Mielőtt belekezdenék, le kell szögezni: olyan, hogy „A” magyar ember, nem létezik; amikor arról szokás beszélni, hogy „a magyarok” ilyenek, vagy olyanok, akkor sémákkal, korábbi tapasztalatokból levont általánosításokkal élünk.
Ha nagyon durván akarom jellemezni a magyarok milyenségét, akkor azt kell mondanom, hogy vannak a „régimagyarok” és az „új típusú magyarok”. Az előbbiek a magyar történelem termékei, az utóbbiak pedig az elmúlt két évtizedéi.
„A magyarok lusták!”, „A magyarok rendetlenek!”, „A magyarok szervezetlenek!”, „A magyarok nem képesek összefogni!”, stb. – gyakran találkozunk ezekkel a megállapításokkal. Én azt hiszem, hogy ezek a régimagyarokra” vonatkoznak, a velük kapcsolatban szerzett tapasztalatokból vonták le ezeket a következtetéseket. És valóban: régimagyarék sokszor nem szokták átgondolni, hová vezet, amit tesznek. Mi lesz, ha dohányoznak, mi lesz, ha elhíznak, mi lesz, ha szarnak egymásra, mi lesz, ha többet költenek, mint amit megengedhetnének maguknak? Mi lesz, ha másokra akarják hárítani a felelősséget? Mi lesz, ha önállótlanok? Mi lesz, ha megmaradnak a régi, rosszul működő szolgáltatások, infrastruktúrák és közigazgatás? Lesz-e rendezett környezet, ha nem tartom rendben a saját házam előtt a placcot – mert az az állam dolga?
Miért van ez? Itt legalább 500 évig általában nem volt érdemes szorgalmasnak és előrelátónak lenni – mert jöttek a törökök, a labancok, az oroszok… Vagy ha ők nem, akkor a saját alkalmatlan, önző, de erőszakos uraink. és szépen kialakult a leszarom-mentalitás.
Ez van ma – de lehet-e más? Igen, lehet!
Mert itt vannak az új típusú magyarok. Ők az az az új generáció, amely tapasztalatait már az új demokratikus viszonyok között szerezte; így alakult ki mentalitásuk, világszemléletük. Ők a teljesítményben nevelkedtek, ez vált számukra természetessé – hiszen személy szerint egész eddigi életükben csak akkor remélhettek előrelépést, ha előtte objektív mércék szerint teljesítettek. Mivel közülük nagyon sokan foglalkoznak „életmódszerűen” rendszerek felépítésével, üzemeltetésével, ezért a társadalomtól is azt várják, hogy az „jól működő rendszert alkosson”, ne csupán így-úgy kialakult, vagy fennmaradt elemek véletlenszerűen kapcsolódó egyvelege legyen. És aki rendszert épít, az előre el is szokta azt tervezni: meghatározza, mi célból és hogyan álljon elő az adott rendszer. Ezt várják el a társadalomtól - és annak vezetőitől is.
Jelenleg még ők a kisebbség – de csak számszerűen, mert egyébként ők járulnak hozzá a legtöbbel a társadalom fenntartásához. Valahogy olyan a helyzetük, mint a polgárságé a XVIII. századi Franciaországban a forradalom előtt… Az akkori francia polgárok tudták, mit tegyenek – vajon mai magyar utódaik is megteszik, ami a legalapvetőbb érdekükben áll?
Ezek az új típusú magyarok ugyanolyan teljesítményre képesek, mint nyugat-európai társaik – csak itthon nem kedvez a teljesítménynek a közeg. Nagyobb a közegellenállás a régimagyarok alkotta-uralta közegben! Amíg Nyugat-Európában vízzel vannak töltve a medencék és abban kell úszni, addig itt, a „Kárpát-medence” valami sűrű, nyúlós, ragadós masszával – ússzál, ha tudsz!
…Gyerekek, a medencét ki lehet tisztítani!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek