Kié az ország – és kié legyen benne a politikus?
Aktuális kérdés, hiszen csak a minap bukott le (ismét) egy képviselő, aki miközben ott ül a parlamenti patkóban, egy cég felügyelőbizottságában is ott csücsül (http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/02/27/trafiktorveny/) és masszívan képviseli is a cég érdekeit a törvényalkotás során. Nyilván mélységes meggyőződésből lobbizik a cég érdekei mellet, biztos lévén abban, hogy ami jó a cégnek, az még jobb az országnak – mert ha nem erről lenne szó, ha szimplán csak anyagi érdekből diktálna törvényeket, akkor az gáz lenne!
A rossz politika ott kezdődik, amikor a politikus eltávolodik a közérdektől és odaköti magát valamiféle magánérdekhez. Teszi pedig ezt általában és végső soron valamiféle anyagi érdektől hajtva. (Általában – mert akad néhány olyan eset is, amikor valamiféle fatális ideológia nevében tagadja meg az illető a valódi közérdeket.) És valóban: bármennyire is háborognak sokan, hogy „A politikusok sokat keresnek!” és hiába igaz az, hogy egy országgyűlési képviselő jövedelme többszöröse a magyar átlagkeresetnek, mégsem mondhatjuk, hogy önmagukban a politikusi fizetések eltúlzottak lennének. Az igazi probléma ott van, hogy egyes politikusok megszereznek maguknak „béren kívüli juttatásokat” is – és máris ott vagyunk a politikai/politikusi korrupció birodalmában!
Nézzük, mennyit is keresnek a képviselőink – és hogy ez vajon tényleg „kiugrik-e” a hozzánk hasonló országok mezőnyéből? Lássuk a múlt év őszén ezzel kapcsolatban benyújtott törvényjavaslatot és annak indoklását (ez utóbbinak lesz még jelentősége alább):
„Hazánkban az országgyűlési képviselők alapdíja a mindenkori köztisztviselői illetményalap hatszorosa, jelenleg 231.900 Ft, míg térségünk államai közül Lengyelországban egy képviselő tiszteletdíja 9.900 zloty [napi árfolyamon számítva 691.218,- Ft – a szerző], Csehországban 59.000 CZK [686.760,- Ft], Romániában 6.994 RON [469.507,- Ft], Szlovéniában 3880 E [1.133.736- Ft]. Az előbbi összegek alapján megállapítható, hogy a környez ő országok törvényhozásaiban a képviselők átszámolva nagyságrendileg 450 000 – 1 200 000 Ft közötti tiszteletdíjban részesülnek, amely jelentősen nagyobb, mint amelyet a törvény hazánkban megállapít az országgyűlési képviselők számára.
A Magyarország Alaptörvényének megfelel ő új, koherens köz- és államjogi berendezkedés kiépítése, valamint a polgárok számára átlátható, transzparens, közbizalmon nyugvó, a visszaélések lehetőségeit kizáró, a jó és olcsó állam ideájának megfelelő képviselői javadalmazási rendszer kiépítése indokolt, amely hosszútávon szabályozza az Országgyűlés tagjai részére megállapított tiszteletdíj, illetve a munkájukhoz kapcsolódó, azt elősegítő és támogató juttatások rendszerét.”
(Képviselői önálló indítvány az országgyűlési képviselők javadalmazásáról; forrás: http://www.parlament.hu/irom39/04995/04995.pdf – Lázár János, 2011. november 18.)
…Mármost kérdés, hogy a Lázár javaslatára megemelt képviselői jövedelmek mennyiben képesek „a visszaélések lehetőségeit kizárni” – ahogy szándékairól a javaslat benyújtója írt.
Aligha! És erre a legjobb bizonyságot maga Lázár János szolgáltatta az általa benyújtott „trafiktörvénnyel”. E törvényt ugyanis benyújtani valóban Lázár nyújtotta be, ám („Testvér, segítsd a lebukottakat”) a Continental Zrt. tulaja írta! És mit ad isten (illetve: mit tehet a sikeres lobbitevékenység): a készülő törvény épp a Contineltalnak kedvez – „nem kicsit, nagyon”!
Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy a magyar vállalkozás nyerhet teret a multik rovására, hanem az, hogy a politika/a politikus beleszól abba, hogy melyik magánvállalat növekedhessen! Itt ugyanis masszív magánértekről van szó: kihez kerül az emberek zsebéből a dohányért a dohány? Az állam szempontjából közömbös, hiszen ugyanúgy adózik a magyar és adózik a multi is. Az embereknek is mindegy lenne: a bagóért ugyanannyit kell fizetni és ugyanúgy árt is nekik. Munkahely-teremtés? Hát… Ha csökken a multik magyarországi eladási lehetősége, akkor előbb-utóbb csökkentik a magyarországi gyártókapacitásaikat is – ezt pedig munkavállalói oldalról „kirúgásnak” nevezik. Úgyhogy az sem lehet a törvényt támogató érv, hogy ezzel is közelebb kerül az „egymillió új munkahely”…
Akiknek nem mindegy, az a Continental tulaja és a vele (mondjuk így) „kooperálók”. Továbbá (nyilvánvalóan) az a politikai erő is csak jól járhat, amelynek parlamenti ereje segíti a „személyes érdekek” érvényre jutását a törvényalkotásban – különben miért is állna e parlamenti döntőerő a törvény mellé?
Ez nem mást jelent, mint hogy évi százmilliárdokat érő törvények születnek itt, anélkül, hogy ennek bármi köze is lenne a közérdekhez.
…Vajon mennyibe kerül egy valaki számára kedvező törvény? Mennyit kér-kap az, aki a nevét adja hozzá („egyéni képviselői indítvány”)? Mennyiért lehet megvásárolni egy pártot, hogy annak frakciója támogassa az adott törvényt az országgyűlésben?
Nem is a tételes összegek a fontosak… Hanem az, hogy a magyar országgyűlés ideje egy részében nem a közért, hanem „privát zsebre” dolgozik. Így nyer értelmet a poszt elején feltett kérdés: kié az az ország, amelyet nem a saját érdekében vezetnek? A válasz evidens: azoké, akik a saját érdekükben működtetik – mert nekik termel!
Be kell látnunk, hogy ameddig sokan csupán azért lehetnek képviselők, politikusok, hogy kevés munkával és még kevesebb tisztességgel és közösségi elkötelezettséggel kereshessenek sokat és ameddig ebben őket egy erős állampolgári öntudat meg nem tudja akadályozni, addig a magyarok országa valójában csupán néhány magyaré lesz. És mivel „nemzeti jellegzetességeink” között nemigen találunk közös érdekeink mentén való együttműködést az emberek között, ezért nagyon nehéz lesz ebből a „kevesek Magyarországa”-helyzetből kitörnünk! Egyénileg hiába „füstölgünk” – mert mi nem vagyunk benn a Parlamentben, a Lázárok viszont ott vannak és velük-általuk a magánérdekek is…
Miért ne ülhetne a közérdek a Parlamentben? Miért ne lehetne övé a „több mint 2/3”? A válasz egyszerű: azért, mert a nép még meg sem képes fogalmazni a közérdeket, nemhogy annak mentén erős és hatékony politikai tömörülést létrehozni! Még elméletben sem végeztük el azt a munkát, amely alapja lehetne egy valóban demokratikus (mert a közérdeket képviselő) politikai gyakorlatnak. Legfeljebb ködös általánosságokról szól a közbeszéd („szabadság”, demokrácia”, „függetlenség”, nemzeti érdekek”, stb.) és csupán részigazság-darabkákkal találkozunk („munkavállalói érdekek”, „zöld gazdaság”, „vállalkozások támogatása”, stb.). Hol van egy, az egész országot leíró és komplex, hatékony rendszerbe szervező program? Még akarat és képesség se igen van erre. Legkülönb politikusaink is csupán gazdaságban gondolkodnak (meg persze demokráciában…) – de hát belegondoltak-e már abba, hogy milyen messze van az „államháztartási egyensúly” az egyes ember és az egyes vállalkozások napi valóságától és „lokális teljesítőképességétől” – és hogy épp e kis, helyi elemek alacsony teljesítőképessége miatt nem akar sehogyan sem összejönni az a bizonyos áhított „stabil költségvetés+gazdasági növekedés” – kombó!
…A magyar politika gyakorlatilag a rendszerváltás óta gazdasági érdekcsoportok marionettfigurája – és amíg nem változtatunk a politikai erők finanszírozásán, addig ez így is fog maradni! Amíg nem lesz képes Magyarország népe egy „saját zsebből fizetett” (http://progressziv.blog.hu/2012/01/29/arnyekkormany_program_a_siker_ara), erős, jól szervezett és hatékonyan működő erőt létrehozni, fenntartani és az országgyűlés meghatározó erejévé tenni, addig itt a valódi közérdek meg nem fogalmazódik törvényekben, addig bizony a közérdek bagót ér…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek