2011.01.27. 11:40 Szerző: piefke

„Nemzeti oldal”

 

Valahányszor azt hallom: „a nemzeti oldalhoz tartozó…”, kitör a frász és elfog a butaság feletti undor…

Nem is csak azért, mert ez a szólam úgy állítja be a dolgokat, mintha ebben az országban nem mindenki lenne-lehetne tagja a magyar nemzetnek, noha ezt is felháborító. Engem az zavar a „nemzeti oldalban”, ami annak idején a szoclib korrupcióban is zavart: a pozíciók és a preferálás nem kötődik a valódi teljesítményhez és ezáltal rohad, romlik az egész ország és az egész magyar társadalom. A nacionalizmussal szemben tehát kifejezetten „polgári-célszerűségi averzióim” vannak!

Nacionalizmus és protekcionizmus. Ez a két fogalom, valahogy mindig összekerül…

Amikor annak idején először találkoztam a nacionalizmus fogalmával – valamikor történelemtanulmányaim során – elcsodálkoztam. Nem értettem, hogy mi szükség van egy ilyen ideológiára? Mert az az első pillanattól világos volt, hogy itt lényegét tekintve arról van szó, hogy valaki pusztán attól „különb” és „előbbre való” másoknál, mert valamely nép tagja – ez pedig nyilvánvaló képtelenség.

De mi is az a „nép”, a „náció”, ami az ideológia névadója? És mit jelent egy néphez tartozni?

Tulajdonképpen erre a kérdésre azóta adós a világ a válasszal, amióta a szó megszületett. Van ugye a nyelv, mint egy lehetséges meghatározó, de akkor vajon Széchenyi István magyar volt-e, amikor híres „Egyévi jövedelmemet…”-felajánlását megtette – hiszen ő akkor még alig beszélt magyarul: a német volt az „anyanyelve”, szüleivel születésétől fogva németül beszélgetett. Lehet a leszármazás – de akkor „magyar építész”-e a bajor családból származó Hauszmann Alajos? Lehetne a „nemzetiség” meghatározója az a kultúra is, amelyben az ember felnevelkedik – de akkor ugyan mit keres „nagy magyarjaink” között Ganz Ábrahám, a „svájci bürger”?

Én azt hiszem, akkor járunk a legközelebb a „néphez tartozás” definíciójához, ha „teljesítményoldalról” vizsgáljuk meg a kérdést: az tartozik valamely néphez, közösséghez, aki abban a közegben „adja le a teljesítményét”. És így már azonnal a helyükre is kerülnek az előbb felsorolt urak…

Na igen: a teljesítmény! És épp itt ütközünk abba a jelenségbe, amelyről már a poszt elején írtam: hogy a nacionalizmus a személyes teljesítménytől függetlenül akar „privilegizálni”, csupán a „nemzethez tartozás” alapján… Pedig az előbb tisztáztuk, hogy az „odatartozás” igazi alapja, meghatározója épp az ott leadott teljesítmény – akkor most mi is van? Csak nem arról van szó, hogy egyesek éppen a nacionalizmus „feltalálásával és működtetésével” akarják elkerülni a teljesítmény szerinti értékelést? Csak nem arról van szó, hogy éppen azért, azok és akkor „vetik be” a nacionalizmus nevű segédeszközt, amikor a saját személyük, vagy közösségük másokhoz képest teljesítményhiányos voltát tapasztalják? Vajon nem ezért hangoztatják-e, hogy „…de én akkor is különb vagyok nálad, mert én [mondjuk] magyar vagyok!”.

Ha így van – és vannak komoly jelei annak, hogy bizony: így van – akkor ennél szégyenletesebb dolgot el sem lehetne képzelni; akkor az illető ennél jobban nem is árthatna a saját népének-nemzetének. Mert az igazi hazafi úgy akarja a saját közösségét emelni, hogy minél jobban teljesít és erre inspirál, efelé segít másokat is a közösségben. Értelmes ember jól tudja, hogy szájjal és szólamokkal nem pótolható a valódi eredmény – és hogy minél tovább maradunk a szólamoknál és minél erősebben akarjuk azokkal túlkompenzálni a teljesítményhiányt, annál nagyobb bajba juttatjuk a közösséget.

…De akkor miért nacionalisták annyian az egyébként tehetséges és a maguk területén jól teljesítő emberek között is? Erre nem elégséges magyarázat az, hogy az ember kötődik a hazájához, a saját közösségéhez – hiszen az előbb láttuk, hogy annak érdekeivel éppen ellentétes egy „teljesítménytől független nemzeti kiválóság” hangoztatása.

Bizony: ez a játék, a tehetségesek nacionalizmusa, nem másra megy ki, mint hogy önmaguk pozícióit erősítgessék a „belpiacon”. Mert mindig vannak „hatalmi-politikai tényezők”, amelyek-akik éppen azokra az emberekre támaszkodva szereznek hatalmat, akik bizony nem érzik magukat teljesítőképesnek és ezért azt szeretnék, ha személyes képességüktől és teljesítményüktől függetlenül lehetnének valahogy „preferáltak”. Ők alkotják a nacionalista politikai mozgalmak társadalmi bázisát – és rájuk támaszkodva, az ő vágyaikat meglovagolva pozíciókat lehet szerezni, mondván: „Népigényt elégítek ki!”.

Ha egy művész „nacionalista szellemű” műveket alkot, akkor erre mindig van politikai megrendelő, aki fizet: (köz-)pénzzel és pozícióval. A „művész” így „teret nyer” a pályatársaival szemben – neki ez ebben az „üzlet”, ezért „adja el magát”. Mert ne feledjük: a tehetség nem feltétlenül jár együtt a hiúság vagy épp az anyagiasság hiányával…

Csak az a baj, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy valaki, aki tehetséges, „beáll nacionalistának” (ezt mifelénk úgy szokták szépen mondani, hogy: „elköteleződik a nemzeti oldal mellett”), onnantól az illető tulajdonképpen elkezd szembemenni a „Teljesítmény mindenek előtt!” elvével. És ha akár egy személy, akár egy közösség lemond erről az elvről, ha nem ennek az elvnek a mentén rendezi el a belső viszonyait, nem így juttat pozícióba valakit, akkor elindul a lejtőn. Akkor menthetetlenül leszakad azoktól a közösségektől, népektől, amelyek alapvetően teljesítményorientáltak.

(…Annak idején, valamikor a XIX. század végén azért „találta ki” a magyar antiszemitizmust a tönk felé haladó magyar dzsentriréteg, mert tudás, szorgalom és teljesítmény dolgában elmaradt a zsidóságtól. És ahelyett, hogy átgondolta volna a dolgait, ahelyett, hogy tanult volna a „konkurenciától”, inkább kényelmesen kitalálta a „zsidó összeesküvést”, hogy „azért sikeresek”… Na de uraim: mitől is lehet egy „összeesküvés” sikeres? Ha azt elérhető célokért, logikusan, jól szervezve, kitartóan és elvi-gyakorlati egyetértéssel és együttműködéssel intézik. Ha pedig egy közösség képes így működni, így dolgozni, akkor mindenféle „sötét ármány és összeesküvés” nélkül is sikeres lesz! Ugye?)

Aki „a nemzeti oldalt erősíti”, az a hazáját és a népén gyengíti! És erre nem mentség, ha ő, egyénileg, ebből jól él, ha ezzel jó pozíciókat szerezhet meg egy szintén „nemzeti” kormánytól – vagy épp kormányban.

A világ azt kérdezi: „Mit tudsz?” és nem azt, hogy „Ki vagy?” – mert a kivagyra majd ő maga felel, éspedig a mittudszra adott produktum-feleleted alapján!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr942617753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trabant 2011.01.28. 01:57:07

A mostanában olvasottak közül egyik legjobb megközelítése a nacionalizmus gyakorlati oldalának.

Talán annyira jó, hogy nincs mit hozzátenni, azért nincsenek hozzászólások?

legeslegujabbkor 2011.01.28. 12:32:10

A megélhetési nacionalizmusban az a veszélyes, hogy egy idő után beszippant. Nemcsak a közegből, hanem a saját gondolataikból sem tudnak kikeveredni.

Callidus 2011.02.08. 20:21:16

Az egesz territorialis, teruletet korbepisilo, embereket kulonfele ostoba mesterseges kategoriakba sorolo vilagnezet idejetmult, es mostanra kifejezetten karos.

Egy bolygo egy faj. Minden mast valaki kitalalt kulonfele 100 vagy 1000 evvel ezelotti szituaciokban. 2011 van. Sok a tennivalo, itt az ideje kozosen szembenezni vele amig van ra mod. A bioszfera pusztul. Miattunk. Nem a nemetek miatt, nem az angolok miatt, hanem miattunk. Mindannyiunk miatt. Es egyutt is pusztulunk, ha ezt nem ismerjuk fel idoben.

Isaac Asimov mar 1989ben errol motyogott.

Jacque Fresco 1974 ota errol beszel.

BISMARCK 2011.02.08. 21:41:20

"…Annak idején, valamikor a XIX. század végén azért „találta ki” a magyar antiszemitizmust a tönk felé haladó magyar dzsentriréteg, mert tudás, szorgalom és teljesítmény dolgában elmaradt a zsidóságtól. "

Azért egyszer, csak egyszer látogass el egy Tőkéczki szemináriumra az ELTE töriszakán. Hátha a sok hülyeség mellé egy kis tudás is párosul (amit leírtál az akkora hülyeség, hogy talán még Gerő is kiröhögne érte)

BISMARCK 2011.02.09. 05:52:02

@Callidus:

"Az egesz territorialis, teruletet korbepisilo, embereket kulonfele ostoba mesterseges kategoriakba sorolo vilagnezet idejetmult, es mostanra kifejezetten karos. "

Légyszíves ezt a nézetedet fejtsd ki a zsido.com-on írogató honfitársainknak is ugyanilyen vehemenciával. Ugyanis ha beleolvasol 1-2 - pl. a Miért nem szeretik a zsidókat, ha ők a kiválasztottak? címűbe - írás hozzászólásaiba, akkor képet kapsz, hogy ez nem csak a nemzeti oldal sajátja. Illetve elgondolkozhatsz azon is, hogy magyar állampolgárok miért tartják fontosnak, hogy Izraelt minden áron megvédjék.

Nemzeti tudat mindig volt és mindig lesz.
Csak egy kis adalék.
Tudod, hogy a demokrácia zászlóshajói - USA, Kanada - mi alapján internáltak ezreket a háború alatt? Pofára. Azt vitték aki japánnak nézett ki. Nem számított, hogy hol élt, hogy milyen állampolgárvolt, hogy nem beszélt már japánul, csak az, hogy japánnak nézett ki.

Callidus 2011.02.09. 16:12:01

@BISMARCK: Ne haragudj, de ez a tema nem erdekel. 100x kifejtettem a velemenyem ezzel a nevetseges cimkezessel kapcsolatban 100 forumon. En az emberisegben mint egeszben gondolkozom,es a bolygoban mint egysegben, ha mindenki ezt tenne, nem lennenek oldalak, meg ellensegek. Az emberi faj a kihalas fele bandukolva egymas tundermesein, meg borszinen haboruzik. Es meg ideologiat is gyart hozza. Leszarom. Minden orszagban mas a tortenelem. Megoldasok keresese, egyuttmukodes. Ez epiti a civilizaciot.

BISMARCK 2011.02.09. 20:02:07

@Callidus:

Akkor a kiváló angol tudásoddal menj oda egy "kansasi paraszthoz" vagy egy "texasi olaj munkáshoz" és magyarázd ezt el nekik. Után majd ők magyarázzák el, hogy mi is az a hazaszeretet. Pl. miért gondolja úgy, hogy bár már egy fiát elvesztette Irakban, de ragaszkodik hozzá, hogy a másik kettő tovább szolgáljon így védve az Ország érdekeit.

kebes 2011.02.14. 11:00:45

@bismarck
"Nemzeti tudat mindig volt és mindig lesz." Na, akkor a töri szemináriumokon te is figyelhetnél kicsit jobban, vagy nézz utána, hogy a nemzet fogalom/tudat mikor és milyen történeti, gazdasági szituációban született meg és esetleg annak is, hogy milyen különböző megközelítései léteznek. Talán majd belátod (persze csak akkor, ha magadra veszed a gondolkodás fárasztó terhét), hogy nemzettudat, mint olyan nem volt mindig és ebből talán az is következik, hogy ahogyan keletkezett úgy el is fog tűnni a történelem süllyesztőjében! Ja, egyébként engem egyáltalán nem zavar, hogy van és ha megkérdezik, akkor azt mondom, hogy magyar vagyok...

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.02.15. 20:03:37

@kebes:
""nemzettudat, mint olyan nem volt mindig és ebből talán az is következik, hogy ahogyan keletkezett úgy el is fog tűnni a történelem süllyesztőjében!""

Mindig volt és lesz azonosulás x, y és z csoportokkal. Ez lehet a család/haveri kör/lakóközösség, egy falu/kerület/város/megye/térség/ország/kontinens/bolygó/galaxis. A nemzettudat csak annyit jelent, hogy egy adott politikai/etnikai közösség érdekeivel azonosulsz. Esetünkben a nemzet a Magyar Köztársaság lakóit és a határon túli magyarokat jelenti. Ez a mi közösségünk, összeköt a nyelv, a kultúra, meg a közigazgatás is. Európa, Dél- és Észak-Amerika, Afrika, Ázsia nemzeti alapon tagozódik, semmi jele annak, hogy ez változna.

A poszt írója valójában arra céloz, hogy a "nemzet" fogalmával visszaélők cinkelt lapokkal játszanak, és stikában kihagyogatnak nekik nem szimpi csoportokat a "nemzetből". Van ebben igazság, de nem több, mint hogy nálunk minden fogalommal vissza szokás élni. Különben hogy maradna ki a jobboldal haladást igenlő része a "progresszív" kategóriából?

A baloldal önként választotta törésvonalnak a nemzetet, saját döntés alapján kezdte tagadni a nemzet kategóriát, ezáltal a közös érdekeinket. Be kéne látni, hogy káros, értelmetlen döntés volt, és a baj nem a nemzettel van, hanem a vele való visszaéléssel. Ettől kezdve nem a nemzet említésétől lennétek rosszul, hanem azt hangsúlyoznátok, hogy ti is a közös érdekekkel azonosultok, vállalva ennek gondolati/tettbeli következményeit.

Én meg azt hangsúlyozom, hogy konzervatív létemre a társadalom igazságosabbá tételére, a progresszióra törekszem (azaz nem undorodom a progresszió hallatán, hanem egyenrangú részének tartom magam, és vállalom ennek a gondolati/tettbeli következményeit).

tamas11 2016.06.20. 09:20:24

engem zavar a sok idézőjel, kerülni kéne. kifogásom oly erős, hogy már-már felér a tartalmi észrevételek közé.
A témát illetően:
a nemzetihez tartozásnak, e leírtak mellett, van egy történetinek is nevezhető ösztönzője. ami VÁLTOZIK.
Egy agrárországban a mezőgazdaság, és földdel kapcsolatos tevélenységek túlértékelődése miatt hangsúlyt kapnak a területek, a földrajziság: a nemzeti vagyon alapja, legnagyobb egysége ez.
Csakhogy a korszerű terneléssel, a parasztság elmúltával, a mobilitás megnöveekedésvel a globális életmódváltással e hangsúlyok elmúlnak, máshová vándorolnak.
(nem írok arról most, hogy mik lennének ("legyenek") az új hangsúlyok, csak annyit: a területalapó nemzeti összetartsok szükségszerűen lazultak, majd üresedtek ki. Ezt persz azok mind tagadni fogják, akik hatalma ehhez a fogalomhoz és értékhez kötődik. Egy országoss politikus ugyanígy ide sorolható, mint egy nagybani repcetermesztő.
süti beállítások módosítása