Az útvonalat már jó előre lezárták, biztosították, hogy a menet zavartalanul vonulhasson. Így van ez már hosszú évek óta. Már jó ideje, hogy egyre harsányabban és magabiztosabban mutatkoznak meg ezek az emberek.
A menet elindult. Az élen élénk színekbe öltözött, csipkeruhás, szoknyás pasik haladtan, nyakukban hatalmas, identitásukat kifejező bizsukkal. Bezzeg a nők! Közöttük sokan voltak, akik meg éppenséggel arra törekedtek, hogy ne is nézzenek ki nőként…
A menetben haladók színes zászlókat lobogtattak, énekeltek, szemmel láthatóan élvezték, hogy mindenki őket bámulja – ez talán még valami fensőbbség-érzéssel is eltöltötte őket. „Lám, milyen bátrak vagyunk! Megmutatjuk ország-világnak, hogy mit gondolunk magunkról, a világról, hogyan élünk és mit tartunk helyesnek!”
A járókelők bámulták a vonulókat – és közben elgondolkodtak, csendesen beszélgettek:
- Vajon ha ezek az alakok gyerekeket nevelhetnek, akkor mi lesz?
- Biztosan belenőnek majd ebbe az identitásba!
- És akkor ők is ilyenek lesznek?
- A vége meg az lesz, hogy ők lesznek majd a „többség”!
- És akkor majd ez lesz mindenkinek a kötelező identitás?
- Talán nemsokára azok lesznek hátrányosan megkülönböztetve itt, akik nem olyanok, mint ezek!
A tömeg közben bejárta a tervezett útvonalat, elérte célját – és bevonult a Bazilikába.
…Így zajlik egy katolikus körmenet.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek