Tévedhetetlennek gondolta magát. Azt hitte, hogy ő a legokosabb – mit „okos”: zseni! Aki mindenhez ért, mindent tud – automatikusan. Akinek mindenben és mindig csak igaza lehet – akit a Történelem is igazolni fog minden tettében.
Tömegek istenítették. Bíztak benne, úgy tartották, hogy azért született, hogy megváltsa őket. Ha hívei elé lépett, ütemesen éltették, ő volt a Győző. Ők, akik oly sokáig érezték magukat megalázottnak és kisemmizettnek, akik közül sokakon keresztülment a történelem, most úgy érezték, hogy vége a „rossz időknek”.
Ő pedig elhitette velük, hogy minden simán fog menni, ha ő vezeti őket. Fellendül a gazdaság, lesz munka és jólét – a nemzet ellenségei pedig szűkölni és/vagy irigykedni fognak! Épülni fog az ország és stabilitás lesz – talán örökké.
Mindenáron nyomot akart hagyni a történelemben és az volt a terve, hogy nagyon hosszú időre rendezi el a világot maga körül. Ennek érdekében fenekestül felforgatta–átalakította az egész államot – és persze alaposan meg is erősítette azt: centralizálta. Viszont az is tény volt, hogy e centralizáltság dacára mégis sok esetlegesség és párhuzamosság, sok tisztázatlan és átgondolatlan hatáskör volt ebben a gépezetben. Ezek a későbbiekben persze súlyos bajokhoz, pazarláshoz és kavarodáshoz vezettek…
…Voltak persze sokan, akik mindebben nem hittek, sőt: észérveik is voltak mindez ellen. De őket hamarosan elhallgattatták: véleményük nem kapott „publicitást” és komolyan elkezdett az állam is „ellenük dolgozni”. Az pedig tudjuk, mivel szokott járni!
Persze a külföldet nem lehetett elhallgattatni: komoly kritikák jöttek a határokon túlról – de simán lesöpörte-lesöpörtette azokat. „Mi a saját utunkat járjuk – és meglássátok, mindenkinél messzebbre fogunk azon eljutni!” Sokan hittek is neki, külföldön is.
Voltak persze „disszonáns elemek”: önkényeskedés, hatalmi túlkapások, „erőből”-dolgok… Nyilvánvaló volt, hogy tartósan be akar rendezkedni a hatalomban és esze ágában sincs azt átadni – miért is tenné, hiszen „ő a legalkalmasabb vezető!”. És hát az is feltűnt, hogy a vezetői garnitúra bizony nem a képességek és a tudás, hanem a lojalitás – és a gátlástalanság – révén került pozícióba. Aki pedig holmi „szakmai érvekkel” próbált előhozakodni neki, az hamar a poszton kívül találta magát…
…A Nagy Terv is az ő fejében fogalmazódott meg, csupán a részletek kidolgozásába vonta bele azokat, akiket elég ambiciózusoknak és merészeknek, ugyanakkor kellően lojálisaknak tartott ehhez. Mert igen: voltak, akikben a tehetség és a dicsvágy egyszerre volt jelen – ők lettek a legjobb emberei, akiket gyakran dicsért nyilvánosan is. …Persze, ha hibáztak, ők is mentek a levesbe…
A Nagy Tervnek is voltak ellenzői, olyanok is, akik épp azt hangozatták, hogy az éppen ellentétben áll az ő korábbi szavaival. De szavaik mit sem értek.
…És ő belevágott – magával sodorva az egész országot is, a bajba… Utána évtizedekig tartott, mire kiheverte a nép ezt a kalandot…
Pontosan ma van 70 éve, hogy 1941. június 22-én Hitler elindította a Barbarossa-hadműveletet a Szovjetunió ellen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek