Lebensborn („Életforrás”): „Himmler a Lebensborn programot 1935-ben hozta létre. Minderre arra az indoklással került sor, hogy a nemzetiszocialista állam szülési rátája sokkal alacsonyabb volt, mint a szomszédos és ellenséges szláv nemzeteké. …Himmler minden eszközzel fellépett az abortuszok ellen…, és azt akarta, hogy a nők speciális otthonokban adjanak életet gyermeküknek.”
(Forrás: http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=18662)
Látjuk, nem új ötlet az, hogy „Szüljük tele a világot!” – legfeljebb a konkrét cél más: Himmler az árjákat akarta szaporítani, Harrach meg a dolgos keresztényeket… És nem új az sem, hogy valamiféle elmebeteg „magasabb cél és értékrend” nevében a hatalom eszközével igyekezek egyesek betörni az emberek legszemélyesebb dolgaiba és döntéseibe. Úgy látszik, a hülyeség és a „belső meggyőződés” táplálta politikusi gátlástalanság is örök…
…De vajon legalább vinné-e előbbre a világot, ha megfogadnánk a népességszám-növelésre vonatkozó ötleteket?
A héten az abortusztabletta kapcsán ismét kitört a „Fogy a magyar!”-hisztéria. KDNP-s korifeusok jósoltak egy évszázad múltára ötmilliós, javarészben nyugger magyarságot és fejtegették már unalomin ismert, ideológiai eredetű álláspontjukat arról, hogy szülessen meg minden megfogant gyermek. (Ld. itt: http://nol.hu/belfold/nem_az_erdekel__hogy_tabletta_vagy_kaparokanal)
És szokás szerint most sem gondolkodunk el azon, hogy voltaképpen mit is beszélünk? Harrach Péter a legnagyobb komolysággal képes volt azt nyilatkozni, hogy Magyarország össze fog omlani, mivel az a veszély fenyegeti, hogy „az iskolázatlan rétegek adják tovább a gyermekeiknek az ő sajátos kultúrájukat. Tehát nem elég, hogy kevesen leszünk, hogy öregek leszünk, még képzetlenek is leszünk.” Igen: az fogja az ország összeomlást okozni, hogy túlszaporodnak a képzetlen, rossz életstratégiákat továbbadó-öröklő emberek, akik aztán tanulatlanságuk és lumpenségük következtében nem lesznek képesek a társadalmat munkájukkal fenntartani. és túl kevesen lesznek a képzettek és tudatosan élők – mert ők meg alig szaporodnak!
Csakhogy az igazság ezzel szemben egészen másképpen fest – éspedig két nézőpontból is. Az alábbiakban e két nézőpont alapján értékeljük a népességszám-tudásszint-eltartóképesség témakörét.
1. Miért mennek el a képzettek?
A képzettek ma rosszul érzik magukat Magyarországon: egzisztenciájuk bizonytalan, éspedig a kormány kapkodó, tehetségtelen, ugyanakkor akarnok politikája miatt. A tudásukra a kormány nem tart igényt, a véleményükre pedig még kevésbé – bezzeg az adójuk kellene neki! Csakhogy ezek az emberek egy efféle „üzletbe” nem mennek bele – inkább elmennek, éspedig külföldre, normális társadalmi és egzisztenciális értékviszonyok közé, és gyakran vissza se jönnek többé. Aki pedig nincs itt, az nem is fogja Magyarország népességét növelni.
Magyarország történelmi távlatokban sem volt még annyira nemkívánatos hely a képzettek szemében, mint manapság. A Tárki ez év márciusi, most közzétett felmérése szerint (http://www.tarki.hu/hu/news/2012/kitekint/20120523_migracio.html) a magyarok ötöde, a 30 év alattiaknak pedig a fele húzna innen, amint tud… Ennek oka nyilvánvaló és egyértelmű: nem látnak perspektívát az országban, nem hisznek abban, hogy itt valaha is értelmes élet, értelmes rendszer lesz – és az is egyértelmű, hogy ezért a hatalmon lévőket hibáztatják. Legutóbb akkor mentek el Magyarországról ennyien, amikor ’56 őszén a szovjet hadsereg szállta (ismét) az országot és utcai harcok folytak. Békeidőben eddig elképzelhetetlen volt egy ekkora népességfogyás.
Mindebből pedig az következik, hogy ha a KDNP és Harrach úr azt szeretné, hogy a képzett – hogy ne mondjam: társadalmilag és gazdaságilag „értékesebb” – embereink arányszáma növekedjék, akkor előbb azt kellene elérniük, hogy ezek az emberek ne tekintsék az előttük álló egyetlen értelmes lehetőségnek a kivándorlást. Híres lobbierejüket inkább annak érdekében vessék be a nagyobbik koalíciós partnernél, hogy ne tomboljon tovább az az őrület, amit társadalmi politikai és közjogi téren orbánizmusnak, a gazdaságban pedig matolcsyzmusnak neveznek, és amelyek a kivándorlás fő kiváltói. Mert hiába tilttatják be az abortusztablettát, sőt, akár magát az abortuszt is, ha egyszerűen alig marad az országban olyan ember, aki az általuk favorizált „értékesebb populációhoz” tartozó lenne. Ha nincs tenyészállomány, akkor szaporulat sem lehet – hacsak nem kezdik el támogatni az egyház által az abortuszhoz hasonlóan „istentelennek” tartott emberklónozást!
Ám itt a KDNP és persze a Fidesz számára is van egy hatalmas ellentmondás! Ugyanis, ha ezek a tudatos emberek itthon maradnak, ha őket a kormány itthon tartja, akkor ez csak úgy történhet, ha nekik megfelelő egzisztenciális, szakmai és emberi perspektívákat képesek biztosítani. Viszont az értelmes, önállóan gondolkodó emberek tömeges jelenléte az orbáni „centrális erőtérre” és az oligarchák közpénzekkel tömésére alapozott rablórendszerre nézvést életveszélyes. Ha ezek az emberek megkapnák Orbánéktól a perspektívákat, amelyek többek között komoly pozíciókkal is kellene, hogy járjanak, akkor ugyan hová lennének a Fidesz-káderek? És ha az ország dolgaiba a pozícióban lévő értelmesek komolyan beleszólhatnának, akkor hogyan jutna annyi pénz az oligarcháknak? Továbbá: ha az ésszel élők itthon tartása és számuk növelése a cél, akkor miért hagyják, hogy Hoffmann Rózsa irányításával az történjék a közoktatásban, ami ott ma folyik, és miért engedték meg neki, hogy azt tegye a felsőoktatással, amit tesz? Hogyan termelődnek egy efféle elvek és gyakorlat mentén működtettet oktatási rendszerben egyre jobb és jobb tudást birtokló polgárok? (Ennek egy másik aspektusáról-következményéről alább még lesz szó…)
…De még valamit meg kell jegyeznem Harrach úr azon cikkbeli állításával kapcsolatban is, hogy „Változtatni kell azon a helyzeten, hogy míg Európában valahol tíz körül van a száz élveszületésre jutó abortusz, Magyarországon az arány 43 százalékos.” [Nyugat-]Európában azért kevesebb az abortusz, mert:
· sokkal nagyobb a létbiztonság, emiatt kevesebb a krízishelyzet,
· az ottani társadalmakra nagyobb tervezés és tudatosság jellemző – és ez kihat a gyerekvállalásra, illetve a nem kívánt terhességek elleni előzetes védekezésre is.
Ha Harrach úr azt szeretné, hogy a magyar abortusz/élveszületési ráta javuljon, akkor e két téren kell az előrelépésért dolgoznia. (Egyébként a cikkben is említett, a ’90-es évek óta elért abortuszszám-csökkenés leginkább a védekezés fontosságának felismerésében történt pozitív változásnak köszönhető. Ebben a legfontosabb tényező a közoktatásba illesztett felvilágosítás volt.)
2. Mitől függ az eltartóképesség?
…De mi is a helyzet azzal, hogy „Tragédiához vezet a népességfogyás!”? Igaz-e az, hogy ha a „jobb népek”, a társadalom „értékesebb egyedei” úgy szaporodnak, mint a nyulak, akkor jön el a Kánaán?
Ehhez azt kell megvizsgálnunk, hogy manapság – és a jövőben – mitől növekszik stabilan egy gazdaság és mi adja annak erejét? Itt pedig nem „hitelvekről” van-lesz szó, hanem objektív tényekről és az azokon alapuló szintén objektív következtetésekről. Magyarán: tudományról – és nem pedig ideológiákról és hagyományokról.
A köz- és politikai gondolkodást a nemzetek erejét és a gazdaságok eltartóképességet illetően régről itt maradt, lejárt szavatosságú igazságok uralják.
Mindig élvezettel vegyes borzadállyal figyelem, ha tudományos kérdésekben véleményt nyilvánítanak a tudomány előtti világból származó ideológiák, gondolatok képviselői. Ez a helyzet a népességszámra alapozott gazdaság esetében is. Az a gondolat, hogy egy ország stabilitását, erejét és jólétét az „alattvalók” száma és szaporodási rátája adja, még az ipari forradalom előttről származik, amikor az anyagi javak előállítása szinte kizárólagosan emberi élőmunkával volt lehetséges. Ezt a helyzetet kezdte el átalakítani az ipari forradalom, valamikor a XVIII.-XIX. század során és fejezte be ezt az átalakulást a XX. század végétől kezdődő informatikai forradalom. Mára már egy társadalom ereje mindenek előtt az adott társadalom általánosan jellemző (technológiai) tudásszintjétől függ, nem pedig a dolgozók lélek- és arányszámától. Akik abban gondolkodnak, hogy „Dolgozzanak sokan és akkor minden fasza lesz!”, valójában leragadtak valahol a Napkirály korában… (Nem véletlen, hogy a népszaporulat-fetisizmus általában együtt jár a „centrális erőterekben” való gondolkodással.) A „hatékonysági mátrix” az, amely egy modern, XXI. századi társadalom és gazdaság erejét adja – pláne egy kis, energiahordozókban nem bővelkedő európai ország esetében – nem pedig a népszaporulat. E mátrix elemei:
· a társadalomra jellemző általános és szakmaspecifikus tudásszint és annak korszerűsége,
· a tudásmegújulás sebessége,
· a társadalmat általánosan jellemző munkakultúra milyensége (ide tartozik a tehnológiai színvonal is),
· a társadalmat átható mentalitás (kooperatív, vagy egyénieskedő, individuális-kreatív-innovatív, vagy vezérelt-kontrollált-kollektivizált, közbizalom-alapú, vagy bizalmatlan, önálló, felelős polgári, vagy szervilis, öngondoskodó, vagy önállótlan, stb.),
· a társadalmi felemelkedést és előrejutást biztosító szabályok milyensége (kapcsolati és hűség-, vagy teljesítményalapú),
· a tudatosság, a tervezés és a szervezéskészség szintje,
· a rendelkezésre álló erőforrásokkal való gazdálkodás jellemzői.
Aki erős és magát hosszú távon is fenntartani képes társadalmat akar, annak a hatékonyságot kell növelnie, nem a születésszámot. Gondoljunk csak bele: ugye, azt szokás hirdetni, hogy sok gyerek kell ahhoz, hogy majdan ők eltarthassák az idősebb generációt – mert ha kevés gyerek születik, akkor egy-egy aktív dolgozónak egyre több és több inaktívat kell majd eltartania. Csakhogy ezzel a gondolatmenettel három nagy baj is van – és ebből látszik, hogy hirdetői nem képesek folyamatokban gondolkodni, csak „állapotban”:
· A gyerek is inaktív – egy modern társadalomban nagyjából két évtizedig – tehát a szaporodó gyerekszám is többlet-eltartási költségeket jelent az aktív dolgozók számára. Ráadásul egy gyerek fajlagosan és folyamatában többe kerül, mint egy „nyugger” – már ha értékes tudást akarunk neki adni. Továbbá: ez az eltartási feladat tovább is tart egy-egy gyerek esetében, mint a nyugdíjasoknál, hiszen (ahogy előbb írtam) egy gyereket nagyjából 18-24 éves koráig kell eltartani (egyre növekvő költségekkel!), míg egy átlagos nyugdíjast csupán (sajnos!) 10-15 évig.
· Ha az egyre nagyobb és nagyobb létszámú generációk is elöregszenek és emiatt kikerülnek az aktív munkából, akkor egzisztenciájuk fenntartása a társadalomnak egyre nagyobb és nagyobb terheket fog jelenteni a jövőben, tehát a népszaporulat növelésével nemhogy nem oldjuk meg az aktív/eltartott arány problémáját, hanem tovább súlyosbítjuk azt.
· Ha egyre növekszik a népesség, akkor egyre több természeti erőforrást, területet igényel a létük. Még ha fel is tesszük, hogy a technológia gyorsabban képes fejlődni, mint az emberiség lélekszáma, ezáltal tehát talán nem lép fel energiakrízis. Viszont az egy főre eső társadalmi összköltség szükségszerűen növekedni fog – hiszen a korlátos természeti erőforrások miatt a szükségletek biztosítása valószínűleg egyre drágább technikai megoldásokkal lesz csak lehetséges.
A népességszám-növelés hívei, persze, nem végeznek efféle számításokat és nem elemzik, gondolják végig ezeket a folyamatokat. Nekik annyi elég, hogy „Ez Isten parancsa!”, vagy pedig egyszerűen az él a fejükben, hogy „A nagy nemzet sok emberből áll!”, és hogy azzal tudjuk biztosítani a „magyar szupremáciát”, a több magyar lesz, mint román… Ezek viszonyt nem olyan gondolkodásmódok, amelyek alkalmasak lennének egy modern társadalom vezérelveiként szolgálni!
Mindebből egyértelműen kiderül, hogy ha maradunk az objektivitás talaján, akkor nem hihetünk abban, hogy a születésszám-növeléssel bármit is megoldanánk…
…Fentebb azt írtam, hogy a társadalom ereje és hosszú távú fenntarthatósága a tudásszinttől függ – tehát: ha a KDNP erős, stabil és önmagát fenntartani képes Magyarországot szeretne, akkor (ahogy azt fentebb már leírtam) tetszettek volna nem rászabadítani az oktatásra a Hoffmann-kommandót! Mert azoktól XXI. századi tudást aligha fog kapni a magyar ifjúság! Igaz: az is az egyik módja a magyar fiatalok itthon tartásának, hogy nem adunk nekik külföldön is értéket jelentő és ott is boldogulást biztosító tudást. Csak akkor megint ott leszünk, ugye, hogy hiába leszünk itthon sokan, ha a felnövekvő ifjúságra a megfelelő tudás hiánya lesz a jellemző, akkor ismét csak a képzetlenek fognak szaporodni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek