vagy annak ellenében használt erőszakhoz.
A bejelentők nem érzékelték a száz ember normális viselkedését. A TEK – mint láttuk, törvényellenesen – elviszi bilincsben „Luke” barátunkat, a dékán pedig az eset után úgy nyilatkozik az egészről, mintha az egyetemi diáknapok és a hozzá szervesen kötődő khm... „jelenségek” valami egészen elképesztő és kirívó, példátlan rendbontás lennének az egyetem rendje és fegyelme ellen. Hát itt már tényleg mindenki megőrült? Már mindenki elvesztette a józan arányérzékét? Mindeni ennyire be van szarva és ennyire „igazolni igyekszik” azt, hogy ő „rendes tagja a társadalomnak”, aki „megteszi a kötelességét”? Csak nehogy szó érhesse, csak nehogy számon kérhessék a „mulasztásáért”, csak nehogy retorzió legyen a vége a hatalom részéről...
Egy társadalom vége az, ha a teljesen normális, hétköznapi és veszélytelen cselekedeteket és embereket elkezdjük „veszélyesnek” érezni!
...Nyilvánvaló: Hajdúék az elmúlt hetek vesszőfutásai után áhítottak egy igazi, sikeres akciót – és a „fegyveres az egyetemen” esete ilyennek ígérkezett. (Amerikai példák, illetve az ominózus pécsi eset után hihető is volt a sztori.) Ez a vágyuk emberileg érthető - kiköszörülni a csorbát – de gondoljunk csak bele: vajon miféle kommandó az, amely (bármilyen motivációból következően is) a sikert hajszolja? Mint egy sokat „műhibázó” sebész, aki örül, hogy ismét jön egy igazi eset, amelyet talán sikerül ellátnia jól.
A Terrorelhárítási Központot – a hivatalos indoklás szerint - azért hozták létre, hogy minket, állampolgárokat valós veszélyektől védjen meg, nem pedig azért, hogy egyetemistákkal izmozzon - sem pedig azért, hogy az állampolgárokban aggódást keltsen a léte, afféle modern kori ÁVH-ként. Vagy ha mégis ez utóbbi (is) lenne a célja, akkor ezzel nagyon mellélőttek: az ÁVH mögött ott állt az állig felfegyverzett Szovjetunió, de a TEK mögött csak néhány öregedő „fiú” áll, akik még szűk két évig a magyar politikát irányítják, erős demokratikus és EU-s kötelmek között. Lehet, hogy ők „fejben” már rég egy olyan világban vannak, ahol mindeme kötelmek nem léteznek, de az ő fejükben élő „alternatív valóság” mit sem változtat az igazin.
A TEK éppen az Orbánnak és csapatának, mint a „kopasz-kigyúrtak” egy „körzet ura”-maffiózónál: az erőmonopólium státusszimbóluma, ijesztés a „másként gondolkodók” számára. De mivel Orbán „körzete” az államhatalom, ezért az ő „verőemberei” törvényi felhatalmazások birtokában töltik be a „primkó utcaiakétól” semmiben sem különböző feladatkörüket.
Ez az egyszerű – értsd: primitív – igazságok világa, a „kokik és sallerek” közege, ahol az ember az alkalmatlankodókkal úgy jár el, hogy „kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket”... Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a Fidesz-fiúk valójában egyszerű, a világot nagyon szűk körben felfogó „vidéki legények”. Fogalmuk sincs arról, hogy a véleménykülönbségek és érdekkonfliktusok elrendezése lehetséges erőszak nélkül is. Arról sem akarnak tudni, hogy létezhet az is-is igazsága is, nem csupán a „te vagy én”-é. Olyanok és úgy is viselkednek, mint a környék hírhedett vagányai, akik, ha betérnek a krimóba, máris azt keresik, hogy kibe köthetnének bele – mert folyamatosan szükségük van arra, hogy „győztesek lehessenek”, ezzel bizonyítva önmaguknak és egymásnak, hogy „ki a legény a faluban”. Ez persze nem más, mint kisebbrendűségi komplexusuk egyszerű túlkompenzálása... Ezért kezd újabb és újabb „harcokba” Orbán az EU-val, a multikkal, a külfölddel: kell neki az erőfitogtatás – különben „punnyadt kis pöcsnek” érzi magát...
...Ugye, milyen egyszerűek az orbánizmus lelki alapjai? Csak kérdés, hogy miféle politikát lehet ezekkel az alapokkal művelni? És: ha majd a sok „harcból” végül mégsem a világ legyőzőjeként kerül ki a csapat, akkor mit kezdenek azzal a totális kudarccal, amely sokkal nagyobb lesz, mint a „rettenetes” 2002-es választási vereség? Mert nagyobb lesz – hiszen most csak rajtuk, az ő képességeiken és személyiségükön múlott a siker vagy a kudarc, hiszen „több mint 2/3-uk volt! És mit kezdenek majd a rendíthetetlen támogatóik, ha látják, hogy vezérüknek nem sikerült?
Biztosan lesznek majd „milliós” tüntetések, lesz törés-zúzás is, talán... Jól fog akkor majd jönni egy igazi terrorelhárító egység!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek