„…Mi, magunk, egy értékközösség is vagyunk.” – mondta Szili Katalin ma, az új alkotmányt előkészítő „nemzeti konzultációs testület” tagjaként. (Megjegyzés: Szájer József, a testület vezetője a volt szoci házelnöknő felkérését a testületben való közreműködésre azzal magyarázta, hogy egy olyan környezeti, környezetvédelmi és szociális szempontot jelenít meg a testületben, amely „minden magyar állampolgár számára fontos"…)
Értékközösség… Vajon mire gondolhatott?
Mert a helyzet az, hogy ma a magyar társadalom éppen hogy nem alkot értékközösséget. Legfeljebb nagyon nyilvánvaló és/vagy nagyon felszínes dolgok akadnak, amelyekben a társadalom zöme egyetért: „Ne ölj embert!”, „Ne molesztálj gyereket!” – és persze: „Legyen demokrácia!”, de ez utóbbiról már igazán nem is tudjuk, mi fán is terem…
De hogy az értékek közössége?
Miféle értékrendek, értékfelfogások – és ezek alapján létrejövő értékközösségek – vannak/lehetnek ma Magyarországon? Nos, rengetegféle – és ez már önmagában is ellentmond a Szili által hirdetett tételnek – de alapvetően mégis három nagyobb „tömb” létezik:
1. Vannak ugye, akiknek az értékrendjében nem szerepelnek azok a dolgok, hogy „önállóság”, „öngondoskodás”, „felelős döntés”. Az ő (társadalmi) értékrendjük egy gondoskodó-atyáskodó államot tart kívánatosnak. Eltűrik, hogy az állam ne sokat adjon az állampolgári szuverenitásra, alkalmazkodnak szinte bármihez, ha cserében eléldegélhetnek. Az ő ideáljuk a „Jó Gazda” – egy Új Kádár János, akik közülük oly sokan Orbán Viktorban véltek és reméltek felfedezni… Ők a „kisemberek”, a leszakadó vidékeken élők, az egzisztenciájukat féltők, akik „keveset érnek” a munkaerő-piacon… Őket az évtizedekig-évszázadokig önállótlanságra nevelő „magyar közeg” hozta létre és termeli újra ma is.
Számszerűen ők vannak a legtöbben, de az ő befolyásuk és társadalmi aktivitásuk a legcsekélyebb.
2. Vannak azok, akik „érték” alatt a saját érdekük érvényre jutását értik: anyagi és (esetleg) hatalmi téren. „Érték” = pénz, „érték” = befolyás, „érték” = összeköttetés. Az ő értékrendjükben nem szerepel a törvények és szabályok betartásának természetes volta, gyakran az sem , hogy azért a többiek is: emberek. Ezek a társadalom legönzőbbjei, akiknek a többiek oly sokat adnak és akik az ország javaiból oly sokat elvesznek… Ha „előre terveznek”, akkor maguknak terveznek és nemigen törődnek-számolnak terveik és tetteik másokra gyakorolt hatásaival. Vannak köztük, akik „kicsiben játszanak” és vannak „nagyvadak” is. Vannak, akik „abszolút legális” egzisztenciát építettek maguknak és vannak alvilági alakok – de a „kettő az egyben-típus” is előfordul, sőt… „Erkölcs”, „emberi értékek”, „mások élete”, „együttműködés”: ezek csak marginális jelenségek ebben a körben.
Ők – különösen az igazán „nagyhalak” – kevesen vannak, ám befolyásuk a dolgok menetére óriási. Élnek és visszaélnek a társadalom, a gazdaság és a politika lehetőségeivel – és a gyengeségeivel is.
3. Vannak, akikben él a személyes teljesítményre való képesség és az igény is. Ők az „önkéntes jólteljesítők”, akiknek személyes ambíciójuk, hogy „naprakészek” legyenek. Ők a magyar társadalom legnyitottabb és a legtöbb értéket előállító, a közösség fenntartásához a legtöbbel hozzájáruló tagjai – akik ezért cserében elvárják/elvárnák, hogy a szűkebb és tágabb közegük és maga a társadalom is őket teljesítményüknek megfelelően honorálja és képességeiknek, tudásuknak megfelelő pozíciókba helyezze/engedje.
E csoport alkotja Magyarországon a legnagyobb kisebbséget – de nem alkotnak (még?) igazi (érdek)közösséget. Van befolyásuk – főként a mikrogazdaságban – de hatalmuk (még) nincs.
Természetesen mindezek nem csak „tiszta típusokként” fordulnak elő, jelentős a keveredés is. De látható, hogy mentalitás és értékfogalmak terén ma a magyar társadalom nem egységesíthető és nem sorakoztatható fel egy adott értékrend mellé. Szándékosan nem foglalkoztam a magyar társadalmat szétszabdaló ideológiai és világnézeti kérdésekkel – noha egy valódi, működő értékközösség nem lehet meg legalább az alapok terén fellelhető ideológiai közösség nélkül, anélkül, hogy a Közjó fogalmáról legalább alapvetően és nagy vonalakban egységesen gondolkodna a társadalom zöme. És kár is lenne bármiféle a célok terén fennálló érték- és érdekközösséget keresnünk a mai magyar társadalomban, mert ilyet is aligha találnánk… Mert ha nincs definiált és általánosan elfogadott közjó-fogalom, akkor azt ugyebár közös célként sem követhetjük.
Akkor mire gondolhatott Szili? Arra, hogy „Ugye magyarok vagyunk!”? Ez, önmagában, kevés. Ez csak egy üres szó, amely mögött nem áll valódi, pozitív tartalom. Hiszen még abban sincs konszenzus, hogy ki és mitől „magyar”? (Erről írtunk már egy korábbi posztban: „Nemzeti oldal” - http://progressziv.blog.hu/2011/01/27/nemzeti_oldal).
Ezek szerint eleve reménytelen „konszenzusos alkotmány” összehozni – hacsak nem akarunk „mindent beletenni”, mint Rézi néni tökös-mákos rétesébe, vagy Kohn bácsi csokoládés uborkasalátájába.
Ebben a helyzetben – a magyar társadalom „jelen állapotosan” - csak két dolgot tehetünk helyesen: vagy hagyjuk ezt az egész újalkotmányozósdit a francba (ez lenne az egyszerűbb, mivel valójában nincs is semmiféle „alkotmányozási kényszer”), vagy pedig olyan „progresszív alkotmányt” írunk, amely a felsorolásunkban harmadikként leírt társadalmi csoport értékrendjét tükrözi, éspedig azért, mert ha az ország hosszú távú érdekeit nézzük, akkor ezek felé „kell elvinni” az egész társadalom értékrendjét. Erre a második lehetőségre most nincs esély.
Mindenféle, az alkotmányozással kapcsolatos álláspontot célszerű a fentiek figyelembe vételével kialakítani, mert másképpen csak hamis „eredmény” születhet. Ha ilyen születik – ami valószínű – akkor az a mai kormányerők és a vele „kollaborálók” bűne lesz. Egy ilyen „hamis értékközösség-felfogáson” alapuló új alkotmány még sok zavar alapja lesz – hiszen az ellentétes lesz mind a társadalom jelentős többségének értékrendjével, mind pedig a társadalom valódi érdekeivel.
…Akkor meg minek is?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek