„Szomszédimat, igaz,
Agyonverém már mind, de hasztalan,
Mindég kerülnek újak”
Madách Imre: Az ember tragédiája - 1862
Május elsején illik megemlékezni a baloldalról – ha már létezni nemigen látjuk manapság. Néhány méretében és társadalmi hatásában egyaránt elhanyagolható szélsőbalos-kommunista csoportot (no meg a most párttá alakuló 4K!-t, valamint a „magasetudjamilyen” LMP-t) leszámítva két erőről beszélhetünk: az MSZP-ről és a DK-ról.
Illetve: a DK sorsa most kérdőjeles, hiszen, ha kihullik belőle Gyurcsány, akkor már csak a Szűcs Erika-féle őserő, valamint Molnár Csaba eredetisége képes azt fenntartani…
…Marad az MSZP.
Úgy tűnik, az MSZP egyre inkább kezd (megint) beletörődni abba, hogy a következő ciklus is a Fideszé lesz. Igen, megint - mert volt már ilyesmi: 2001-ben és 2007-’8 környékén is. Előbb nem hittek abban, hogy 2002-ben menni fog Orbán legyőzése. Nem is vágtak bele igazán teljes szívvel, hiszen a miniszterelnök-jelöltjük is egy „szerződtetett külsős” lett: Medgyessy – közben meg Kovács és Puch igyekeztek a háttérben szépen, csendben kiegyezni Simicskával… (A történelem – vagy annak az ura – azonban másként hozta/akarta: 2002-ben a légy befingotta az MSZP-t és az SZDSZ-t a hatalomba – és innentől egy új fejezet kezdődött a magyar politikai közgyűlölségek történetében… De ezt most ne nyissuk ki!)
Aztán 2007-ben sem akaródzott vállalni a szociknak a „mindent bele!”-harcot. Pedig – emlékezhetünk – 2006-ban egy rettenetesen legatyásodott, demoralizálódott Fidesz mászott el négykézláb, miután egy bizonyos Gyurcsány Ferenc személyes erejével (és persze kampánystábja kreativitásával, no meg nem csekély gazdaságihelyzet-elhallgatás árán) felmosta Orbánnal a TV-stúdiót. Szóval: volt egy semmiképpen sem rózsás helyzetű Fidesz – és egy bő évvel később már mégis az övé volt minden: az utca, a politika és a társadalom tematizálása, mindenki bennük látta a leendő kormányerőt, és ha kedvük tartotta, még kordont is bonthattak. …És: mintha minderre egyszeriben pénze is lett volna megint ennek a 2006-os kampányában tönkrement, eladósodott pártnak! Ha van „magyar gazdasági csoda”, hát akkor a Fidesz 2006-’7-es anyagi talpra állását kell annak tartanunk… Ám én, megcsontosodott materialistaként és harcos ateistaként nem a csodában keresem a rejtély kulcsát…, hanem esetleg egy másik párt kasszakulcsában – de ez most, öt évvel később már legfeljebb legenda és adoma… A lényeg: a szocik vezérkara tudhatta jól, hogy mi fog következni – és mégsem küzdöttek! A „70-30”-ért? Vagy most már a puszta túlélésért? Ki tudja?
…Ott tartottunk, hogy mind 2001-ben, mind 2007-ben nyilvánvalóan lemondott győzelem érdekében folytatandó harcról az MSZP – és hogy most is ennek a jelei kezdenek mutatkozni! A szocik között sem mindenki hülye – legalábbis nem a saját érdekeiben – ezért csak arra gondolhatunk, hogy mérlegelve a remélhető hasznokat és a vállalandó erőfeszítéseket, úgy számították ki, hogy jobb, többet ér, ha nem tesznek fel mindent a győzelemre. Nem egészen két évvel a választások előtt még mindig nem csinálnak semmit, amiből győzelem lehetne – pedig egy komoly párt ilyenkor már javában „fegyverkezik”, de legalábbis van egy győzelemre esélyes/képes vezére…
A szociknak Horn óta egy, a maga „legszebb éveiben” (legalábbis nyíltan) megkérdőjelezhetetlen vezére volt: Gyurcsány. És bár neki mind az általános, a magyar választópolgárok előtti, mind pedig a szoci pártapparátusbeli elfogadottsága, támogatottsága már jó ideje nagyjából a nullával egyenlő, ennek ellenére sok-sok „mezei” szoci szavazó szemében még mindig ő „a vezető”. Szerintem, ha valami perverz csoda folytán holnap megint ő lenne az (újraegyesült) MSZP elnöke, sok nyuggerszoci fakadna sírva/perdülne táncra örömében… De a csodákról fentebb már megírtam, hogy nem foglalkozom velük!
Az régóta nyilvánvaló, hogy „fejben” még mindig úgy gondolkodnak az MSZP vezetői, hogy az ő pártjuk a magyar politikai paletta egyik megkérdőjelezhetetlen és elvitathatatlan pólusa. Hiába állnak most alig több mint 10 %-on, még mindig úgy viselkednek, mintha háromszor ennyin állnának. „Nagyhatalmi játékot” játszanak a Fidesszel: egyfajta kényes „adok-veszekben” gondolkodva. Két szempont vezeti őket:
1. Lehetőleg ketten maradjanak (a Fidesszel) komoly, a dolgokat eldönteni képes politikai tényezőként a porondon.
2. Lehetőleg a saját oldalukon ne legyen konkurensük.
Gyurcsány pedig (legalábbis a szemükben és néhány százalék erejéig) konkurensük lehetett volna. Ezért aztán fogalmazzunk úgy, hogy most nem vérzik a szívük, ha a szakdoga-affér miatt távozni kényszerülne a közéletből. Ne feledjük: 2006-ban az őszödi beszéd kapcsán, majd 2007-’8-ban is már kihátráltak mögüle jól tudván, hogy ezzel a Fidesznek tesznek jót. (Hiszen ha az ellenségem ellenségét gyalulom, akkor azzal végső soron az ellenségemnek szolgálok…) Ha például én szocikorifeus lennék a régi, Gyurcsányt egyszer (kétszer) már eláruló gárdából és véletlenül meg lett volna valahol a páncélom mélyén egy bizonyos 1984-es szakdoga a pécsi egyetemi irattárból… Nos, akkor lehet, hogy „odaőszödizáltam” volna a „megfelelő kezekbe” azt. Lehet ezért, hogy ismét feltámadt az a szélfuvallat, amely 2006 nyarán Balatonőszöd felől fújdogált a Fidesz-székház irányába. (Hiszen mi a valószínűbb: az, hogy a Fidesz berkeiben volt belső infó a szakdoga-ügyről, vagy az, hogy az egymás szarjáról oda-vissza annyi mindent tudó maszoposok körében?)
Bár nagyon más indíttatásból, de mind az MSZP-nek, mind a Fidesznek „aktuális volt már” Gyurcsány eltemetése. Mert hiába ítélik el Sukoró ügyben (ami szinte kizárt), a végén még akár lehetett volna hasznára is: „mártírt” csinálhatott volna magából, jóval több ember szimpátiáját kivívva ezzel, mint a napi DK-skodásával... De egy plágium, az vitathatatlan. Nincs „relatív plágium”, Schmitt esete jól megmutatta, hogy abba csak beledögölni lehet.
Így a szocik megszabadulhatnak a konkurenstől, a Fidesz pedig terelhet ismét egy jót, hetekre. Amíg mindenki Gyurcsányt tépi, addig ők csendben átírhatják az EU által kifogásolt törvényeket – vagy éppen nem, és tovább szédíthetik a világot a „HamarosanmegyegyezünkazIMFfel!”-szöveggel. A lényeg: nem rájuk figyelnek belföldön, vagy legalábbis nem csak rájuk, ezért lecsökken a közegellenállás.
…Örülhet tehát mind az MSZP, mind a Fidesz – de innentől megint változnak az érdekek. A szocik, ha nem is hisznek a 2014-es győzelemben, de azért növelni szeretnék a táborukat – ehhez pedig mégiscsak kell valaki, aki vonzóbb a potenciális szimpatizánsi körökben, mint Mesterházy Attila. Ilyen arc jelenleg egy lehet: Bajnai. Az persze kérdés, hogy ő hajlandó lenne-e úgy adni az arcát, hogy eleve tudja: nem a győzelem a cél, hanem csupán a befolyás-növelés… De a Fidesznek már annyi is elég lehet ahhoz, hogy valakinek a politikai halálát kívánják, hogy az illető képes lehet növelni a „nem-fideszesek” táborát. Míg az MSZP „kétpólusú” stratégiában gondolkodik, addig a Fidesz a „centrális erőtérben”, ezért számára egy „növekedni képes MSZP” a saját stratégiájuk sikerét veszélyezteti – ezért a „növekedtető tényezőt” előbb-utóbb ki kell majd iktatni.
…Lehet, hogy már keresik Bajnai sírásóit?
És ha őt is sikerül „leölni”? Azzal győzött-e végleg a Fidesz? Nos, nem – mert bár a manapság a magyar iskolarendszert markában tartó hoffmanista-fundamentalista keresztény klánnak nagyon nem szimpatikus az evolúció-elmélet, de az annak ellenére még működik. És jól tudjuk: „élőhely nem marad üresen”: a legmasszívabb dínók is a nyakukba kaphatnak a semmiből egy, a politikai ökoszisztémát alapjaiban átrendező „deep impact”-et.
…És akkor a Fidesz-rendszer lesz a következő politikai halott.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek