2011. május 6-án Magyarország lélekszáma körülbelül ezer főre csökkent. Nem történt semmiféle természeti katasztrófa és egy speciális, csak a magyarokat kiirtó járvány sem söpört végig a Kárpát-medencén – és mégis: nagyjából ezer magyar maradt!
Történt ugyanis, hogy a nevezett napon Lázár János kijelentette: az Alkotmánybíróság végkielégítésekkel kapcsolatos határozata „Magyarország érdekeivel ellentétes döntés”. Mivel Magyarország és a magyar állampolgárok érdeke a jog- és vagyonbiztonság és az Alkotmánybíróság ezzel a döntéssel ezt állította helyre, ebből következően ha valaki azt állítja felelős politikusként és az országot vezető politikai erő egyik meghatározó személyiségeként, amit Lázár, akkor az ő „Magyarországának” nyilván csak azok a tagjai, akiknek érdekükben áll a különadó-törvény. Ezek pedig: a Fidesz prominensei és a velük „szövetséges” potentátok. Nekik jó az, ha itt ők bármit megtehetnek – akkor is, ha az alkotmányellenes – ami a hatalmuk fenntartását szolgálja. Ők körülbelül ezren lehetnek…
Nemrégiben már megírtuk róluk, hogy ki-mik is ők (Mi a Fidesz? - http://progressziv.blog.hu/2011/04/21/mi_a_fidesz). És valóban: ők manapság úgy viselkednek, mintha ők lennének az ország. Mintha az ő érdekeik lennének az ország érdekei, mintha a törvényeknek semmi más feladatuk nem lehetne, mint az ő kiszolgálásuk…
Esküszöm, ahhoz hasonló a helyzet, mint volt majdnem ezer évvel ezelőtt Angliában, az 1066-os normann hódítás* után: minden az új normann uraké lett, a törvény az ő szolgájuk volt – és őket szolgálta minden alattvaló. És igen: ott sem tekintette ez az új uralkodó elit „nemzetalkotóknak” a szegény legyőzött angolszászokat, az ő érdekeik ott sem érdekeltek senkit sem a törvényeket meghozók magasságában…
Egyébként látszik már, hogy az Alkotmánybíróság sem „tényező” derék „normannjainknak”: igazából nem is az a fontos, hogy maga a végül majd életbe lépő törvény mit fog tartalmazni, hanem az, hogy megmutassák, nekik van erejük ahhoz, hogy igazuk legyen! És valóban: nincs jelenleg olyan erő ebben az országban, amely képes lenne szembeszállni a Fidesz-hatalommal. Ők pedig igyekeznek is ügyelni arra, hogy belátható időn belül ne is legyen-ne is lehessen ilyen. Igaz: nem is jelentkezik…
És mindaddig, amíg nem lesz, jó ha tudomásul veszi itt mindenki, hogy ugyan létezni fog a szavak demokráciája, létezni fog véleményszabadság is – de a gyakorlatban, a politikában és az üzleti szférában az fog történni, amit a „Lázár-Magyarországot” alkotó ezer ember akar. A kívülállók célja pedig általában itt a hatalomhoz dörgölőzés lesz, nem pedig a hatalom leváltása egy másik, sokkal „közcélúbb” hatalommal. Ilyenek vagyunk… Pedig lenne példa a magyarság jobbjai előtt arra, hogy miképpen kell viselkedni egy ilyen helyzetben: hogy miképpen kell viselkedni egy „hódító” uralma alatt…
Igen: mert egy évvel ezelőtt meghódították Magyarországot a Fidesz-elit és csatlósai! De mi inspirálta-inspirálja ezt a „hódító sereget”?
Én komolyan mondom: nem értem, miféle kényszer ösztökéli ezeket a Fidesz-fiúkat arra, hogy ebben az országban csak nekik lehessen igazuk? Mi űzi őket, hogy bárhogyan is, de bebizonyítsák: senki és semmi nem állhat ellen az akaratuknak és hatalmukban áll bármit megtenni - függetlenül attól, hogy van-e annak értelme, haszna? Micsoda lelki nyomor, mekkora kisebbrendűségi komplexusok kellenek ahhoz, hogy valaki egyszerűen ne tudjon elengedni bukott, buta dolgokat? Mennyire kell szűkölnie belül annak az illetőnek a hatalom – és azzal együtt MINDEN! – elvesztésétől, aki úgy kénytelen érezni: ha egyvalamiben enged és ha nem ő lesz a „mindenáron győztes”, akkor "örökre elveszett"?
Ezek a fiúk úgy érzik magukat és úgy is viselkednek, mint egy idegen hódító: senkiben sem bíznak, senkit sem tekintenek sem partnernek, sem velük egyenlőnek. Úgy viselkednek, mintha egy évvel ezelőtt csakis azért „hódították volna meg” Magyarországot, hogy azt a saját hasznukra és a saját lelkük igényeinek kielégítésére üzemeltessék tovább, afféle „magánbirtokukként”.
…Egy évezreddel ezelőtt a normannok legalább tudtak célszerűen kormányozni és gazdálkodni. Néhány évtizeddel Hastings után Anglia a kor egyik „legmenőbb” országa lett – de mi lett volna, ha annak idején, 1085-ben Hódtó Vilmos is egy Matolcsyval állíttatja össze a Domesday Book-ot (http://hu.wikipedia.org/wiki/Domesday_Book)?
A középkori Angliában legalább utólag igazolta a „kormányzati teljesítmény” a hatalomcentralizációt – de mi igazolhatná ezt nálunk, most? Itt most ugyanaz történik, mint ami a rendszerváltás idején a „spontán privatizáció” korában is oly sokszor esett meg: valaki megszerzi, amire vágyik, ám azt képtelennek bizonyul jól üzemeltetni. És lehet ugyan egy ideig a megszerzett vagyonból éldegélni és közben az „alkalmazottakat ugráltatni”, de a dolog vége bizonyos: a csőd.
*A normann hódításról ld.: http://mult-kor.hu/20100810_hastings_utan_dusgazdag_normannok_uraltak_angliat
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek