„Ezredes úr, az új megbízása: illúzió!”
A halál 50 órája (Battle of the Bulge) - 1965
Ne higgyük azt, hogy az erőteljes nemzeti jelleg csupán a jobb- és szélsőjobboldal támogatóiban él – mert magyar szív dobog, magyar lélek lobog és magyaros észjárás működik sok-sok nem jobbos honfitársunkban is.
Nem mondható el en bloc a szimpátiájával és szavazataival nem a jobboldalt kitüntetők (a továbbiakban: nemjobb) részéről, hogy sokkal előrelátóbban foglalna állás (például) politikai ügyekben. (Hiszen ha úgy lenne, akkor sokkal kritikusabbak lettel volna az általuk támogatott pártok választási programjaival is…) Sok-sok nemjobb érzelmek és részigazságok mentén politizál – miközben „mélyen megvetik”, lenézik ugyanezért a jobbos híveket. Hát igen: a másokéban a szálkát…
Az is tény, hogy nemjobbékban ugyanúgy illúziók élnek – csak nem ugyanazok az illúziók és nem ugyanazokkal a személyekkel kapcsolatban, de ez a helyzeten semmit sem javít, sőt! (Erről a „sőt”-ről alább még lesz szó…) Tény az is, hogy nemjobbék szintén hajlamosak az önfelmentésre, ha a felelősségvállalásról van szó és igaz rájuk is az, hogy leginkább másokkal szeretnék elvégeztetni a közügyekből elvileg minden épkézláb polgárra eső munkát. Szavakban persze ők hirdetik a szabadságot, hogy t. i. a politika akkor működik jól, ha minél többen és kompetenciákkal minél inkább felvértezetten vesznek abban részt – ám ha ténylegesen tenni kell, ha valóban részt kell venni a politikában, akkor jön a zavart hallgatás, a kifogások és az elkullogás…
Ez az oka annak, hogy a szabadságban és demokratikus keretek között eltöltött két évtized újratermelte a „felülről zárt” társadalmat. Persze, tudom: úgy vágott a demokráciába bele a magyar, hogy fogalma sem volt annak valódi mibenlétéről. Honnan is lehetett volna? Legfeljebb néhányan olvasgattak akkoriban erről szép, elméleti könyveket. (Érdekes, hogy az akkori olvasgatók közül került ki a mai „vezér” is…) De most eltelt két évtized és megérte a nemjobb társaság, hogy ha nem tesz semmit, akkor nem számítanak sem az érdekei, sem a véleménye, sem az akarata, mert nem lesznek meg, vagy nem lesznek működtethetők a demokrácia eszközei.
És mi erre a reakció (általában)? Kb. az, hogy „Majd jön Bajnai!...”
…Könyörgöm: ennyi? Erre futja a nagyarcú szabadpolgár-önképből? Csak az jut az eszünkbe, hogy egy mindent (helyettünk) megoldó „ballib vezér” mítoszával altassuk el még két évre a szorongásainkat és a jövőtlenségünket? Nem latolgatjuk, hogy lehetséges-e, amiben hiszünk? Nem vizsgáljuk meg ennek a bennünk dédelgetett alternatívának a lehetséges velejáróit és következményeit sem. És abba sem gondolunk bele, hogy „választásmatekilag” egyáltalán elképzelhető-e az, amiben reménykedünk, amiből beszélünk? Hogy mik lennének ennek az objektív előfeltételei?
Fentebb írtam, hogy semmit sem javít a helyzeten az, hogy a nemjobbok illúziói eltérnek a jobbosokéitól, sőt… Szóval: ameddig azzal az illúzióval altaljuk el a 2014 utáni időkkel kapcsolatos félelmeinket, hogy „Bajnai”, addig csak növeljük jogos aggodalmaik alapjait!
…Mert mi is lesz, ha csupán erre a „megoldásra” és „megoldóra” bízzuk rá magunkat? Hát… Először is: ha „mindent ő csinál”, akkor mindent pontosan úgy fog majd csinálni, ahogy szerinte és az általa a melóba bevontak szerint jó – márpedig ez egy elég szűk érdekkör. De nem csupán az lesz a baj, hogy ismét egy csoportérdek mentén fog alakulni a politika, hanem az is, hogy ha a magyar társadalom (megint) teljesen és biankó-alapon rábízza magát valaki(k)re, akkor semmi sem garantálja rendszerszerűen azt, hogy ez a valaki objektív kritériumok alapján választ majd célokat és munkatársakat. És: ha passzív reménykedőként, ölbe tett kezekkel vár a nemjobb tábor, akkor nem lesznek eszközei arra, hogy ne csupán elvárhassa, hanem ha kell, ki is kényszeríthesse a célszerű és hatékony, teljesítményelvű kormányzást. Nem lesz alkupozícióban sem, még a választások előtt, hogy a szavazatáért cserébe „társadalmi szerződést”, „feladatlistát” készítsen a leendő kormány számára…
Nem a személy a garancia a jó kormányzásra, hanem az a jól megépített rendszer, amelyben a személy kiválasztódik. Mármost: ha csak azért adjuk oda a felettünk való hatalmat bárkinek is, mert „bízunk benne”, akkor kihagyjuk a személykiválasztó rendszer adta garanciákat.
…Mit jelent ez a rendszer és kik építhetik fel és kik üzemeltethetik azt?
A rendszer: egy szervezet belső működési szabályrendszere, amely objektív és csak a teljesítményt fogadja el az előrelépés alapjának. Ahogy egy profitorientált szervezetnél, úgy egy politikai „vállalkozás” esetében is meg lehet ezt csinálni – csak épp Magyarországon még nem volt olyan erő, amelynek érdeke lett volna egy ilyen belső mechanizmus léte, vagy (a mostanában létrejött alternatív/civil szervezetek esetében) a szervezet létrehozói nem gondoskodtak erről. (Eszükbe sem jutott, szartak rá, nem tudtak erről a módszertani eszközről, vagy nem tudják, hogyan kell ezt megcsinálni – melyik-melyik szervezet válassza ki a neki tetszőt és a rá passzolót…)
Kik építhetik fel: akiknek érdekül, hogy működjön egy efféle politikus-kiválasztódási mechanizmus. Ez a társaság nagyjából azonos a nemjobb közösséggel. (De sok, alapból jobboldali beállítottságú polgárunk se adná egy vak lóért, ha már végre-valahára nálunk is elkezdene egy ilyen szisztéma működni – és persze vannak „úgynevezett baloldaliak”, akik finnyogva fogadnának egy ilyen rendszert, mert akkor sem ők, sem a liblingjeik nemigen jutnának át „a tű fokán”…)
…Mindaz, amit itt leírtam, semmit sem ér, ha nem lesznek elegen, akik kutyakötelességüknek érzik mindebben a személyes részvételt. Kifogásokat én magam is tudok gyártani, hogy „miért nem…” (annak idején született is erről egy posztunk, majd’ két éve: Érvek, hogy miért nem… - http://progressziv.blog.hu/2010/06/02/ervek_hogy_miert_nem) De jobb lesz, ha most már sürgősen megkeresi magának ki-ki azokat az érveket, amelyek mentén kész lesz részt vállalni a melóból…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek