„Lieb' Vaterland, magst ruhig sein,
Fest steht und treu die Wacht, die Wacht am Rhein!”
(„Kedves hazám, nyugodt lehetsz,
Szilárdan és hűen áll az őrség a Rajnánál!”)
Max Schneckenburger: Az őrség a Rajnánál - 1840
- Mégis megnyertük a háborút?
- Nem!
- Elvesztettük?
- Nem!
- Nem értem: nem nyertük meg, de nem is veszettük el?
A fenti párbeszéd A halál 50 órája (Battle of the Bulge – 1965) című filmben hangzik el – de elhangzik most sok-sok magyarországi beszélgetésben is, a tegnap és ma Brüsszelben történtek kapcsán.
Tessék mondani: tart még a szabadságharc? Áll még az őrség a NER kapujában? Mert mintha úgy tűnne: Orbán tegnap végül is az IMF-hitelt választotta, nem a „szabadságot”… És mintha Brüsszel szilárdabban állna, mint valaha…
…Hogyan lehet úgy eladni egy kapitulációt, hogy az úgy tűnjön, mintha az ellenfél tette volna le a fegyvert? Egyáltalán: letette-e Orbán a fegyvert, vagy épp az Európai Bizottság hátrált meg? Nézzük a számokat: eredetileg három témakörben dúlt a vita Magyarország (pontosabban: annak jelenlegi kormánya) és a Bizottság között:
1. A jegybanktörvény ügyében.
2. Az adatvédelmi biztos függetlensége tárgyában.
3. Az igazságszolgáltatási reform kérdésében.
És mi történt tegnap-ma?
· A jegybanktörvény kifogásolt kitételeivel kapcsolatban „a magyar hatóságok garanciát adtak arra, hogy teljes mértékben megváltoztatják úgy a jegybankra vonatkozó jogszabályt, hogy az garantálja a jegybank függetlenségét”. A Bizottság „lezárja a jegybanktörvényt érintő kötelezettségszegési eljárást, amint a releváns törvénymódosításokat elfogadta Magyarország”.
· „Magyarország kézzelfogható lépéseket tett annak érdekében, hogy az uniós jogszabályokkal összeegyeztethetők legyenek azok a magyarországi törvények, amelyek relevánsak a stabil és független jogi környezet biztosítása szempontjából, a kiszámítható jogi környezet ugyanis a befektetői bizalom és a makrogazdasági egyensúly szempontjából is rendkívül fontos.”
· „Az adatvédelmi biztos függetlenségét garantálni kell, az igazságszolgáltatási reform ügyében pedig az eu-s joggal való harmonizációt garantálni kell, és mivel ez egy sürgető kérdés (a két eljárás bíróság elé kerülése), ezért a Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy sürgősen tárgyalja ezeket, illetve a magyar hatóságoktól azt kéri, hogy mindeddig függesszék fel a jogszabályok alkalmazását.”
· „Magyarország jelezte elkötelezettségét az irányban is, hogy teljes mértékben végrehajtja a Velencei Bizottság ajánlásait az igazságszolgáltatás területén.”
· A magyar miniszterelnök megígérte, amennyiben kormánya elvesztené a pert akár az adatvédelmi biztos, akár az igazságszolgáltatás átalakítása ügyében, akkor azonnal módosítanak majd a törvényeken.
· „A tárgyalások végleges lezárásához szükség van arra a Bizottság várakozása szerint, hogy teljes mértékben végrehajtsák a magyar hatóságok a most jelzett elkötelezettségüket.”
Magyarán: ha Orbán (mert ki más döntene?) ezúttal az utolsó pontig végrehajtja, törvénybe iktattatja mindazt, amit az EB diktál és nem csupán játszik a szavakkal, az ígéreteivel, mint múlt ősz óta, akkor lesz megállapodás, egyébként nem! A tárgyalások elindulhatnak - de ahhoz, hogy az Orbán-kormány hozzájusson az IMF-hitelhez, végrehajtott törvényi változtatások kellenek. Ez azt jelenti: az EB nem hisz Orbán ígéreteinek, nem bízik Orbánban – csak a befejezett tényeknek fog hinni, csak azokra ad majd pénzt.
Ahogy tegnap is írtuk (Terelgeti nyáját, dédelgeti álmát… - http://progressziv.blog.hu/2012/04/24/terelgeti_nyajat_dedelgeti_almat), Orbánnak aközött kellett választania, hogy vagy folytatja a hosszabb távon reménytelenül sokba kerülő „piacról finanszírozást”, vagy elfogadja a „brüsszeli feltételeket” és ezentúl betartja az EU-s tagságból következő jogi kötelezettségeket.
Ez utóbbit választotta. Tegnap az történt, hogy Barrosonak „letette a nagyesküt”, aztán Barrosoék leültek, meghányták-vetették Orbán nagyesküjét – és azt mondták: „Ám legyen! Leülünk veletek tárgyalni – de a hitelnyújtás feltételein nem változatunk: vagy EU-konformmakká teszitek a vitatott törvényeiteket, vagy nem lesz sikeres a tárgyalás!”. Amikor tehát tegnap Orbán kijött Barrosotól, még nem volt EB-döntés a tárgyalásokról, csupán annyi volt, hogy azok az akadályok „hárultak el”, amelyeket eddig ő támasztott, t. i. a nem EU-konformitásával… AZ EB tegnap csak annyi „kompromisszumba” ment bele, hogy Magyarországnak nem kell a tárgyalások indulásával megvárnia az itthoni törvényváltoztatásokat, de a sikeres tárgyalás-lezárulás előfeltétele, hogy azok megtörténjenek. Némi időt nyert a kormány, de – ismételjük – a hitelhez jutás feltételeiben nem ért el „lazulást”. És ezt az időt sem Orbánéknak adták: mi, magyar állampolgárok kaptuk, azért, hogy mihamarabb véget érhessen az az eszement időszak, amikor Magyarországot 9%-on kell finanszírozni – és persze majd ezt a 9%-ot kell a magyar állampolgároknak vissza is fizetni… Nem vált be az orbáni taktika: nem sikerült „kifárasztani” az EU-t – az „őrség” továbbra is „szilárdan áll”…
Ez volt az eső olyan eset az EU történetében, amikor egy tagállam kormánya megkérdőjelezte az európai demokratikus értékeket és olyan törvénykezési gyakorlatba kezdett, amely igen kevéssé volt tekintettel a hatalommegosztásra és a mindenkori hatalom ellenőrizhetőségére. Az EU eddigi történetében még nem fordult elő, hogy egy tagállamban egy kormány azon igyekezzen, hogy „megvonja a demokráciát” a saját állampolgáraitól – és mivel ez volt az első ilyen eset, időbe tellett, amíg az EU döntéshozói felfogták, hogy egy legitim módon megválasztott kormány is cselekedhet vastagon és konzekvensen illegitim módon. Idő kellett nekik ahhoz is, hogy hatékony stratégiát alakíthassanak ki a helyzet kezelésére: olyan stratégiát, amely nem kelt feszültségeket az EU-tagállamok között és nem is sérti az EU alapokmányait. …És az EU úgy találta: a legjobb, ha hagyják érvényesülni azt a gazdasági potenciálbeli különbséget, amely (nem éppen Magyarország javára) fennáll. Hagyták, hogy Orbán maga válasszon sorsot: leteszi a fegyvert – vagy finanszírozhatatlanná teszi az országát és abba bukik bele. Az EU szempontjából gyakorlatilag mindegy volt: Orbán ellenállása így is-úgy is megszűnik…
…És most már csupán azt kell az EU-nak kivárnia, hogy elteljen egy a két, immár erős ellenőrzés alatt tartott két év. Azután pedig minden valószínűség szerint ad acta kerül Orbán.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek