2012.04.12. 23:42 Szerző: piefke

Tévhitek és illúziók

„Ezredes úr, az új megbízása: illúzió!”

A halál 50 órája (Battle of the Bulge) - 1965

 

Ne higgyük azt, hogy az erőteljes nemzeti jelleg csupán a jobb- és szélsőjobboldal támogatóiban él – mert magyar szív dobog, magyar lélek lobog és magyaros észjárás működik sok-sok nem jobbos honfitársunkban is.

Nem mondható el en bloc a szimpátiájával és szavazataival nem a jobboldalt kitüntetők (a továbbiakban: nemjobb) részéről, hogy sokkal előrelátóbban foglalna állás (például) politikai ügyekben. (Hiszen ha úgy lenne, akkor sokkal kritikusabbak lettel volna az általuk támogatott pártok választási programjaival is…) Sok-sok nemjobb érzelmek és részigazságok mentén politizál – miközben „mélyen megvetik”, lenézik ugyanezért a jobbos híveket. Hát igen: a másokéban a szálkát…

Az is tény, hogy nemjobbékban ugyanúgy illúziók élnek – csak nem ugyanazok az illúziók és nem ugyanazokkal a személyekkel kapcsolatban, de ez a helyzeten semmit sem javít, sőt! (Erről a „sőt”-ről alább még lesz szó…) Tény az is, hogy nemjobbék szintén hajlamosak az önfelmentésre, ha a felelősségvállalásról van szó és igaz rájuk is az, hogy leginkább másokkal szeretnék elvégeztetni a közügyekből elvileg minden épkézláb polgárra eső munkát. Szavakban persze ők hirdetik a szabadságot, hogy t. i. a politika akkor működik jól, ha minél többen és kompetenciákkal minél inkább felvértezetten vesznek abban részt – ám ha ténylegesen tenni kell, ha valóban részt kell venni a politikában, akkor jön a zavart hallgatás, a kifogások és az elkullogás…

Ez az oka annak, hogy a szabadságban és demokratikus keretek között eltöltött két évtized újratermelte a „felülről zárt” társadalmat. Persze, tudom: úgy vágott a demokráciába bele a magyar, hogy fogalma sem volt annak valódi mibenlétéről. Honnan is lehetett volna? Legfeljebb néhányan olvasgattak akkoriban erről szép, elméleti könyveket. (Érdekes, hogy az akkori olvasgatók közül került ki a mai „vezér” is…) De most eltelt két évtized és megérte a nemjobb társaság, hogy ha nem tesz semmit, akkor nem számítanak sem az érdekei, sem a véleménye, sem az akarata, mert nem lesznek meg, vagy nem lesznek működtethetők a demokrácia eszközei.

És mi erre a reakció (általában)? Kb. az, hogy „Majd jön Bajnai!...

…Könyörgöm: ennyi? Erre futja a nagyarcú szabadpolgár-önképből? Csak az jut az eszünkbe, hogy egy mindent (helyettünk) megoldó „ballib vezér” mítoszával altassuk el még két évre a szorongásainkat és a jövőtlenségünket? Nem latolgatjuk, hogy lehetséges-e, amiben hiszünk? Nem vizsgáljuk meg ennek a bennünk dédelgetett alternatívának a lehetséges velejáróit és következményeit sem. És abba sem gondolunk bele, hogy „választásmatekilag” egyáltalán elképzelhető-e az, amiben reménykedünk, amiből beszélünk? Hogy mik lennének ennek az objektív előfeltételei?

Fentebb írtam, hogy semmit sem javít a helyzeten az, hogy a nemjobbok illúziói eltérnek a jobbosokéitól, sőt… Szóval: ameddig azzal az illúzióval altaljuk el a 2014 utáni időkkel kapcsolatos félelmeinket, hogy „Bajnai”, addig csak növeljük jogos aggodalmaik alapjait!

…Mert mi is lesz, ha csupán erre a „megoldásra” és „megoldóra” bízzuk rá magunkat? Hát… Először is: ha „mindent ő csinál”, akkor mindent pontosan úgy fog majd csinálni, ahogy szerinte és az általa a melóba bevontak szerint jó – márpedig ez egy elég szűk érdekkör. De nem csupán az lesz a baj, hogy ismét egy csoportérdek mentén fog alakulni a politika, hanem az is, hogy ha a magyar társadalom (megint) teljesen és biankó-alapon rábízza magát valaki(k)re, akkor semmi sem garantálja rendszerszerűen azt, hogy ez a valaki objektív kritériumok alapján választ majd célokat és munkatársakat. És: ha passzív reménykedőként, ölbe tett kezekkel vár a nemjobb tábor, akkor nem lesznek eszközei arra, hogy ne csupán elvárhassa, hanem ha kell, ki is kényszeríthesse a célszerű és hatékony, teljesítményelvű kormányzást. Nem lesz alkupozícióban sem, még a választások előtt, hogy a szavazatáért cserébe „társadalmi szerződést”, „feladatlistát” készítsen a leendő kormány számára…

Nem a személy a garancia a jó kormányzásra, hanem az a jól megépített rendszer, amelyben a személy kiválasztódik. Mármost: ha csak azért adjuk oda a felettünk való hatalmat bárkinek is, mert „bízunk benne”, akkor kihagyjuk a személykiválasztó rendszer adta garanciákat.

…Mit jelent ez a rendszer és kik építhetik fel és kik üzemeltethetik azt?

A rendszer: egy szervezet belső működési szabályrendszere, amely objektív és csak a teljesítményt fogadja el az előrelépés alapjának. Ahogy egy profitorientált szervezetnél, úgy egy politikai „vállalkozás” esetében is meg lehet ezt csinálni – csak épp Magyarországon még nem volt olyan erő, amelynek érdeke lett volna egy ilyen belső mechanizmus léte, vagy (a mostanában létrejött alternatív/civil szervezetek esetében) a szervezet létrehozói nem gondoskodtak erről. (Eszükbe sem jutott, szartak rá, nem tudtak erről a módszertani eszközről, vagy nem tudják, hogyan kell ezt megcsinálni – melyik-melyik szervezet válassza ki a neki tetszőt és a rá passzolót…)

Kik építhetik fel: akiknek érdekül, hogy működjön egy efféle politikus-kiválasztódási mechanizmus. Ez a társaság nagyjából azonos a nemjobb közösséggel. (De sok, alapból jobboldali beállítottságú polgárunk se adná egy vak lóért, ha már végre-valahára nálunk is elkezdene egy ilyen szisztéma működni – és persze vannak „úgynevezett baloldaliak”, akik finnyogva fogadnának egy ilyen rendszert, mert akkor sem ők, sem a liblingjeik nemigen jutnának át „a tű fokán”…)

…Mindaz, amit itt leírtam, semmit sem ér, ha nem lesznek elegen, akik kutyakötelességüknek érzik mindebben a személyes részvételt. Kifogásokat én magam is tudok gyártani, hogy „miért nem…” (annak idején született is erről egy posztunk, majd’ két éve: Érvek, hogy miért nem… - http://progressziv.blog.hu/2010/06/02/ervek_hogy_miert_nem) De jobb lesz, ha most már sürgősen megkeresi magának ki-ki azokat az érveket, amelyek mentén kész lesz részt vállalni a melóból…

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr874398224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aeidennis 2012.04.13. 11:22:21

Ha már Tévhit és illúzió:

"A rendszer: egy szervezet belső működési szabályrendszere, amely objektív és csak a teljesítményt fogadja el az előrelépés alapjának. Ahogy egy profitorientált szervezetnél, úgy egy politikai „vállalkozás” esetében is meg lehet ezt csinálni"

Profitorientált cégeknél a teljesítmény csak egy része az előrelépésnek. A legfontosabb az előrelépés iránti szándék. Minden más csak ezután jön: személyiség, ismerik-e a vezetők a jelöltet személyesen, elkötelezettsg, családi háttér, munkabírás, szorgalom stb.

Legalább is annál a profitorientált cégnél így megy, ahol dolgozom.

piefke 2012.04.13. 11:46:23

@aeidennis:

Természetesen: az egyéni szándék az előrelépésre nélkülözhetetlen. De ha valaki előre akar lépni, akkor a rendszer többféle szempont alapján is válogathat a lépni akarók között. Lehet a vezetés iránti lojalitás is pl. az elsődleges szempont.

A poszt nem arra szolgált, hogy egy "komplett" és minden aspektust érintő szervezeti és működési szabályzatot írjon le, csupán a kiválasztódás "legfontosabb szűrőjét", a "condition sine qua non"-t rögzítette.

aeidennis 2012.04.13. 12:59:06

Sikeres profitorientált cégek másik általános jellemzője, hogy működésük nem demokratikus.

Képzeljünk el mondjuk egy világcéget, ahol az alkalmazottak választhatják meg szabadon a főnüküket, akik cserébe különböző juttatásokat ígérgetnek.

Hány nap alatt menne csődbe egy ilyen cég?

Ameddig az állam is ilyen abszurd rendszer szerint épül fel nem kell csodálkozni azon, hogy a csőd szélén tántorgunk.

piefke 2012.04.13. 14:32:16

@aeidennis:

Egy vállalat és egy társadalom sokban különbözik egymástól – és ez igaz az irányítási-irányítottsági rendszerekre is!

…De értem én, és átlátok a szitán: monarchia!

Tudod, mit? Most megleplek: nem is rossz ötlet – még államvezetési módszerként sem!

…De csak ha figyelembe veszed az alábbiakat:

„…Találd meg egy országban a legtehetségesebb embert, aki csak létezik, helyezd őt a legelső rangba, lásd el bőséges engedelmességgel és tisztelettel, és tessék, máris tiéd az eszményi kormányzat. Amilyen kiváló, olyan egyszerű recept – de mint minden egyszerű és jó recepttel, rendkívül ritkán élnek vele! Kétségkívül az volna a legtermészetesebb, ha mindenkor a legjobb állna az élen, a legokosabb és a legtöbbet tudó, a legerősebb és a legvértezettebb, az a szem, amely legmesszebbre lát előre is és hátra is, ama világító gyújtópont, melyben a világ minden sugara összegyűlik: vagyis, ha az agy parancsolna, amint ezt a legegyszerűbb emberi individuum esetében is láthatjuk! De ez a magától értetődő, „normál” eset legfeljebb, ha egy tucatszor lett valósággá az emberi történelem általunk behatóbban ismert szakaszaiban. Egy tucatszor három évezred alatt!..."

…„A fény uralkodjék, a legerősebb szellem parancsoljon, a legvilágosabb elme rendelkezzék. A külső formákról, melyek segítségével egy ilyen eszmét valósággá alakítanak át, nem kívánunk vitatkozni: teljesen közömbösek, merőben a jelmez kérdései. Mindegy, hogy egy ilyen uralkodó főpapnak, birodalmi elnöknek, vagy népbiztosnak nevezi-e magát; mindig ő lesz a legitim király, mert ő a filozófus király…”

...Gondolom, ismerősek neked az idézetek!:-)

Ami pedig azt illeti, hogy „találd meg egy országban a legtehetségesebb embert…”: éppen erre szolgál a demokrácia, amelyben elvileg meritokratikus és nem dinasztikus elven választunk (ki) vezetőket. A demokrácia ui. nem az, ha „mindenki belepofázik…”, hanem az, ha a vezető kiválasztása a tehetség, a rátermettség és a teljesítmény kritériumai alapján folyik. Persze, ez csupán néhány társadalomban valósul meg többé-kevésbé „tisztán” és eredményesen, de ettől a módszer még működésre alkalmas.
Nem az a jó megoldás, ha a vezető csupán „a legelső rangba” helyezéssel és „bőséges engedelmességgel és tisztelettel” való ellátással történik (mint az örökletes monarchiákban) és nem is célszerű általában a hatalmat élethossziglan rátestálni egy mégoly tehetséges emberre sem (hiszen az ember is változik, noch dazu romlik, akár magától a „teljhatalomtól” is…). A jó megoldás az, ha „a legelső rangba helyezés” és a „bőséges engedelmességgel és tisztelettel való ellátás” egy objektív megmérettetést és kiválasztódási folyamatot követően történik és még akkor is vannak kontrollmechanizmusok!

aeidennis 2012.04.13. 15:59:25

@piefke: Amióta demokráciában élünk, egyetlen tehetséges ember sem került a hatalom közelébe, nem furcsa? :)

Mivel Magyarországon jelenleg semmiféle képzés nincs, amely a jövő államférfiait felkészíti a hatalom gyakorlására és a felelős döntéshozatalra, csak egy kiugrott bölcsész és egy pályaelhagyó technika-biológia szakos általános iskolai tanár (és sleppjeik) között tudunk választani.

Másik kérdés az, hogy jelenleg senki sincsen a miniszerelnök felett az állami hierarchiában, aki leszólhatna, hogy hé, ezt már nem kéne. Lásd ötperces audiencia.

piefke 2012.04.13. 17:38:24

@aeidennis:

Abban semmi furcsa nincs, hogy Magyarországon az elmúlt 22 évben nem került igazán tehetséges (és: egészséges lelkű) ember hatalomra. De ez nem általánosságban véve a demokrácia, mint államberendezkedés, hanem a magyar társadalom demokráciában való tapasztalatlanságának következménye volt.

Más demokráciákban számos kiemelkedő és népét hosszú távon is jól szolgáló államférfi került hatalomra demokratikus kiválasztódási folyamatok eredményeként.

Való igaz: Magyarországon nincs „államférfi-képezde” és nincsenek olyan pályák sem, amelyeken kiválasztódhatnának és kinevelődhetnének. És ezen a leendő Közszolgálati Egyetem sem igen fog változtatni, tekintettel az alapítók elképzeléseire és azokra a célokra, amelyek az alapítás mögött meghúzódnak náluk. Ez (is) egy következő, hosszú távú demokratizáló(dási) folyamatokban gondolkodó és ezeket a folyamatokat rendszerszerűen működtető kormány feladatai közé fog tartozni.

De nézzük a kínálat másik oldalát: Vajon „a magyar királyi trón jogszerű örököseivel” jobban járnánk-e? (És most tegyük félre azt, hogy mit szólnának a magyarok ahhoz, hogy legyen újra király – egy Habsburg – és legyen persze nemesség is, kiváltságokkal, ezzel-azzal…) Ismerve a személyeket, azok képességei, szándékai és elképzelései semmivel sem szolgálnák jobban a magyarság hosszú távú, valóságos érdekeit, mint az elmúlt bő két évtized „vezető demokratái”… Csakhogy: míg a demokratákat le lehet váltani, egy király detronizálásához (ha igazi királyságban gondolkodunk) nem állnának rendelkezésre rendszeresen működő (mint pl. a négyévenkénti választás) alkotmányos lehetőségek.

Ebből következően: ha egy kreténre bízzuk*, hogy a kretén miniszterelnöknek szóljon, hogy „Hét, te…!”, akkor aztán igazán jól járnánk!:-)))

*Igen: Habsburgék de-ge-ne-rál-takkkk! Egyiküket, Gy.-t ismerem – hááát… Ő is úgy van, mint annak idején szegény V. Ferdinánd: felségsértés nélkül rá csupán a „jóságos” jelzőt használhatjuk!:-)

aeidennis 2012.04.16. 10:14:34

@piefke: Végignézve a pártok utánpótlásbázisán, nem is várható, hogy lesz tehetséges politikus a közeljövőben Magyarországon. A 22 év pedig naivitás, beszéljünk inkább 67 évről. Amúgy mégis mennyi türelmi időt kell adni ennek a külföldről importált rendszernek, hogy elkezdjen normálisan működni?

Degeneráltnak minősíteni több mint 400 embert nem túl progresszív dolog. Erre azt szoktam mondani, mekkora mázli, hogy nem Kovácsnak hívták őket, mert akkor ma Magyarországon 130000 ember lenne eltiltva a közügyektől a legtisztább progresszív elvek mentén, természetesen.

Az pedig köztudott, hogy György csupán 3. a trónöröklési sorban.

piefke 2012.04.16. 10:26:59

@aeidennis:

"Végignézve a pártok utánpótlásbázisán"... - és ha előlép váratlanul, ám szükségszerűen egy teljesen új, professzionálisan szervezett politikai erő, élén kiemelkedően tehetséges vezetőkkel?

"külföldről importált rendszer" - a kereszténység és a feudális királyság is az volt!:-)

"Degenerált" - nézd, az a társaság sokszorosan bizonyította a jó kormányzásra való alkalmatlanságát. A jelenlegi 400 fős garnitúrát sem az invenció, a kreativitás és a kiugró szellemi képességek jellemzik... És: az 1. rajtkockán várakozó alak sem okosabb-szebb-jobb Gyurinál...:-)

aeidennis 2012.04.16. 13:17:42

@piefke: Gondolom majd szóltok, ha felbukkan egy ilyen demokrata titán. :)

A magyar familiáris rendszer és a nyugati hűbériség különbségeinek elmagyarázásába ha nem haragszotok most nem mennék bele.
Kereszténység: Arany János Szent Lászlójában van egy érdekes rész:

"Rabkötélen a tatárság
Félelemtül még mind reszket,
És vezeklik és ohajtja
Fölvenni a szent keresztet."

A nomád népeknél nem volt ritka, hogy miután legyőzték őket felvették a győztesek vallását.

piefke 2012.04.16. 13:55:38

@aeidennis:

Hát persze, szólunk! – de már az is felmerült bennünk, hogy esetleg, ha te vállalnád… (A blogod tanúsága szerint – a legtöbb uralkodóval ellentétben – legalább elég eszed lenne hozzá!)

Tisztában vagyok azzal, hogy miben tért el a familiáris függőség a „klasszikus” (frank eredetű) „piramis-rendszerű” hűbériségtől. Ennek ellenére maga a feudalizmus nyugati import a magyar állam történetében és szintén import a keresztény királyság is. (I. – „felvilági” nevén: „Szent”* – István és "holdudvara" is bőven merített, „plagizált” a De Civitate Dei című "törzsanyagból", valamint a frankok törvénykönyveiből.)

Arany és a tatárok: azért ennél autentikusabb források is vannak az egyes népek kereszténnyé válásáról.:-)

És valóban: megesett, hogy a legyőzött nép a vereséget úgy fogta fel, mintha „a győztes nép istene” legyőzte volna egyúttal a saját, régi istenüket-isteneiket is. Azonban éppen a magyarság esetére ez nem illik, hiszen nem egy megsemmisítő vereség hatására váltottak vallást. (Augsburg nem volt ekkora „trauma” – ráadásul a korabeli magyar elit kb. úgy bánt vele, mint manapság Orbánék a brüsszeli vereségekkel: itthon lehet még egy ideig „relativizálni”…)

[…Még egy megjegyzés: te legalább értesz is ahhoz és ismered is azt, amiben hiszel – ellentétben oly sok honfitársunkkal!:-)))]

*A „Szent” ragadványnevek világának egyik érdekessége, hogy Szent Olaf norvég király előző neve „Kövér Olaf” (Olaf Digre) volt…
süti beállítások módosítása