.jpg)
Rögtön szögezzük le: a reális, azaz valóságos Orbán az utópiák Orbánja – véglegesen és visszavonhatatlanul bevonult egy irreális, éppen a valóság elleni védekezésül felépített világba.
Igen, a beszédről van szó… Szép volt már maga a szituáció is, amelyben Orbán beszélt: a magyar társadalom kontraszelekció-párti (mert: teljesítményellenes, a verseny és a kihívások elől Orbánnál menedéket remélő) szavazói által a hatalomba emelt miniszterelnök beszélt a tipikusan kontraszelektált „magyar tudományos elit” tagjai előtt…
A beszéd részleteibe nem megyünk bele – azok ugyanis nem voltak. Nézzük az egészben megmutatkozó személyiséget és annak látható, nyilvánvaló működését!
A személyiség határozza meg a cselekedeteket – vagy legalábbis azt, hogy „Mit tennék, ha kötöttségektől mentesen tehetném.” A személyiség pedig gyönyörűen megmutatkozik a megfogalmazásban – az is, ami benne él az illetőben és az is, amit el akar rejteni a benne élő szorongásokból…
Fontos és árulkodó, hogy mit mondott a realitásról, aszongya: „mi nemcsak a realitást hanem a valóságot is akarjuk”. Köztudott, hogy a „realitás” szó jelentése: „valóság” – akkor most mit akarnak Orbán és követői?
Egyértelmű: a „maguk valóságát”. Az akarják, hogy az igazi külvilágban is úgy legyenek a dolgok, ahogy azt magukban vágyják – de nyugi: az igazi valóság leszarja az ő „szubjektív realitásukat”. Orbán elmenekülne a valóság elől, mert az frusztrálja őt, aki annak idején annyi „korlát” között volt kénytelen szocializálódni. A valóság számára a „röghöz kötött senkiség” keserű ízét idézi… És ezt a szorongását persze el akarja rejteni – ezért „mond nagyokat”.
Miért épít ki valaki magában „valóságfüggetlen valóságot”? Azért, mert annyira nyomasztja valamiért az őt körülvevő világ, hogy „belemenekül az ábrándjaiba”. Ez egy XIX. század eleji költőnél még akár „művészi” is lehet – bár e poszt keménylelkű írója viszolyog ettől is – de egy politikusnál az általa vezetett országra nézvést veszélyes, saját magára nézvést pedig szégyenletes: szégyenletes beismerése annak, hogy „nem bírja el” a valóságot. Ha pedig nem bírja el, akkor jól sem fog tudni kormányozni, mert sikeres politikát csak a valóságban lehet folytatni!
Nem érdemes részletesen belemenni az olyan állításokba, mint hogy „100 nap alatt megváltozott Magyarország”, mert mindenki tudja (még talán a „V.-fanok” is!), hogy egy több évszázadnyi idő alatt minimum „nem szerencsésen” fejlődött társadalmat és az azt alkotó emberek szemléletét, mentalitását 100 nap alatt lehetetlen megváltoztatni – anélkül pedig elképzelhetetlen annak az országnak a megváltoztatása, amely országban ez a bizonyos társadalom él… Az ország ugyanis a társadalom – nem pedig néhány tucat vezető pozíció, melyet elfoglaltak az „oly indokolt személycserékkel” (persze, voltak szarházi állami vezetők, hogyne – de mondjuk nem a Hortobágyi Nemzeti Park élén…). És az ország nem egyenlő 55 halálvágtában áthajtott, „képviselői indítvány-alapú”, egymással szerves összefüggésben nem lévő „törvénnyel” sem…
MI vagyunk az ország, a hétszentségit – és nem „csak ti”! Ha ezt a realitást nem képes elfogadni Orbán, ha nagyon hamarosan nem cseréli le erre a benne (legalább) 8 éve építgetett-ápolgatott „menedékvalóságot”, akkor Orbán Viktor 100+x napja csak egy rövidke baleseti tudósítás lesz a magyar történelemben.
(…Most szólunk: nem lesz képes!)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek