„Tartsunk össze, urak! most, urak, vagy soha!
Itt a jó alkalom; hí a nemzet java. -
S miután ez a vár nekünk esett ingyen:
Neve is ezentul Csórivára légyen.”
Most a nemzeti gőg kitöre nagy zajjal,
Mint dugóját a szesz kiüti robajjal.
Tetszett Csórinak, hogy a beszéde tetszik
Folytatá azértan, amint következik:
„Először is tehát ez a végzés márma:
Nem bocsátjuk többé a magyart a várba.
De magunk kezére folytatván a harcot,
Széjjelverjük innét holnap a labancot.
„Másodszor: miután a ránkjövő héttel
Be fog következni az uj vajda-tétel,
E fő hivatalra oly férfiut híván,
Akit a mi lelkünk iszonyúan kíván:
„Örökös fejünkké tesszük Csóri vajdát,
Ki Cigányországnak megveti alapját,
Összegyüjtve itten, a régi Nagy-Idán,
Mindazt, aki vitéz, mindazt, aki cigány.
Arany János: A nagyidai cigányok - 1851
Másfél éve annak, hogy Magyarországon forradalmat hirdetett a kormány. Már eleve szokatlan, hogy egy, a hatalmat demokratikus és szabályos választáson megszerzett erő „talál ki” egy forradalmat és teszi azt cselekvési programja alappillérévé. De jól van: ha a Fidesz „ebben gondolkodik”, akkor menjünk végig ezen a gondolatmeneten és vizsgáljuk meg ennek következményeit!
Először is: miféle „forradalom” ez a mostani? A minap a Fidesz európai parlamenti képviselője, Schöpflin György beszélt erről Bécsben. Ő azt állította, hogy jelenleg „kompenzáló forradalom” zajlik, az 1989-ben „elmaradt” forradalom úgymond „pótlására”. Abból, amit a Fidesz hatalomra kerülése óta „forradalomként” tett és tesz, arra a következtetésre juthatunk, hogy Schöpflin szavait az „elmaradt forradalomról” egyfajta elitcsereként kell értelmeznünk. Eltávolítják a hatalomból a régi, a szocializmusból származó, kapcsolati hálójának alapjait még a Kádár-rendszerben lerakó politikai és gazdasági elitet és egy „nemzeti burzsoá” politikai és gazdasági elitet hoznak létre. (Tekintsünk most el nagyvonalúan attól a „furcsaságtól”, hogy a tervezett új elit „nagyágyúi” közül is számosan komoly szocializmusbeli megalapozottsággal rendelkeznek: pl. Csányi Sándor minisztériumi osztályvezető volt, Demján Sándor pedig szövetkezeti elnök – egyébként Puch Lászlóhoz hasonlóan…)
A „forradalmi cél” tehát nem más, mint elitcsere – ez az, amely a Fidesz-fiúk szerint elmaradt ’89-ben, semmi több és mélyebb. Nem akarnak egy új, a társadalom működését jobbá, igazságosabbá tévő ideológiát képviselni. Nem akarnak más gazdasági rendszert sem. (Az, hogy némiképp el akarják tolni a magyar gazdaságon belüli erőviszonyokat egy állami tulajdonú szektor javára, nem tekinthető rendszerváltásnak: ez csupán egy még pozícióit szilárdítani kívánó politikai vezetés egyik eszköze.) És valójában megfelel nekik a demokrácia, mint államszervező elv is – feltéve, hogy annak részleteit, intézményeit és egész működését sikerül tartósan úgy áthangolniuk, hogy az hatalmuk fenntartását segítse elő. De ettől az áthangolástól még megmarad a köztársaság (ha „alaptörvényes nevében” nem is).
Nagyjából ennyi a Fidesz „forradalma”. Az egész, mint szlogen csak arra való, hogy legalizálja mindazt, amit a saját hatalmuk érdekében mesterkedniük kell: az új alaptörvényt és a sarkalatos törvényeket. Szó sincs arról tehát – mint egy „rendes forradalomnál” – hogy a cél egy igazságosabb társadalom lenne (jelentsen bármit is az „igazságos”). A forradalom itt csupán egy „jogi konstrukció”, egy magyarázó fogalom, egy kifejezés, amelyet oly sok másikhoz hasonlóan a Fidesz kisajátított önmagának (mint korábban a „polgárit” is). Csupán azért alkalmazzák ezt a kifejezést, mert ők maguk is érzik, hogy mindaz a „törvénykezés”, amit folytatnak, nem férne bele egy demokratikusan megválasztott és hatalmát a demokrácia írott és íratlan szabályai szerint az ország érdekében használó kormány „normális tevékenységébe”. Ahhoz, hogy céljukat, a fentebb említett, nekik kedvező „elitcserét” keresztül tudják vinni és annak tartósságát biztosítani lehessen, át kellett lépniük ezeket a demokráciában szokásos kereteket – ehhez pedig „forradalom kell”, mert e keretek csak rendkívüli indokkal és emiatt csakis rendkívüli helyzetben válnak indokolhatóvá és legálissá, maguk az új törvények pedig legitimmé. Hiszen a „régi legitimitás” csupán a demokrácia „továbbépítésére” adott felhatalmazást, amit pedig művelnek az egyértelműen a demokrácia igen erős szűkítése…
…És éppen ezzel követett el alapvető hibát a Fidesz-kormány: hogy nem valós forradalmi helyzetben élt forradalmi eszközökkel. Nem valós társadalmi szükségleteket „teljesített be” a törvénykezésével, ennek következtében pedig e törvénykezés legitimitás-alapjai sem lehetnek érvényesek. Ma Magyarországon nincs és nem is volt olyan valódi forradalom, amely „új társadalmat” hozott volna létre – egy sima elitcsere igen-igen messze van ettől. Ha pedig a „szituáció” nem igaz, akkor nem lehet alapozni sem törvények legitimitását arra a szituációra!
Mondjuk ki: a fentiek miatt nem érvényesek a Fidesz-KDNP-kormány és parlamenti „több mint 2/3-a” által hozott, a magyar államiságot érintő törvények és alaptörvény.
Nem kell tehát „forradalmat csinálni” ahhoz, hogy e törvényeket egy következő hatalom érvényteleníthesse, mint ahogy sem népszavazás, sem pedig új parlamenti 2/3 sem kell hozzá. Elég egy sima „ellenforradalom és restauráció”: nem kell „újabb jogalap” a mostani „álforradalmi időszak” törvényeinek érvénytelenítéséhez, mivel épek és érvényesek a ’89-ben lerakott (ha úgy tetszik: a világpolitika által ránk tukmált és az akkori hatalmi tényezők által nem is rosszul „kialkudott” és a magyar nép túlnyomó többsége által legitimnek és természetesen létezőnek elfogadott) alapok. Semmi sem történt a magyar társadalomban, amely érvénytelenítette volna azokat. Forradalom ugyanis csak magában a társadalomban történhet, magának a társadalomnak a kezdeményezésére és tevőleges hozzájárulásával, egy „kormányforradalom” egyszerűen képtelenség.
Álforradalom nem hoz létre legalitást és legitimitást. Ezért nincs szükség „semmi különösre”: csupán tovább kell majd működtetni 2014 után a Magyar Köztársaságot… (Orbánék pedig ettől a sima továbbműködtetéstől el fognak tűnni a süllyesztőben, mert nem lesz semmi alapja további politikai létüknek.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek