„Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.”
József Attila: Hazám – 1937. május
Amikor most Orbán és társai a választójoggal machinálnak, akkor nem csinálnak mást, mint amit a mostanában Horthyval együtt annyira favorizált Bethlen István egykori miniszterelnök tett az 1922-es „lex Bethlennel”. Igen: a „magyar nemzeti történelmi jobboldal”, ez a sajátos és sajnálatos politikai képződmény, úgy látszik, alkalomról alkalomra ugyanazokat a hibákat követi el, hasonlóan bizonyítja a hatalomra való alkalmatlanságát és méltatlanságát – és hasonló módszerekkel igyekszik ennek rá nézve kellemetlen következményeitől szabadulni is! Nem jut más módszer az eszükbe Orbánéknak sem, mint annak idején Bethlennek: a szavazókat kell akadályozni abban, hogy szabadon véleményt nyilváníthassanak a kormány viselt dolgairól. Bethlen akkor az 1919. március 3-i, még a Károlyi-kormány által deklarált és (az immár „horthysta”) Friedrich István miniszterelnök által 1919. november 17-én (az Antant nyomására) újra megerősített általános és titkos választójogot korlátozta.
A híres Bethlen-konszolidáció nem mást „konszolidált” (garantált), mint a „történelmi uralkodó osztály” hatalmát. Azét a történelmi uralkodó osztályét, amely a korszakot megelőző fél évszázadban alaposan leszerepelt és képtelennek mutatkozott arra, hogy az országot és annak kormányzását teljesítményalapokra helyezze. Bethlen István úgy vélekedett az általános és titkos választójogiról, hogy az „a nyers tömegek uralmához” vezet, s „azok az országok, ahol a tömegek uralma válik urrá az egész nemzet felett, a pusztulásnak vannak kitéve”. Nem rímel ez azzal, amit fideszes politikusok indokként hoztak fel az előzetes regisztrációhoz kötött választójogi rendszer mellet: így inkább a tudatos választók szavaznak majd, és nem „a választási kampány finisében az ellenfelet démonizáló, lebutított kampányszövegekre vevő vadbarmok”?
Na, igen…, a politika járhatná azt az utat is, hogy a választói tudatosságot növelő programokat működtet, már az általános iskolától kezdve. Mert a tudatos választópolgár nem csak terem, mint a dudva: azt nevelni kell, ha lehet, a családban, de ha ez nem adott, akkor az oktatásban. Mert a felelősen gondolkodni képes és jó döntéseket hozó állampolgár kifizetődik nemzetgazdasági szinten is: egy tudatos, ésszel élő polgár több GDP-t termel. Inkább képes önmagáról gondoskodni és nem vár állami segélyezésre. Tudatos polgárokkal egyszerűbb és hatékonyabb állami-önkormányzati adminisztrációt lehet működtetni is – ja, és a tudatos polgárból jobb vállalkozó lesz, vagy éppen magasabb munkakultúrával rendelkező dolgozó.
Általában azt szokás hirdetni, hogy a képzelten rétegek politikába való beleszólása az „osztogató” (gazdaság-)politikának, a populizmusnak kedvez – azonban ez az igazság szándékolt elferdítése és a teljes kép egy jelentős részének említetlenül hagyása. Akik erről beszélnek (többnyire az aktív, dolgos közép-és felső rétegek képviselői), úgy állítják be, mintha ezek az „alsóbb tömegek” csupán „ingyentartást” akarnának, és csakis ezzel lennének szavazásra mobilizálhatók – pedig ez nem így igaz! Ők sokkal „komplexebb” politikai-társadalmi programmal lennének tartósan egy-egy politikai erő mellé állíthatók: nem csupán „segídet” kellene ígérgetni nekik, hanem a reális társadalmi emelkedés lehetőségét, éspedig képzés és a gazdaság és társadalom komplex szövetébe illeszkedő vállalkozásfejlesztési-munkahelyteremtési program által. Amit Bethlen és a „vadbarmozó” fideszes politikus állítanak, hogy a nyers tömegek uralma az ország pusztulásához vezet, csak akkor reális veszély, ha a tömegeket „nyersen hagyjuk” – márpedig ezt egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak. Nyers tömeggel ugyanis nem lehet hatékony, XXI. századi, tudásalapú gazdaságot üzemeltetni. A tömegek képzése, felemelése tehát nem csupán valami „liberális politikai hobby”, hanem kényszerítő gazdasági szükségszerűség.
Igen: azért (is) kell ragaszkodni az általános választójoghoz, hogy a (ma még részben) „nyers tömegek” kikényszeríthessék az őket a modernitásba beemelő politikát – és hogy csak ilyen politikát lehessen csinálni ebben az országban. A politikai populizmust már, nem a választójogot és a véleménynyilvánítást korlátozó módszerekkel kell és lehet kiiktatni: egyszerűen be kell vezetni az a (pl. Hollandiában már működő) rendszert, hogy a választások előtt minden, a választáson indulni kívánó politikai erő „beköltségezteti” a programját. (Hollandiában ezt az ottani számvevőszék végzi – nálunk, tekintettel az átpolitizált hazai intézményrendszerre, célszerű ezt kezdetben nemzetköz intézményekre bízni.) És akiknek a programja nem áll meg, ahol a beígért juttatásokra nem találhatni kellő megalapozottságú fedezetet, azok nem vehetők fel a választáson indulók listájára. A populizmus ellen a magyar választói tudatosság jelenlegi szintjén nem a választókkal szembeni korlátozás a helyes és kívánatos út – hiszen akkor sohasem szoknak hozzá a megalapozott mérlegeléshez -, hanem a pártok „ígérgetési képességeinek” korlátozása.
…Persze, jól tudjuk, hogy a Fidesz a választói feliratkozás bevezetését nem az ország és nem az állampolgárok, hanem a saját érdekében akarja – és ehhez a formális, „primer” jog szerint meg is van a hatalma. Ámde: az egész Európai Unióban alapvető az általános és titkos választójog, nem lehet valakit e jogai gyakorlásában akadályozni – pláne nem aktuális párthatalmi okokból. Ha egy, a formális törvényalkotás lehetőségét birtokló erő mégis ezt teszi, akkor ezzel megkérdőjelezi e változtatás törvényes mivoltát. Egy demokratikus választáson szerzett kormányzati hatalom nem használható fel arra, hogy demokratikus jogokat szűkítsenek vele. (Erre korábban már felhoztuk az egyik posztunkban azt a példát, amikor egy, a törvényesség fenntartására kapott szolgálati fegyverrel a rendőr „a körzet urává” akarja tenni magát – nyilván az ő hatalomgyakorlása sem legitim.) A kormánynak a demokratikus jogok védelme, lehetőség szerinti gyarapítása a feladata, valamit természetesen az is, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy minél többen minél kompetensebb, felkészültebb módon használhassák e jogaikat… Ha egy kormány – mint most a Fideszé – nem így jár el, és önös érdekei miatt másmilyen választójogi helyzetet teremt, akkor joggal vethető fel két kérdés:
Azt hiszem, a fentiek alapján mindkét kérdésre nemmel kell válaszolnunk!
…De maga a válasz nem elég, az ugyanis önmagában nem változtat a viszonyokon. A változáshoz a változást képviselő és azt társadalmi súlyával elérni is képes politikai szerveződés kell – és ilyen jelenleg nincs a porondon. Az a helyzet, hogy a meglévő ellenzéki politikai erők egyszerűen nem képesek átvenni a magyar közélet tematizálását, anélkül pedig ugyan mitől, miért változna a dolog? Mitől, kiktől fogja összeszedni magát az MSZP? Honnan lesz ehhez intellektuális erő ebben a kontraszelektált pártban? Miért, kik által válna rétegpártból országos tömegerővé az LMP? Avagy: mitől, kiknek a szellemi teljesítménye által telik meg tartalommal és tesz szert reális társadalmi és gazdasági programra bármelyik „alternatív szerveződés”? …Mert az nem lesz elég a változáshoz, hogy „egyre többen akarják Orbánt leváltani”. O. K., leváltjuk – és? Mi lesz utána, Mitől lesz lényegesen több erőforrásunk, mitől indul be a növekedés a gazdaságban – ha mindeddig egy szó sem hangzott el erről?
Ma, éppen 90 évvel a bethleni „választójogi ellenforradalom” után megint és még mindig ott tartunk, hogy olyan kormányunk van, amely (mint a poszt elején már írtuk) „képtelennek mutatkozott arra, hogy az országot és annak kormányzását teljesítményalapokra helyezze”. Csaknem egy évszázad kevés volt erre a magyar társadalomnak…, de mára talán lett már annyi teljesítményorientált emberünk, hogy belőlük kiteljen egy (relatív) többségi szavazóbázis. Csak rajtu(n)k múlik, hogy az „úri Magyarország” csak itt-ott elszórt Horthy-szobrokban jelenik-e meg, vagy az egész teljesítményképtelen társadalmi konstrukció talapzata lesz az ország?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek