„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.”

A kafarnaumi százados szavai Jézushoz - Máté 8:5-17

 

Ez a poszt egy meghívó: meghívó mindazoknak, akik készek is tenni egy valóban teljesítményalapú és nem a schmittizmusban elmerülő országért!

 

Az, ami tegnap óta nem történt meg, jól mutatja, miféle esélyekkel indul neki Magyarország a 2014-es választásoknak.

Nem ment ki párszázezer ember az utcákra és nem követelte és nem kényszerítette ki Schmitt Pál lemondását – noha nem csupán néhány százezer, de több millió magyar gondolja azt, hogy le kellene mondania és várta azt, hogy tegnap este le is mond. De ezek a milliók otthon, egyedül ülnek és magukban dühöngenék csupán – ha pedig megkérdeznénk tőlük, hogy miért, akkor kb. azt felelnék, hogy egyedül úgyse mennének semmire.

Egyedül… De hát hogy lehet egyedül valaki, amikor millióan ugyanazt gondolják és szeretnék, mint ő? Nem elég ez közösségképző és motiváló erőnek?

Úgy látszik, nem – legalábbis nem a magyarok földjén. Itt ez nem elég, itt az is kell, hogy legyen kihez csatlakozni. És most nincs!

Ugyan, kihez csatlakozhatnának jó szívvel ezek az egyedül elégedetlenkedők? Kiben és miért bízhatnának? Nincs választék – ami van, az csupán virtuális:

·          Választhatjuk az MSZP-t és ezzel egy újabb kört a sehová sem vezető, de legalább jól ismert pályán. Az MSZP húsz éve újul meg, és szinte már-már csodálatos, ahogy ezalatt a két évtized alatt valahogy mégis mindig sikerült elkerülnie azt, hogy igazán tehetséges, modern emberek kerülhessenek meghatározó pozícióba.

·          Választatjuk Gyurcsányt, aki sokat beszél szabadságról, demokráciáról és köztársaságról, valamint mindezek megvédéséről, de arról még egyetlen szót sem hallottunk tőle, hogy 2014 után, a hatalom birtokában miképpen indítaná be a magyar gazdaságot, hogy mi módon teremtene új erőforrásokat és miképpen képzeli el a magyar társadalom szemléletmódjának olyannyira szükséget átformálását hűbériből polgárivá?

·          Választatjuk az LMP – de ezzel azt sem tudjuk, mit választunk, mert ez a párt létezésének eddigi éveiben még nem volt képes önmagát sem meghatározni. Nem volt képes magát sem aktivizálni, nemhogy a társadalmat. Ha őket választanánk, akkor az introvertáltak bénultságát választanánk ezzel.

·          Választatjuk a Jobbikot. Róluk azt tudjuk, hogy kemény kézzel bánnának mindazokkal, akik erre vagy arra kilógnak a sorból – de közben megfeledkeznek arról, hogy ők meg az egész XXI. századi világból lógnak ki, legalább annyira, mint gyöngyöspatai cigány a Gárdából, vagy gárdista a kecskeméti Mercedes-gyár menedzsmentjéből.

·          Választhatunk valami tök amatőr, zavaros fejű nímandokból összeállt, civilkedő társaságot is – olyanokat, akik még azt sem képesek egyértelműen kimondani, hogy politizálnak, nemhogy azt, hogy mi is számít a szemükben jó politikának… És ha netán mégis mondanak-írnak valamit a programjukról, akkor rémülten tapasztaljuk, hogy az csupa-csupa dilettantizmus és szánalmas kisemberi keserűség elegye.

…Vagy ha őket nem választjuk, akkor itt marad nekünk a Fidesz. Orbánostul, Schmittestül, Simicskástul.

Miért nem áll elő ebben az országban senki sem azzal, hogy feltett szándéka maga köré gyűjteni mindazokat, akikre a legérdemesebb lenne rábízni az országunk vezetését – és persze mindazokat is, akik ezzel egyetértenek? Annyira logikus, annyira egyszerű ez a gondolat, ez a recept – és mégsem él vele senki sem! Nem hiszünk a magunk erejében – pedig Orbán már 1989-ben, Nagy Imréék újratemetésén megmondta, hogy csak akkor győzhetjük le a diktatúrát, „ha hiszünk a magunk erejében…”.

Talán nincs bennünk meg a szövetkezés természetesen működő ösztöne – kiölhették „a magyar nép zivataros századai”. Talán terhesnek érezzük, hogy tegyünk is valamit – mint Jónás a prófétaságot. talán csak egyszerűen nem tudjuk, hogyan is fogjunk hozzá, hogy ki ne röhögtessük magunkat – vagy hogy ki ne rúgjanak, egzisztenciánkban el ne lehetetlenítsenek minket az Új Hatalom Urai. Vagy csak nem érezzük úgy, hogy tökéletesen alkalmasak vagyunk a szerepre és hogy bennünk nem lehet majd hibát találni, mint Schmittpaliban… Vagy épp csak tanácstalanok vagyunk és fogalmunk sincs, mit, hogyan kellene csinálni, egyáltalán: elkezdeni ebben az országban – nem érezzük ehhez magunkban a kellő szellemi erőt.

Alkalmasság, hibátlanság, tökéletesség, szellemi nagyság…

Azok az alakot talán hibátlanok, tökéletesek, vagy épp emelkedett szellemek voltak, akik összegyűltek Valley Forge-ban (http://en.wikipedia.org/wiki/Valley_Forge), hogy aztán kivívják a 13 amerikai gyarmat függetlenségét? Fenét – és mégis ők voltak azok, akiknek ma az USA polgárai jólétük és szabadságuk alapjait köszönhetik. Alkalmasságuk is csupán abban állt, hogy bele mertek vágni! …Nem azon múlik egy mozgalom sikere, hogy kik hozzák össze, hanem hogy kik csatlakoznak hozzá, hogy miképpen választódnak ki a vezetők, és hogy a mozgalomban érvényesülhet-e korlátok nélkül a tehetség és a rátermettség. …Meg persze azon is, hogy komolyan vesszük-e a céljainkat?

Orbánék komolyan gondolták, hogy „15-20 évig” akarják ezt az országot a hatalmukban tartani – és lám: mivel komolyan vették a dolgot, sikerült is nekik legalábbis megszerezni a hatalmat.

…Mi, akik blogokat írunk arról, hogy mi a rossz ebben az országban, talán személyünkben nem vagyunk a legalkalmasabbak az ország átalakításának és sikeressé tételének nagy és komplex folyamatára, én pedig, aki most leírom mindezt, talán épp csak valamivel vagyok jobb Schmittnél és Orbánnál (, de lehet, hogy még csak nem is!)… De hát valakiknek csak el kell már kezdeni! …Nem vagyok-vagyunk talán méltóak arra, hogy „hajlékunkba jöjjetek”, de ki kell mondanotok azokat a szavakat, a csatlakozás és az elköteleződés egyszerű szavait, amelyektől meggyógyul ez az ország!

A történet nem rólunk szól és nem is mi leszünk a főszereplői – mi csupán el kell, hogy kezdjük ezt a történetet, a mi Valley Forge-unk sztoriját!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr234352081

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csatlakozzatok a magyar értelmiség felhívásához! 2012.04.02. 02:07:43

Nemzeti egység:  Csatlakozzatok a magyar értelmiség felhívásához! 2012. április 2. Egyhelyütt már kifejtettem, hogy ha most a baloldali értelmiségnek is sikerül visszavennie az arcából, és a falat az ún. jobboldal és az ún. baloldal közül át tud...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

piefke 2012.04.01. 11:35:54

@savanyujóska:

Röviden: attól függ, ki lesz az a néhány száz, aki beül a maiak helyére és őket miféle belső és külső (szervezeti, ill. a rendszerbe beépített eszközökkel elért) fegyelem irányítja. És persze függ attól is, hogy aki(k) őket vezetik(k), milyen képességekkel és miféle indíttatással ülnek be a hatalomba.

Igazad van: ez egy eltunyult, önmagával mit kezdeni sem nem tudó, sem nem akaró nép (kivéve egy talán néhány százezres kisebbséget, ám ők is atomizált mentalitással élnek…). Éppen ezért a megoldás – ha van egyáltalán – egy „felvilágosult abszolutista” kormányzat lehet, amelynek hosszú távú céljai között éppen az állampolgárok aktivitásra szoktatása is szerepel.
Mármost: ha létrehozunk egy, a feladathoz szükséges mentalitással és képességekkel rendelkező új erőt (ennek mikéntjére most nem térnék ki…), akkor ez az új erő képes lehet a Fidesztől átvenni a magyar közélet tematizálását. Ezáltal maga mellé állíthatja egy x erejéig a most passzívakat – és ez elég is a parlamenti többséghez. Annak birtokában pedig egyáltalán nem kell tiszteletben tartania a jelenlegi kormány által (illegitim módod, a kapott 2/3-dal bőven visszaélve) felállított korlátokat. Bátran kell élnie az állami hatalom összes törvényes eszközével, éspedig annak érdekében, hogy megbénítsa a jelenlegi kormányerők és a mögöttük álló gazdasági érdekcsoport teljes (politikai, közéleti, kulturális, gazdasági) tevékenységét ( IGEN!!!). Erre egyébként a fennálló törvényeink szerint alaposan rá is szolgáltak…

Ez pedig igenis: demokratikus - mint ahogy demokratikus volt a nácizmus elleni háború is, noha ugye ott is alkalmaztak „erőszakos eszközöket”. Súlyos tévedés – és mindig katasztrófához vezet – ha demokrata mentalitással bánunk a nem demokratikusan gondolkodó és viselkedő erőkkel.

…Tudom, hogy „szörnyen hangzik” mindaz, amit leírtam, ám kérlek, javasolj jobb, működőképesebb megoldást!

savanyujóska 2012.04.01. 14:57:52

Én is éppen valami konkrétumot szeretnék olvasni a „fogjunk össze” féle általánosságok helyett. Mondjuk azt, honnan szednéd össze az új erőt? Ne százat, tíz embert mondj, akit jó szívvel helyeznél hatalmi pozícióba. És aki el is vállalná.
A felvilágosult abszolutizmus lutri. Szerencse dolga, hogy a felvilágosult zsarnok tényleg rendelkezik e a megfelelő képességekkel. Egyébként az én olvasatomban amit Fecó és Viktorka csinált, az is egy ilyen, önmagát felvilágosultnak tekintő abszolutista kísérlet.
Na mármost, ha egyetértünk abban, hogy a magyar átlagpolgár tunya, műveletlen, és nemhogy a XXI. de még a XX. századi polgári értékrenddel sincs tisztában, akkor miért kell őt nagyobb aktivitásra serkenteni? Első lépésként -ha már konkrét ötleteket akarsz- éppen ezt a tömeget kellene megszűrni, az általános választójog korlátozásával. Legyen mondjuk feltétele a választójognak a nyolc általános -de inkább érettségi, vagy legalább egy szakiskola-, hogy legalább meglegyen az az illúzió, a polgár érti, miről és mire szavaz. Ezenkívül legyen feltétel a legalább három hónapra visszamenőleg igazolt munkaviszony, ami csökkenti annak valószínűségét, hogy az illető egy tányér babgulyásért és egy nagyfröccsért eladja a szavazatát. Nyilván naiv vagyok, de úgy gondolom, a javak elosztásáról azok döntsenek, akik a javakat megtermelik. Ha a családban is érvényesülne az egy ember-egy szavazat, a bevétel nagy része csokira és Barbi babára költődne. Őket kizárjuk a döntéshozatalból, de igényeiket messzemenően figyelembe vesszük. Ezt kéne tenni a nyugdíjasokkal, és a segélyen élőkkel is. De gondolod, hogy egy ilyen programmal lehet választást nyerni? (Forradalmi helyzet nagyon nincs.) Ahhoz, hogy a fennálló szavazóbázis támogatását elnyerjük, ugyanolyan gátlástalan, demagóg hazudozást kellene folytatni, mint a jelenlegi pártoknak. Mire ez az „új erő” eljutna a parlamentig, ugyanúgy korrumpálódna, mint a jelenlegi pártok.
A sokat citált, és tévesen Széchenyinek tulajdonított idézet szerint: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.” Az ország most azon az érettségi szinten áll, amelynek a Torgyán-Orbán-Gyurcsány szentháromság pont megfelel. Ha a nép/tömeg kiművelődik, érdemesebb vezetőket fog választani magának. Ez viszont generációkba fog telni. És ez az optimista verzió.

legeslegujabbkor 2012.04.01. 17:45:07

@savanyujóska: Szóval azért ilyen pártok és programok vannak, mert a tájékozatlan, nem adózó szavazókat meg kell nyerni valamivel.
Fordítsuk meg ezt úgy, hogy a tömegek arra szavaznak, akit megértenek, és itt sohasem az ígérgetésekre gondolok, hanem a köznyelven elmondott, megvalósíthatónak látszó tervekre, amit egy becsületesnek tűnő ember mond el. Először is el kell fogadni, hogy a társadalom nem néhány értelmiségiből áll, akik 100 oldalas programokon vitatkoznak, hanem átlagos közemberekből.
Mellékesen jegyezném meg, hogy az oktatás leépítésével egyre több embert zárhatnál ki a döntésekből, és itt állunk egy boldog világ küszöbén vagyoni vagy iskolázottsági cenzussal.
Arról nem is írtam, hogy felteheted az okos és vagyonos embereket a polcra, hogyha ilyen garnitúrából választhatnak csak, mint ami most van, vagy ha ők is a beígért kedvezményekre szavaznának, és akkor nem értél el semmit a kiválogatott nemesemberekkel.

savanyujóska 2012.04.02. 07:24:37

@legeslegujabbkor:
Az elmúlt száz évtől eltekintve a választójog mindig erősen korlátozott volt, még a demokratikus társadalmakban is. Nem hinném, hogy az érettségit, vagy pláne a nyolc általánost feltételként meghatározva az értelmiségre szűkítenénk a választási jogot. A nyolc általános elvileg már most is a kötelező minimum, és az érettségi se egy olyan nagy was ist das, mint volt akár 20-30 éve. Arról meg egy szót se írtam, hogy leépíteném az oktatást. Éppen ellenkezőleg, ez a kitörés egyetlen útja. Az, hogy egy új, szellemi értelemben vett arisztokráciát kellene kinevelni, kissé nagyvonalú megfogalmazás, de tulajdonképpen tényleg valami ilyesmire gondolok.

legeslegujabbkor 2012.04.02. 15:25:58

@savanyujóska: Én pedig csak annyit akartam jelezni, hogy egyáltalán nem bízom ebben az új arisztokráciában, és nem akarok a mostaniakra mutogatni.
A könnyebb megoldás helyett, hogy aki szerintünk rosszul döntene, azt kizárjuk, válasszuk a nehezebbet.
süti beállítások módosítása