„Szégyen a világ leggyönyörűbb hadseregére, az osztrák hadseregre!”
Pepin sógor mondása a Sörgyári capriccio c. filmből – 1980
1948-ban a (nem túl nagy létszámú) magyar polgárság zöme nem tudta elképzelni azt, hogy hamarosan valami egészen más fog jönni, mint amire feltette az életét, mint amitől a saját maga és családja jövőjét várta.
...1949-ben már mindenki tudta, hogy így van: új, nagyon nem polgári világ jött el.
2010-ben sokan hitték azt, hogy a „bolyongó” és bizonytalan 8 éves szoclib korszak után valamiféle „szigorú, de igazságos” polgári korszak jön, kiszámítható viszonyokkal. 2012-ben már csak nagyon kevesen gondolják így...
Gyakran szokás emlegetni a „turáni átkot”... Nos, szerintem az igazi turáni átok az a sajátos bénultság, amellyel hagyjuk, hogy megtörténjen valami olyasmi, amiről előre nyilvánvaló, hogy nekünk kárt fog okozni – és mégsem engedi ez a bénultság, hogy idejében, együttesen és hatékonyan lépjünk fel ellene. „Mit tehetnék én, egyedül?” – gondolom, és máris bénult vagyok...
Az a bajunk, hogy sem önmagunkban, sem egymásban nem bízunk meg – így viszont nem lehet sem kapitalizmust, sem demokráciát üzemeltetni. Az, hogy az emberek ne bízzanak „a maguk erejében” és egymásban se bízzanak, nem más, mint a diktatúra ideálja, a jó öreg oszd meg és urald. Még Sztálin mondta, hogy „A népen állandó rettegésben és bizonytalanságban kell tartani!” – és ő csak tudta, mitől döglik a demokrácia és az önálló, öntevékeny állampolgári kezdeményezőkészség, a hatalommonopóliumok e két halálos ellensége.
Orbán nem hülye: neki kell a bizonytalanság, hogy ne tudjuk, mi lesz a következő húzás – és kell az is, hogy ne merjünk egymásban bízni. Mert abban a pillanatban, amikor mi, együttesen akarnánk megmondani, hogy mi hogyan legyen, az ő hatalma megszűnne – akár „legitimnek” találná az Alkotmánybíróság a hatalomváltást, akár nem...
„Nem kormányozhat háromszázmillió indiait százezer brit, ha az előbbiek nem működnek együtt – és ez a célunk: a békés, erőszakmentes együtt nem működés” – mondta Gandhi. Nem működhet tovább az orbánizmus rendszere, ha a ma „bizonytalanok”, ám politikai véleményt nyilvánítani akarók elkezdenek együttműködni egymással.
...De vajon elkezdenek-e? Vajon lesznek-e, akik elkezdik az együttműködést, akikhez csatlakozhatnak a bizonytalanok?
Sokan, egymástól függetlenül mondják ugyanazt, akarják ugyanazt – és mégsem szervezik meg magukat! Ez felfoghatatlan számomra. Mintha valaki tudna úszni, ám amikor belepottyan a vízbe, inkább csendesen és magányosan elmerül, jól tudván, hogy ez a halálát jelenti...
Mondjátok, miért nem úszunk?
Mit akar a jövőtől egy olyan nép, amelyik így viselkedik? Hogyan akarjátok megóvni a külön-külön kis egzisztenciátokat, ha nem éltek a legnyilvánvalóbb eszközzel, amely hathatós védelmet adtat számotokra: a közösség, az egyesülés erejével? Leszünk itt tízmillió remete a saját faodúinkban, attól a pillanattól rettegve, amikor majd épp a mi fánkhoz érnek el Orbán baltásai?
...Vagy talán az a bajunk, hogy nem tudjuk, Orbánék után kinek adhatnánk át az ország vezetését? Hogy kik lennének azok a valóban megbízható kezek, akik nem lopni, hanem építeni akarnak – nekünk, és jó, átgondolt tervek alapján, minőségi anyagokból? De hát ez igazán egyszerű: úgy kell jó vezetőket keresni, ahogy azt egy jó vállalat teszi: megfogalmazza a pontos feladatot, aztán felkutatja a lehetséges legjobb embereket arra a feladatra.
Miért félünk a semmiből, a nulláról felépíteni a polgárok azon szövetségét, amely aztán majd a polgárok érdekében kormányozhat? Arra várunk, hogy „Majd valaki más elkezdi.”? Aha: szóval potyázni akarunk, sunyiban, lapulva, (baromi képzavarral élve) „mások farvizén megsütni a pecsenyénket”! De hát, ha ez így van, akkor mennyivel vagyunk különben a Fidesz-frakcióban ülő mamelukoknál?
...Győzzetek már meg, hogy nem vagytok szarháziak!
Tegnap délután a pofátokba hazudott az az ember, aki a miniszterelnökötöknek nevezi magát. Abban az épületben hazudott a pofátokba, amelynek létéért őseitek egy évszázadik küzdöttek: a magyar Országházban. „A hazának nincsen háza, mert fiainak nem hazája” – írta Vörösmarty 1846-ban, Országháza c. vesében. És most: most hazája ez az ország a fiainak, a szó igaz értelmében – vagy csupán közmunkások tömegszállása?
Orbán és társai nem fognak megváltozni – nektek kell megváltoztatnotok az egymáshoz és a közös dolgainkhoz, feladatainkhoz való hozzáállásotokat.
Néhány napja megírtuk itt, hogy „nincs kire-mire várnunk tovább”, ezért kezdeményezzük egy „saját fejlesztésű” politikai közösség létrehozását. (Lásd itt: Cincinnatus - http://progressziv.blog.hu/2012/09/06/cincinnatus_270) Nos, általában egy-egy írásunkat legalábbis több százan olvassák naponta – és e többszáz emberből nem volt egy sem, aki jelezte volna a részvételi szándékát ebben. Mondjátok: hogyan váltsuk le akkor Orbánt és hogyan lehetne az országnak jó kormánya? Tudom-tudom: intézze el valaki – mi meg majd kivárjuk és (ha lesz neki) élvezzük a hasznát.
Róbert bácsi annak idején megmondta, hogy „Ingyenebéd nincs!” – ingyen demokrácia és ingyen igazságos társadalom se. ...Úgyhogy sokba’ lesz még nekünk ez a mai passzivitás!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek