A címet adó kifejezést nem pontosan így szoktuk használni: a megszokott alak a vállalkozásfejlesztés… Csakhogy az az alak hibás! Pontosabban hibás feltételezésen alapul. Úgy tekint a vállalkozásokra, mint amelyeknél általában minden rendben lenne, ha lenne elég tőkéjük, fejleszteni és beruházni – csakhogy a valóság egészen más. Az állami vállalkozásfejlesztési elképzelések és programok ott tévednek, hogy nem számolnak a vállalkozók felkészületlenségével.
Foglalkoztunk már e témával a blogon és meg kellett állapítanunk, hogy a tipikus magyar vállalkozó, akinek a vállán az egész állami költségvetés nyugszik, sem mentalitását, sem általános szakmai felkészültségét/felkészítettségét tekintve nem alkalmas arra, hogy egy modern társadalom modern, jól működő gazdaságában jól szervezett és fejlődőképes vállalkozásokat sikeresen irányítson. Amit tud a vállalkozások világáról, azt általában nem otthonról hozta magával és az esetek zömében nem is szerevezett keretek között tanulta meg, rendszerezett tudás formájában. „Kialakult valahogy” az egész…
Ma egy igen tanulságos tanulmány látott napvilágot (http://www.portfolio.hu/gazdasag/meddig_birja_magyarorszag.154555.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox), amely feketén-fehéren megmutatja, hogy azzal az össztársadalmi jövedelemtermelő képességgel, amely Magyarországra jellemző, nemhogy soha nem fogjuk tudni ledolgozni az államadósságot, hanem az szükségképpen fog emelkedni – hacsak nem csökkentjük radikálisan az államháztartás kiadási oldalát. De ha még ez utóbbi utat is választanánk (amely a társadalom igen komoly igénycsökkenését tételezné fel), akkor sem sikerülne növekedési pályára állnunk, hiszen ahhoz erős és dinamikusan fejlődni képes vállalkozói szektor kell.
Ahhoz meg alkalmas vállalkozók, dögivel!
…Képzeljünk el egy pilótát, aki „tapasztalati úton” tanult meg repülni, vagy akár csak úgy lett belőle pilóta, hogy tudott repülőülést kárpitozni… Beülnénk-e mögé? És: elvárhatná-e tőle a Nagy Magyar Állami Légitársaság, hogy ezzel a tudással nyereséges és a nemzetközi mezőnyben is versenyképes repülőjáratokat vezessen?
Ha magától nem képes egy társadalom tömegével sikeres vállalkozókat kitermelni, akkor ez az államra marad. Nem példa nélküli dolog ez: a XVIII. századi Poroszország végrehajtott egy sikeres „vállalkozófejlesztési programot”. Ott is az állami költségvetés bevételi oldalát kellett egy erős gazdasággal alátámogatni – a kiadási oldalon ugyanis ott állt az akkori Európa legerősebb hadserege. És mivel a korabeli Poroszország egy paraszttársadalom volt, oda is mesterségesen kellett bevinni a vállalkozói réteget és az ahhoz kellő tudást. Ez részben „emberimporttal” történt meg, nagyobb részben azonban az oktatás „polgáriasításával”: nagyon gyakorlatias és nagyon keményen számon kért tananyaggal „töltötték fel” az iskoláikat… És a porosz gazdaság hamarosan minden további nélkül képessé vált a „megahadsereg” eltartására… A feladat tehát abszolválható.
Amikor vállalkozásfejlesztésről gondolkodunk a mai Magyarországon, akkor vállalkozói tudás- és mentalitásfejlesztésben kell gondolkodnunk.
De akkor mit kellene tenni?
Nos, a helyes kérdés inkább ez: mit kellene tanítani?
Elfogadták Hoffmann oktatási koncepcióját (http://index.hu/belfold/2011/08/31/elfogadtak_hoffmann_kozoktatasi_koncepciojat/) – azt a koncepciót, amelyben egy szó sincs a felnövekvő/felnevelendő magyarok vállalkozási képességének növeléséről. Az oktatásügy úgy néz ki, hogy elméleti jellegű és humánérzelmiségi szemléletű tudást adunk: „klasszikus kultúrát”, különösen a magyar fajtából, meg persze minden gyakorlati kötődéstől „mentes” természettudományokat is. Petőfi kötelező oktatásának becikkelyezéséhez volt tintájuk, de ahhoz már nem, hogy szintén kötelező legyen a gyerekekkel megtanítani mindazt, amit egy fejlett piacgazdaság szereplőinek/alanyainak tudniuk elengedhetetlen.
Nem attól fejlődik a fiatalságban a magyarsággal kapcsolatos pozitív emóció, hogy száz-kétszáz éves versekkel tömjük a gyerekbuksikat. Attól sokkal inkább büszkék lennének majd a gyerekek az őket körülvevő közegre, ha az sikeres lenne – de ehhez a legalapvetőbb az lenne, hogy ez a közösség (Magyarország) képes legyen önmagát finanszírozni. Ehhez pedig jól működő vállalkozói szféra kell, mert onnan jön a lóvé…
Orbán nem tanul az elmúlt év gazdaságpolitikai katasztrófájából. Nem érti még most sem, hogy azért gyenge a magyar gazdaság, mert annak szereplői, a sokat emlegetett kis- és középvállalkozók nagyon keveset tudnak-értenek abból, amiből elvileg meg kellene, hogy éljenek. Nem a közmunka erőltetésével lehet megváltani a magyar gazdaságot, hanem a vállalkozni tudás oktatásával, szisztematikus és már az óvodában elkezdett és kutya keményen keresztülvitt „vállalkozófejlesztéssel”. A „munkaalapú társadalom” is csak akkor működik jól, ha van a vállalkozói szférában elegendő számú és jó haszonnal járó munkahely, nem pedig attól, hogy százezer ember kihajtunk árkot ásni…
A magyar társadalom hagyományai nem kapitalista, nem polgári és ezért nem vállalkozói hagyományok – és ez a helyzet szólamoktól nem is fog megváltozni. Ha van kötelessége egy magyar kormánynak, akkor az nem más, mint hogy kidolgozzon és meg is valósítson egy, az egész társadalmat átfogó oktatási és tudatformálási programot. Ha ezt nem tesszük meg, azzal konzerváljuk országunk gyámoltalanságát – és persze az államadósság rémétől, újra- és újratermelődésétől sem fogunk sohasem megszabadulni! Ha „belülről” nem alakult polgárivá a magyar gondolkodásmód, ha emiatt „fejben gyengék” a vállalkozásaink, akkor ezt felülről – ha úgy tetszik: hatalmi eszközökkel – kell pótolni!
Vállalkozókat kell nevelnünk a gyerekeinkből (már azokból, akikben ehhez ott a tehetség) – ha kell „elitoktatással” is. Az elitiskola amúgy sem „átkozni való dolog”: a demokráciának nem célja az egyenlősítés. Aki így fogja fel a demokráciát, az nem érti annak lényegét. A demokrácia ui. nem azért van, hogy "mindannyian egyenlők legyünk", hanem azért, hogy közülünk (minél inkább) kontraszelekció nélkül választódhasson/választódhassanak ki a vezetésre legalkalmasabb(ak) – legyenek azok politikusok, vagy vállalatirányítók, vagy akár K+F-teamek vezetői. És vállalkozóinkból is vállalkozókat kell nevelnünk – már azokból, akik valóban alkalmasak erre a társadalmi feladatra.
Magyarországon vannak kiváló oktatásszervezők – no, nem az illetékes minisztérium vezető pozícióiban, mert ott nemrég ciánozott a Fidesz-KDNP és az „Isten és a magyarság melletti elkötelezettség” számított, nem a hozzáértés. Egy megfelelő, részletes, gyakorlatias és az iskolai tananyagba integrált vállalkozásoktatás csak elhatározás kérdése. Ha kell valamire plusz óraszám, akkor az nem Petőfi, vagy a közös muzsikálás, hanem ez.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek