„A föld azé, aki megműveli!”
Móricz Zsigmond: Betyár – 1936
Újra és újra előjön a kérdés: ki-kik váltja-váltják le 2014-ben a Fideszt? Vannak, akik az LMP-ben látják a le- és megváltót – ám ennek az LMP jelenlegi állapotában aligha lehet realitása.
A „jelenlegi állapotában”… De ki tudja, talán ez az állapot megváltoztatható.
…No, nem belülről, hiszen ha akár az LMP korifeusai, akár a tagsága, akár a jelenlegi szimpatizánsai képesek lennének a pártjuk megváltoztatására – és előzőleg érzékelnék e változtatás szükségességét – akkor mára már egy egyén más LMP-t látnánk. Nem: a változás egészen biztosan nem fog belülről megtörténni! A párt most éppen olyan, mint akik benne vannak – és amíg ők döntik el, hogy az milyen legyen, addig ilyen is marad. Persze, szeretnének ők „váltópárt” lenni, de képtelenek arra, hogy azzá tegyék magukat.
Mielőtt még nekem esnének az LMP-sek, közlöm: nem tartom az LMP vezetőit „tehetségtelen alakoknak”, csupán azt állapítom meg róluk, hogy:
· introvertáltak (amit néha izgágasággal fűszereznek),
· jobban vonzza őket az elméletek harca, mint a gyakorlat küzdelmei,
· a teljes emberi életből őket „szegmensek” érdeklik, nincs „holisztikus képük” a magyar valóságról,
· valamiképpen idegenkednek a minden sikeres és céltudatos emberi szervezetet jellemző hierarchiába rendeződéstől.
Sajnos, mindezek pedig elengedhetetlenek lennének ahhoz, hogy valóban a Fideszt leváltó párt válhasson belőlük. (Tulajdonképpen nem is tudom, hogy a lelkük mélyén akarják-e ezt? Illetve: azt sejtem, hogy Orbántól és gusztustalan bandájától szabadulni akarnak – de azt nem tudom, hogy lenne-e kedvük azután a megszerzett hatalom birtokában mindazzal foglalkozni, ami a poszt-Fidesz kormányra fog várni feladatként?)
Ám ezzel korántsem kell okvetlenül „leírni” az LMP-t, mint váltópártot és a magyar közéletet áttematizálni képes erőt! Mert ugyebár az LMP-t is emberek alkotják: magyar állampolgárok, akik szerint (még mindig) ez a párt a leginkább támogatható az összes létező között. …És van rajtuk kívül még sok-sok magyar állampolgár, akik ugyan választanának, és akik a pártok közül az LMP-t csak azért utasítják el, mert „semmilyennek”, „esélytelennek”, „karakter- és mondanivaló nélkülinek” érzik – és mert nem hisznek abban, hogy az LMP képes lenne hatékony, ütőképes és őket (is) megfogó témákkal előálló párttá alakulni.
Amit az előbbi, meglehetősen hosszú mondatban leírtam, az egyszerűbben és másképp is megfogalmazható: ha megváltozna az LMP, akkor rá szavaznának! Egyébként viszont nem fognak rászavazni – és valószínűleg semelyik másik pártra sem. Ha pedig ők nem fognak szavazni, akkor ezzel gyakorlatilag 3,5-4 millió ember fogja eldönteni 2014-ben, hogy ki kormányozzon – és ebben a 3,5-4 millióban biztosan többségben lesznek az elkötelezett jobboldali szavazók! Ha az LMP nem reformálódik meg (és nem jön el a csoda sem és az UFO-k nem hoznak a csészealjukon egy kulcsrakész profipártot), akkor akár ki se írják a választást 2014-ben.
…De megváltozhat-e e párt szűk két év alatt annyira, hogy tömegeket tudjon megmozgatni?
Gondoljunk bele: hogy megváltozott a Fidesz! 1994-ről’98-ra egy marginális liberális pártocskából jobber váltópárttá volt képes átalakulni. (A „fejlődni” szótól azért esetükben tartózkodnék…) Átírták a programot, átalakítottak az addig eléggé „bázisdemokrata” alapszabályukat, célszerűsödtek… És győzni tudtak egy bénázó, megunt ellenféllel szemben.
A lehetőség adva van az LMP-vel is: át kell építeni!
De hogyan? Kik építhetnek át egy pártot, amelynek tagságáról fentebb már megállapítottuk, hogy erre sem nem képesek, sem nem alkalmasak?
A válasz egyszerű: új, a pártba belépő profik!
Régi dilemma, hogy a pártok az alapítók „tulajdonai”-e, vagy mivel azokban társadalmi lehetőségek és igények öltenek testet, sokkal inkább a választópolgárok a pártok jogos tulajdonosai. És ha így van, akkor, ha a polgárok képesek lennének egy pártból nyertes erőt csinálni, amely aztán kormányra kerülvén beteljesíti a választói vágyait, akkor mi sem természetesebb, mint hogy a jelen állapotában erre képtelen pártból egy céljaiknak megfelelőt építsenek.
Az LMP, mint „cégnév” (még) nem amortizálódott annyira, mint pl. az MSZP – ugyanakkor mind bel-, mind külföldön ismert, bevezetett „brand”. Tudjuk, hogy (sok már mellett: program, pénz, szervezet) két alapvető dolog kell ahhoz (ma Magyarországon legalábbis), hogy egy párt tömeges támogatást kaphasson:
· ismerjék a nevét,
· legyen karizmatikus vezetője.
Az első adott az LMP-nél, a második megadható neki.
Azzal a programmal és azzal a politikai és politikusi stílussal, amivel ma ez a párt rendelkezik, kizárható, hogy jóval kevesebb, mint két év alatt képes legyen akkora tömegbázist és hátországot kiépíteni, amelyből elegendő segítőt kaphatna majd a kampányban elvégzendő teendőkhöz, pláne nem vidéken. Elmondható, hogy ez a párt parlamenti erőként halálra van ítélve 2014 után. Jelenlegi tagjai és vezetői választhatnak: vagy eltűnnek, vagy megújítják a pártjukat – és ha ez saját maguk nem tudják elvégezni, akkor hagyják, hogy mások tegyék meg! Most van egy pártjuk – de nem tudnak vele így mit kezdeni. Mire jó ez így? Lesz-lehet egy ilyen vegetáló és stagnáló párttól „más a politika”? A csudát! Hiába van annyi dologban igazuk, ha sosem lesz hatalmuk ezeket gyakorlattá tenni, akkor a hajukra kenhetik az igazságukat! Nincs annál rosszabb egy politikus számára, ha tehetetlen.
„Koalícióban”? Ugyan hogyan? Ha reálisan, a választópolgárok egyes pártokról alkotott véleménye alapján igyekszünk kiszámítani a 2014-es esélyeket, akkor azt kell mondanunk, hogy ha 2014-ben a jelenlegi ellenzéki pártok a jelenlegi arcaikkal és a jelenlegi stílusukban próbálnak valamit kezdeni, akkor összesen sem lehet elég támogatójuk. Azért nem, mert a most ugyan elvileg választani akaró, de mégis sehova sem csatlakozó nagyjából bő másfél-szűk kétmillió ember aligha változat a véleményén – ehhez kevés lesz az, hogy „…de akkor a Fidesz marad kormányon!” Így tehát tök mindegy, hogy lesz-e választási koalíció az LMP, az MSZP és a DK között és hogy támogatja-e őket a Szolidaritás… Nincs gyakorlati jelentősége – bárki is akar hinni a tények ellenére ebben, elaltatva ezzel a Fidesz további kormányzásától való félelmét. Az emberek tudják, hogy nem várhatják a megoldást sem az MSZP-től, sem Gyurcsánytól és a „jelenleg létező” LMP-től sem. E pártoknak nem lesz több támogatójuk: maradnak azok, akik már ma is fanatikus híveik.
…Igen: egy változatlan LMP el fog vérezni 2014-ben!
Valóban: ha ez a párt meg akar maradni, akkor új szellemet kell befogadnia!
Ha átolvassuk az LMP alapszabályát, látni fogjuk, hogy egy viszonylag rövid, néhány hónapos folyamattal fel lehet tölteni a sorait az alkalmas emberekkel – akik új szemléletmódot, új szervezeti kultúrát, új programalkotó energiákat visznek a pártba. Ez a párt (talán) néhány száz valóban aktív taggal bír (ld.: http://www.origo.hu/itthon/20111123-kevesebb-mint-hetszaz-tagja-van-az-lmpnek.html), velük (hogy úgy fogalmazzak) „el lehet bírni”.
Van egy elméleti (hangsúlyozom: elméleti!) lehetőség: akik valóban azt szeretnék, hogy „legyen más a politika”, ám fáznak egy „nullából jövő” pártot gründolni, azok próbálják meg az LMP-t új tartalommal megtölteni! …Igaz: egy ilyen „manőver” alig kerül kevesebb erőfeszítésbe, mintha tényleg a semmiből állítanának fel új pártot. Mert kell egy teljesen új, gyakorlatias, program, ki kell építeni a vidéken ma alig létező szervezeti hálózatot, meg kell győzni a ma bizonytalan szavazóit arról, hogy „Lehet más az LMP!”… Ugyanakkor számítani lehet belső harcokra is…
…Nem tudom, megéri-e mindez – vagy inkább érdemes a semmiből építkezni? De az elméleti lehetőség adott - a pártpolitika is olyasmi, mint a termőföld: csak akkor ér valamit, ha megfelelően művelik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek