Kezdjük néhány nyilvánvaló igazsággal:
1. A munkavezetők, irányítók tekintélye nem azonos a hatalmaskodással: az előbbi teljesítményen és tudáson alapul, az utóbbi csak pozíción. (…Nem véletlen, hogy ez a kormány keveri és keverni igyekszik e két fogalmat!)
2. A hozzáértést sem lehet „elrendelni az állománynak”, a szaktudás és a munkatapasztalat nem szereztethető meg hetek-néhány hónap alatt.
3. Különbség van a foglalkoztatás és a dolgoztatás között is: míg az előbbi értelmes, jól szervezett és értéket teremtő tevékenység, addig az utóbbi szimpla kibaszósdi.
Ez a három gondolat a kormány legújabb őrületéről jutott eszembe. „Őrület” alatt pedig a minap napvilágot látott „Törvényjavaslat a közfoglalkoztatásról…” c. (http://www.parlament.hu/irom39/03500/03500.pdf) és nyilván hamarosan elfogadásra is kerülő anyag értendő.
Jól illik ez a törvénytervezet ahhoz, ami a középosztály fejében él a „dologtalanokkal való (el-)bánás”-ról. A kormány azt is jól érzékeli, hogy ebben a társadalomban – és különösen a közép- és felső rétegekben koránt sincs meg az a valódi, működő, szerves közösségtudat, amely megakadályozna egy efféle kirekesztést, kitúrást a társadalomból és nincs meg az a szolidaritás-érzés sem, amely elképzelhetetlenné tenne egy ilyen „megoldást” a XXI. század elején. Nem, itt a kissé biztosabb egzisztenciájú rétegekben az az általános vélekedés, hogy aki nem dolgozik, az élősködő – azokat meg ki kell… legalábbis rekeszteni (de irtani kéne inkább!) És ennek a középrétegnek él az a fejében, hogy „Akiket az én adómból tartunk el, azok legalább dolgozzanak közmunkán!” Az elv szép, de ha szembesítjük a valósággal, akkor azt látjuk, hogy:
1. Ezek az eltartottak éppen azért eltartottak, mert nem rendelkeznek a mai világban „eladható”, hasznot hozni képes szaktudással.
2. (A törvénytervezetből következően) dolgoztatásuk többe kerül, mint ha simán csak segélyeznénk őket (utaztatás, szállás és étkezés + az „őrszemélyzet” költségei…) Ha tehát az a cél, hogy az aktív polgárok minél kevesebből „ússzák meg” az ő „létezésüket”, akkor ez a törvényjavaslat éppen hogy „drágítja” az ő eltartásukat.
Nem marad ezek után más következtetés, mint hogy az egész dolog célja egyfajta „büntetés”, nem is tudjuk, miféle „bűnökért” – hacsak nem tekintjük (jó hipokrita középosztálybelihez illően) bűnnek a munkára való alkalmatlanságot (…legyen annak oka akár az, hogy az illető képzetlen, akár az, hogy szociokulturális „állapota” nem teszi képessé a hasznos, értéktermelő munkára). Ez nem más, mint az ősi „Aki nem dolgozik, ne is egyék!”-elv kodifikálása. Ez az ötlet egyébként időről időre felmerül: pl. a XVIII. századi Angliában is működött egy efféle „rabszolgatörvény”, amellyel a „csavargók” éhbérért voltak bekényszeríthetők a gyárakba. (Azok a csavargók, akik pedig épp a nagybirtokosok „földelkerítései”, a nagyüzemi gyapjútermelés miatt váltak földönfutókká. Tehát ott és akkor is egy „gazdasági modellváltás” állt a háttérben és nem az, hogy az illető „csavargók” eleve „nem akartak dolgozni”!)
Tudomásul kell vennünk, hogy igenis vannak ebben az országban olyan emberek, akik már nem képesek hasznos munkával bekapcsolódni a társadalom fenntartásába – akármilyen „drákói”, embertelen és megalázó viszonyok közé is kényszerítsük őket. A reális feladat az lenne, hogy megakadályozzuk e réteg újratermelődését, azt, hogy a gyerekeik is erre a mindenkinek szerencsétlen „pályára” kerüljenek. De ennek módszere az oktatás minőségivé tétele, az iskolarendszerbeli kontraszelekciós hatások csökkentése és az általános ismeretátadás, nem pedig „apu, vagy anyu kényszermunkára vezénylése”. (Ez utóbbi családra gyakorolt hatásairól alább lesz még szó.)
Amikor fentebb azt írtam, hogy ebben a társadalomban nincs közösségtudat, akkor sokan bizonyára felhördülnek és emlegetik a magyarságtudatukat, meg hogy mi, magyarok, nagyonis egy közösség vagyunk-kell, hogy legyünk! De ez csak füst és szólam – ugyanis most nem hallom, hogy ezek a magyarság közösségét olyan sokat emlegető alakok fennszóval tiltakoznának, mondván, hogy ne merje a kormány kitaszítani és mélyen megalázni magyar állampolgárok százezreit!
…Mert tudják, hogy magyarok „en bloch tömegeivel” legutóbb mikor és hol történtek meg hasonló „dolgoztatások”? Igen: a sokat panaszolt Benes-féle Csehszlovákiában, amikor az ottani magyarokat kollektív bűnössé nevezték ki! (…Hej, Pokol Béla, kik is a te szellemi elődeid!)
A kormány jól tudja, hogy a magyar középréteg nem fog fellázadni az ország szegényeit érő megaláztatások miatt: szarik rá, hogy családok fognak széthullani és gyerekek anya, vagy apa nélkül felnőni.
Mert ugye, ha egy anya, vagy apa a hét napból ötöt távol tölt a családjától – hiszen a törvénytervezet elvárja ezt tőle, a havi bruttó 46.800 Ft-ért – akkor a gyerekekkel való foglalkozás (is) kire fog maradni. Hát nem ismerik ezek a törvénykezni akaró urak azokat a tapasztalatokat, amelyek az ’50-es-’60-as’70-es években a munkásszállókon élők családjaiban születtek? Miféle „családbarát kormány” az, amely éppen, hogy szétrombol családokat – havi 46.800-ért?
…És miféle hatékony munka lelet az, amelyet teljesen képzelten emberek, teljesen képzelten és tapasztalatlan „főnökök” „irányítása” alapján fognak végezni? Hogyan fog gátépítést felügyelni és irányítani egy 58 éves volt rendőr, vagy tűzoltó? Vagy az ő feladata „a rabok őrzése” lesz?
Jól tudjuk, hogy Orbánnak és körének gondolatvilágában a „kínai modell” él, ahol embertömegek európai felfogással elképzelhetetlen „munkára hajtása” árán értek el gazdasági sikereket. Ám jó, ha ezek az urak gondolnak arra is, hogy Kína ezeket a munkástömegeket éppen arra használta fel, hogy elérjenek egy olyan fejlettségi szintet, amelyet Magyarország már túlhaladott. És ezen a gazdaság-fejlettségi szinten már nem hatékony a „puszta élőerő”, hiába szónokol Orbán arról, hogy a nagy infrastruktúra-fejlesztéseinket „nem a XXI. század technológiájával” fogjuk megvalósítani. Ha ironizálni akarnék – és egyszersmind bizonyítani is, hogy az ilyen beruházásokhoz képzett munkaerőre és fejlett technológiára van szükség – akkor hivatkozhatnék arra, hogy már az egyiptomi Óbirodalom idejében sem „rabszolgacsürhe” építette a piramisokat, hanem jól képzett, jól szervezett, szakszerűen vezetet és jóltartott „szakmunkás-brigádok”, az akkori szinten nagyonis fejlett munkaeszközökkel… Nagysebességű vasútvonalakat nem lehet Horthy-korabeli pályamunkás-hadakkal megépíteni – mert más a méretpontossági igény 90, vagy éppen 180 km/órás sebesség esetén (, afölött meg pláne!). Nem lehet autópályákat, alagutakat sem építeni úgy, hogy ehhez képzetlen emberek ásóval-csákánnyal, bitumenes hordókkal esnek neki, „rendőri irányítás” mellett. (A rendőrök szerepe az autópályákon az, hogy betarttassák a sebességhatárokat, nem pedig az, hogy az adott sebesség elérését lehetővé tévő egyenletességű útszerkezet kivitelezését felügyeljék.) És korszerű víztározó, öntöző és gátrendszerek sem épülhetnek a Vásárhelyi Pál-féle Tisza-szabályozás korabeli kubikosokkal, talicska&lapát-kombóval. Mindez fantazmagória…
…És még valamire rávilágít a törvénytervezet. Sokat írtunk arról, hogy az Orbán-kormánynak nem voltak kész tervei, úgy lépett hatalomra. Nos, ez igaz, ha a társadalom számára hasznos, a fejlődést segítő terveket értünk ez alatt – ám egészen más a helyet, ha „terv” alatt másféle elképzelések és intézkedésen szerves, összefüggő láncolatát értjük. Mert mit is mondott Pintér Sándor már a múlt év szeptemberében? (http://nol.hu/archivum/pinter__eselytelen__hogy_januartol_nojon_a_rendorok_fizetese, http://www.nol.hu/velemeny/20100925-pinter_beszelt) Hogy azért kell megerősíteni a rendőrséget, mert a szegények miatt új, az eddigieket meghaladó feladatok elé néznek… És íme: még egy év sem telt el és itt a „feladat”…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek