„…a borfogyasztás be volna tiltva, az üres borospalack birtoklását is szabadságvesztéssel büntetnék, virágzana a borcsempészet, ötezer forintot kérnének egy málnásfröccsért, de volna rá piac.” (Váncsa István: Füvescikk)
A drogról lesz szó – pontosabban arról, hogy mit lenne célszerű a drogfogyasztással kezdeni, ha csupán az ésszerűség szempontjai szerint járnánk el?
A jelenlegi rend az, hogy a drogok forgalmazása és fogyasztása egyaránt büntetendő, legfeljebb a fogyasztók esetében léteznek enyhébb szabályok – lehet, hogy már azok nem sokáig. Az egész jelenség tehát az illegalitás és törvényen kívüliség sötét alvilágában létezik – de ott köszöni szépen, jól van: fejlődik és virágzik. És ami még lényegesebb: óriási hasznot jelent a terjesztőknek, viszonylag csekély kockázatok mellett, azok is inkább a hierarchia legalján fenyegetnek.
Igen: a haszon óriási és a piac egyre bővül. Csakhogy: a haszon az alvilág talán legveszélyesebb, mert erősen szervezett és akár politikai befolyásra is törekvő szegmensében jelentkezik, abból az államháztartás egyetlen buznyákot sem kap, ellentétben pl. a dohány- és alkoholforgalmazással. A piac bővülése pedig az állam és a társadalom szempontjából szintén nem bevétel-növekedést jelent, hanem az egészségügyi és szociális kiadások emelkedését.
Elmondható, hogy a jelenlegi hozzáállás, a drog világának „kriminalizálása” az alvilág érdekeit szolgálja és terheit a társadalom fizeti – az eredmény és a megoldás legcsekélyebb reménye nélkül. Sehol a világban nem találunk olyan példát, hogy tiltó, büntető és rendőrhatósági-igazságszolgáltatási eszközökkel „legyőzték volna a drogozást”. Az e téren legnagyobb múlttal és legkomolyabb felkészültséggel, „fegyverzettel” rendelkező USA helyzete egyszerűen tragikus – és ez minimum figyelmeztető jel lehetne arra, hogy meg kell gondolnunk: ezen az úton kell-e továbbmennünk, vagy valami egészen mást kell tennünk?
A célok világosak: a társadalom és annak tagjai legyenek minél egészségesebbek és ha mégis drogoznak, akkor is lehetőleg igyekezzenek-igyekezzünk annak káros egészségromboló és egzisztenciális, a személyiségre negatív hatásait csökkenteni. Ugyanakkor célunk a drogra épülő alvilág lehetőség szerinti felszámolása is – világos, hogy ez elemi érdekünk!
Csakhogy, mint látjuk, a rendszer mégsem így működik, az eredmények helyett a negatívumok jelentkeznek.
Mielőtt továbbmennénk, írnunk kell arról is, hogy a társadalom zöme valahogy úgy viszonyul a drogkérdéshez, mint a halálbüntetéshez: a drákói szigorban véli felfedezni a megoldás kulcsát. Csakhogy: csupán azért, mert a társadalom jelentős része „valahogy gondolja”, még nem biztos, hogy objektíven látja is a dolgot. Tudom, hogy a demokrácia alapelveként szokás említeni, hogy a döntéseknek többségi alapon kell megszületniük – ám itt a Progresszív Blogon már többször is kifejtettük, hogy a többségi elv csak akkor működhet jól, csak akkor vezet jó döntésekhez, ha a többség tisztában van az adott dolog valóságos viszonyaival és nem csupán „gondolja valahogy” azokat!
A mai droghoz való társadalmi hozzáállás teljesen véletlenül alakult ki – nálunk is, a nagyvilágban is. Amikor a XIX. század végén-a XX. század első felében megjelent, majd később igazán elterjedtté vált a drogfogyasztás a nyugati világban (mert keleten évezredek óta az élet része volt – de ez nem téma; aki erről egy jót akar olvasni, ajánlom Váncsa István Füvescikk című írását - http://www.es.hu/2003-05-05_fuvescikk), akkor annak megítélését, „elhelyezését” a társadalom dolgai, jelenségei között az a fajta puritán, viktoriánus erkölcs és társadalomszemlélet határozta meg, amely „erkölcsi hibaként” fogott fel minden, „a sorból kilógó” jelenséget: alkoholizmust, homoszexualitást, lumpenséget és a mentális betegségek egy részét is… Ezt a sablont húzták rá a drogra is: istenfélő, fehér, gyermekeit vasárnapi iskolába járató, hitvesével csak meghatározott napokon és csak misszionáriuspózban közösülő ember csakis „az ördögtől valónak” tekinthette azt. Ami pedig az ördögtől jön (mai szóhasználattal: rontja a társadalom tagjainak munkahatékonyságát), az ellen a kor logikája szerint az igazságszolgáltatás vette fel a harcot – akárcsak az ipari forradalom-kori Angliában a szegények „destruktív áradata” ellen.
Eddig O. K. – de azért az a kor már elmúlt. A droggal kapcsolatos gondolkodásmódja viszont itt maradt – talán érdemes lenne összevetni azt a valósággal és a régi gondolkodásmódon alapuló módszerek „eredményeivel”…
…És itt térhetünk vissza arra, hogy ma mit kellene-lehetne kezdenünk a drogkérdéssel.
Ami eddig ment, az csőd – és gazdag, hatalmas és igen befolyásos alvilág. Meg kell állnunk, nem szabad még tovább erősítenünk az ő pozícióikat és tovább veszélyeztetni a társadalom egészségét!
Játsszunk el egy pillanatra azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha teljesen legalizálnánk a drogokat? Nem csak a „könnyűeket”, hanem a legütősebbeket is.
Mielőtt erre válaszolnánk, egy megjegyzés: hiába tiltottak most ezek a szerek, gyakorlatilag ugyanúgy tetszés és igény szerint beszerezhetők, mintha „Tesco-gazdaságos termékként” ott lennének bármelyik szatyorközpont polcain. Csak sokkal drágábban, mivel – ugye – „meg kell fizetnünk az illegalitás árát”.
…Szóval: ha teljesen legalizálnánk, akkor az történne, hogy:
1. Összeomlana a drogra épülő alvilág.
2. Csak tiszta – ezért viszonylag kevésbé veszélyes – szerek lennének (patikai?) forgalomban.
3. Ha „orvosi rendelvényre” lehetne ezekhez hozzájutni, akkor ez az „állapotbetegség” transzparenssé – tehát: nyilvántarthatóvá, kezelhetővé – válna, így csökkentve az egészségromlás és a halálozás illegalitásból következő kockázatait.
4. A szerek forgalmazásának adóvonzata lenne, nőne az állam bevétele – annak ellenére, hogy a fogyasztók a mai „alvilági” árak töredékéért jutnának hozzá az „anyaghoz”. Így mindenki jól járna – kivéve az alvilágot, de ők meg dögöljenek meg!
5. Megspórolnánk a drogokkal kapcsolatos rendőrségi, igazságszolgáltatási, büntetés-végrehajtási költségeket – ezek vagy az adott szervek működésének javítására, vagy akár a „mégisdrogosok” rehabilitációjára, egészségjavítására lennének fordíthatók, a Kormány és a Jónép tetszése szerint.
6. Elvesznek a „tiltott gyümölcs” vonzereje.
7. Nem kellene tartanunk a drogalvilág politikai befolyás-szerzésétől, vagy éppen attól, hogy a rendőrségbe és az igazságszolgáltatásba „épülnek be”.
…Soroljam még?
De lássuk a negatív hatásokat!
1. Az eddig a drogból élő alvilág megpróbálna más területeken „érvényesülni” – hogy mik lennének ezek, nem tudom, talán vannak szakértők, akik tudnak tippelni.
2. A könnyen, olcsón és legálisan beszerezhető drogokhoz elvileg többen jutnának hozzá, ezzel növelve a függővé válás lehetőségét. (Ez viszont kompenzálhatja a „drogvilág” fentebb említet transzparenssé válása: előbb lehet beavatkozni, ha baj van.)
3. Ha mi bevezetnénk ezt a rendszert, kialakulhatna a „drogturizmus” és itt „marhulna meg” a fél világ ifjúsága.
4. A 3. pontra alapozva lehet, hogy megugrana az itthon legálisan beszerezhetővé tett drogok „illegális exportja”. (Lám-lám: az alvilág, ha „nemzetközivé lesz”, ezzel újabb esélyt kaphatna a túlélésre – és még igazán „profilt sem kellene váltania”!)
5. „Ujjal mutogatnának ránk a művelt világban!” – hát, lehet! De azt megteszik most is a médiatörvény miatt…
6. Kiakadnának a fundamentalista keresztény egyházak és a konzervatív szemléletű polgártársaink. (Milyen jól szólna pl. a szájukból a „gyermekmérgező”-szlogen!)
Ha csupán racionális szempontok szerint mérlegelünk, akkor a biztosan jelentkező előnyök a lehetséges, ám egyáltalán nem bizonyos hátrányokat messze meghaladják – ráadásul a hátrányok egy része biztosan kezelhető megfelelő előrelátással.
Fel kell hagynunk azzal az „önmákonyozással”, hogy majd mi megoldjuk az eddigi módszerekkel, vagy azok szigorított változataival a drogkérdést – lófaszt: még szinten tartani sem tudjuk a problémát, az alvilág meg közben véresre keresi magát! Minden új tett bátorságot kíván a kezdeményezőktől és bölcsességet, belátást azoktól, akik szokatlannak találják az újdonságokat. Lehet érzelmi alapon dönteni, lehet nem működő módszerekben bízni – de el is lehet gondolkodni.
…Már ha merünk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek