„A mór megette kötelességét, a mór mehet.”
Friedrich Schiller: Die Verschwörung des Fiesco zu Genua - Ein republikanisches Trauerspiel. (A genovai Fiesco-összeesküvés – Köztársasági tragédia) - 1783
A tegnapi „ÁSZ-árulás” kapcsán érdemes szót ejteni egy érdekes jelenségről. Nem lehet az véletlen, hogy egyre több mértékadó („mérsékelt”) jobboldali-konzervatív személyiség és médium kezd homlokot ráncolni, ha a jelenlegi kormány teljesítménye kerül terítékre. Chikán Attila, Mellár Tamás, Bod Péter Ákos már hetekkel korábban elkezdte kritizálni Orbánt és csapatának gazdaságpolitikáját… A Véleményvezéren sorozatban jelennek meg komoly Fidesz-kritikák… Olyasmi ez, mint amikor a Szovjetunióban egy titokban, a színfalak mögött már előkészített irányvonal-váltás készült: elkezdenek „beszélni az emberek” és addig „kimondhatatlan” véleményekkel állnak elő…
Nyilvánvaló, hogy a színfalak mögött készül a Fidesz jövője – pontosabban: a Fidesz mögé besorakozott gazdasági-hatalmi érdekkörök jövője.
Annyira vannak „valódi kapitalisták” ezek az érdekkörök, hogy tudják: Orbánra és Matolcsyra hosszú távon nem alapozhatnak – ők ennek az érdekkörnek csak arra kellettek, hogy eljátsszák a faltörő kost nekik. Hogy kiépítsék azt a fajta hegemonisztikus-pszeudodemokrata államberendezkedést, a maga alaptörvényével és sarkalatos törvényeivel, amelyet aztán majd az Orbánék után jövő „Fidesz-light” fog szép kényelmesen belakni, miközben a kiépítéshez tapadó „vér” nem az ő kezüket és politikai imázsukat fogja szennyezni!
Ők már lehetnek elegáns urak: ők nem rombolnak demokratikus korlátokat, hanem építenek - t. i. a saját hatalmukat, az immár az „elkopott elődök”, a most regnáló és a piszkos munkát számukra elvégző „Fidesz-hard” által kialakított hatalmi eszközrendszer birtokában…
A ma a Fidesz mögött álló nagytőkés derékhad akkor tudhatja munkája szerzeményeit biztonságban, ha azt át tudja örökíteni gyermekeinek, akikből így válhat stabil elit. De mivel ez a mai elit alapvetően nem polgári teljesítményekben gondolkodik, hanem „örökletes pozíciókat” szeretne, jó feudalista módra, ezért szeretne egy „felülről zárt” társadalmat kialakítani az ezt garantáló politikai és pártszisztémával. Alulról pedig csak azok és csak úgy és oda jöhetnek feljebb, akiknek azt ők lehetővé fogják majd tenni - éspedig a saját kasztérdekeik szerint, azokat kiszolgáltatva az alulról felemeltekkel. Ezt a célt követi az új felsőoktatási törvény is, így érthető, hogy mi abban a „ráció”, ha leszűkítik a csupán a tehetségen és képességeken alapuló felfelé áramlást általa. Hiszen a tehetséges újonc az ő szemszögükből nem más, mint „pozícióikat veszélyeztető konkurens”, akit vagy bele kell építeni a „rendszer”-be, vagy lent kell tartani! Hát mit gondoltok, mire lesz jó az új felsőoktatási elképzelésekben szereplő új elem, hogy aki az államilag finanszírozott rendszerben szerez képesítést, az itthoni munkavégzésre lesz kárhoztatva? A cél világos: azok, akik képtelenek a „fizetős ágon” diplomát szerezni, szépen maradjanak itthon és legyenek kénytelenek az elit cégeinél hasznot hajtani! Mert aki önállóan dönthet az életéről, az másképpen is dönthet, mint ami az elit érdeke lenne – és ezzel magát az elitet veszélyezteti! …Még a végén teljesítményversenyben kellene megharcolnia szegény elitünknek a pozíciói megtartásáért - na, ne má’! Legyenek csak irányítók az elit gyerekei, legyen belőlük az új „nemzeti nagypolgárság”!
…Tiszta a kép, nem?
És a „nemzeti elit” gyermekei már nagy-nagy öntudattal készülnek is a feladatra: ott vannak a legjobb hazai egyetemeken (és bizony, ahogy hallani, ők a hangadók!) és kint vannak a legjobb külföldi campusokon is. Nem közgazdásznak készülnek, hanem vezérigazgatónak, nem orvosnak, hanem főorvosnak és nem politológusnak, hanem politikusnak…
Ezzel önmagában még nem is lenne semmi baj, hiszen így van egy a nyugati „példademokráciákban” is – csakhogy ott emellett a tehetséges „nemelit” gyerekekből is lehet vezérigazgató, főorvos és miniszter, mert a gazdag papák is jól tudják, hogy igenis, szükség van az ő teljesítményükre is, nem elég a gazda(g)ság fenntartásához az öröklött státusz, ész is kell hozzá! És ha a tehetség nem áramolhat fel, akkor a teljesítmény sem fog. Nálunk viszont a cél egy pozícióőrző elit, amely elsősorban uralni akarja az országot és nem fejleszteni – a jó régi magyar szokások szerint, ahogy az itt még bizony ma is „példaképnek” tekintett nemesség tette. Az „elitfiúknak” pedig kényelmes ez a régi rend: elég az is, hogy az országból „kifelé” versenyezni kell majd, nehogy má’ még valami csóró gyerekekkel is meg kelljen küzdeni a hatalomért idebenn!
Ez azért baj, mert ha az újburzsoázia mentalitása nem nyugati értelemben vett burzsoá mentalitás lesz, hanem valami „keleti változat”, akkor itt nem is egy nyugati értelemben vett, alapvetően teljesítmény-orientált és racionalitásban érdekelt nagytőkés-nagypolgári réteg kerül irányítói pozícióba, hanem egy alapvetően pozícióorientált arisztokrácia! És akkor az ő kiszolgáló-adminisztratív rétegük (akiket az új Közszolgálati Egyetemen fognak kiképezni) sem egy nyugati értelemben vett „menedzserréteg” lesz, hanem „dzsentroid”.
…És akkor szépen tovább él itt az a mentalitás, amely minden társadalmi problémánk és minden, a gazdasági teljesítőképességünkben meglévő fogyatékosságunk alapja. Az pedig ugye mindenkinek világos, hogy nem lehet nyugat-európai életminőséget alapozni egy ilyen nagyon nem polgári mentalitásra?
A következő évek döntik el, hogy megvalósulhat-e ez a „nemzeti burzsoázia”-forgatókönyv. Ha sikerül megnyernie a következő választást egy magát szalonképesnek mutató, de valójában, hátterét tekintve a mai „kemény Fidesszel” azonos „mérséklet konzervatív” politikai erőnek, akkor a valódi gazdasági hatalom – és azzal az ország – sorsa a fent vázoltak szerint fog alakulni…
Akik egy valódi, progresszív, teljesítményalapú Magyarországban gondolkodnak, azok nem feledkezhetnek meg arról, hogy nem csupán a demokratikus berendezkedésű Magyarország a cél, hanem a teljesítőképes Magyarország is – ez pedig egy „arisztokratikus hatalmi elittel” elképzelhetetlen lenne! Azok a hangok, amelyek az eddig „csontfideszes” torkokból kezdenek most a „mérsékelt konzervativizmusról” dalolni, bizony, egy manipulatív hatalomátmentő játszma elemei csupán, nem pedig az őszinte belátásé…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek