Magyarországon rendkívül erős a „társadalmi gravitáció”: az az erő, amely az országot és a magyar embereket a régi, rossz, eredménytelen és annyi bajt, szerencsétlenséget okozó szokásokhoz, hozzáálláshoz láncolja. Illúzió azt gondolni, hogy „egy mozdulattal”, egyetlen „Nagy Ugrással” – vagy éppen „fülkeforradalommal” - ettől meg lehet szabadulni.
Mióta létezik a rakétatechnika, azóta tudjuk, hogy egy erős gravitációs mezőből csakis többfokozatú rakétákkal lehet kijutni – és éppen így van ez a „Magyar G-mező” esetében is…. Itt az első feladat/fokozat annak tisztázása, hogy miért is vagyunk örökké bajban és hogy miképpen tudunk változtatni-változni – és csak ezek után jöhetnek a "gyakorlati fokozatok"-tettek: ha már tudjuk, honnan, merre és milyen úton kell-lehet haladnunk…
Lassan 7 hónapja, hogy elindult a Progresszív Blog és az eltelt időben szinte minden nap megjelent egy-egy írás. A Blogot nem „íráskényszerünk” miatt hoztuk létre, hanem azért, mert soha és sehol nem láttuk leírva, nem hallottuk kimondva azt a néhány egyszerű tényt, igazságot, amelyek Magyarország „örökös szerencsétlenkedései” mögött állnak. És hasonlóképpen: nem beszélt senki azokról a módszerekről sem, amelyekkel a magyar nép végre-valahára szakíthat a „pechszériával”…
Az eltelt hónapok alatt mi leírtuk a bajokat, a bajok okait és a lehetséges megoldásokat. Akadtak posztok, amelyek „napi aktualitásokkal” demonstrálták ezeket. Írtunk a demokratikus mentalitás hiányáról – amely híján egy csupán intézményekben és keretekben létező demokrácia nem képes igazán működni. Írtunk arról, hogy jól működő, sikeres társadalom és gazdaság nem lehet meg tervezés, szervezés, kiszámítható és elérhető jövő és közbizalom nélkül, hogy a társadalom sikerét ellehetetleníti az az egyéni taktikázás, amely ránk oly hosszú ideje jellemző. Foglalkoztunk azzal, hogy nem érezzük magunkat szerves, kooperáló közösségnek, erre nem is érzünk késztetést – márpedig közösség híján a közjó fogalma sem létezhet és ha nincs a társadalom jelentős része által átérzett és természetesnek tekintett közjó, akkor csak a „mindenki mindenki ellen” fog működni. Leírtuk, hogy a gazdasági siker ellensége a bizalmatlanság és írtunk arról is, hogy a két évtizede fennálló korrupt pártfinanszírozás további fenntartása mekkora versenyhátrányt és kárt jelent a hazai vállalkozásoknak.
Foglalkoztunk azzal is, hogy mára kétféle magyar létezik: egy, akik hagyományosan az államtól, felülről vár a megoldásra és egy másik, aki képes és akar is öngondoskodó rendszerek tagjaként élni – és hogy akkor járunk le bölcsen, ha ez utóbbiakra bízzuk országunk sorsát, jövőjét. Mert ők „életmódszerűen” foglalkoznak működő rendszerekkel és jól tudják, hogy a köz érdeke az, hogy a legjobban hozzáértők szabják meg a kereteket – és mert ők hordozzák magukban az a mentalitást, amely képes a minden más alapját jelentő modern, nyugatos munkakultúrát megteremteni…
…Magyarán: minden lényegeset leírtunk már, amit egy sikeres Magyarország felépítéséhez tudni kell. Nincs már több új mondandónk – a napi történések és ballépések „politológiai értékelése és kommentálása” pedig nem kenyerünk: mi egy jól működő újat szeretnénk, nem pedig a régi rosszat szidni!
Sokkal többet és mást elmondanunk, úgy érezzük, már nem kell és nem is lehet. A Progresszív Blog a modern Magyarország „rakétájának” csupán az „első fokozata” volt: feladatát betöltötte, működése lassan befejeződik – és jönnie kell a második fokozatnak!
…De ehhez néhány ember „okoskodása” már nem elegendő. Most már újaknak kell bekapcsolódniuk a folyamatba, akik az „elméleti tudást” képesek és akarják is politikai gyakorlattá alakítani. Akik nekiállnak annak, hogy áttematizálják a ma semmi valóságosról és semmi lényegesről nem szóló magyar politikát. Amiről mi itt írtunk, azt le kell fordítani „progresszívblogról magyarra” és be kell vinni a köztudatba – hogy erről és ne a sok, süket mellébeszélésről szóljon a közbeszéd. El kell juttatni az emberekhez – és a zemberekhez is – hogy irányt és lehetőséget találjanak azok, akik ma politikai hontalanok. Meg kell találni a program majdani megvalósítóit és a szervezőket.
Vagy most elkezdi a kezébe venni ennek szervezését az az új generáció, amelyről oly sokat írtunk már korábbi posztjainkban itt, a Progresszív Blogon (pl.: http://progressziv.blog.hu/2010/09/15/meddig_marad_orban, http://progressziv.blog.hu/2010/09/09/fiatal_demokratak_szovetsege_1) – vagy ez a generáció is csak az előző generációk szerencsétlenkedéseit fogja tudni folytatni, a régi mentalitással berendezett országban, a régi módszerekkel próbálkozgatva. Páran közülük lepattanhatnak külföldre, de ne legyenek illúzióitok: a legtöbben itt fogtok maradni, itt szívtok, itt nőnek bele a szarba majd a gyerekeitek is – ha továbbra is egyedül próbálkozok taktikázni és nem alakítotok ki közösen eredményes stratégiát.
Ti kell, hogy legyetek a második fokozat – itt az ideje elkezdenetek működni! Ne engedjétek, hogy a ti jövőtöket is elkúrják mások, a régi, önző módon. Mi, az „első fokozat”, itt vagyunk: ha kell, kérdezzetek – de a munka rátok vár, mert a saját jövőtöket nektek kell felépítenetek, nem várhatjátok a „készet” másoktól, úgy, mint a szüleitek tették-teszik. Mert ha másokra bízzátok magatokat, akkor mások a saját érdekeik szerint fognak építkezni… És az marad, ami van.
Az meg nem olyan fasza!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek