https://www.youtube.com/watch?v=cNVVoH9-QH0
„Amit Weygand tábornagy a Franciaországi Csatának nevezett, véget ért. Most kezdődik az Angliai Csata!”
(Winston Churchill – 1940)
Magyarországi Csata az ország vezetéséért idén tavasszal nem is volt: nem volt ellenfél hozzá. A Budapesti Csatát viszont most meg kell kezdeni – és meg is lehet nyerni!
Ha az őszi főpolgármesteri választásokon MOST SEM fog sikerülni a Fidesznek Budapest annektálása, akkor ezzel elveszik a most sokakban élő mítosz ereje: hogy a Fidesz legyőzhetetlen és hogy ebben az országban úgyis az történik, amit Orbán elhatároz. Úgy jár, mint a németek a II. világháborúban az el alameini csatával: nem akkor dőlt el a háború, de akkor kezdődött számukra a vég – mert odalett a verhetetlenség mítosza és a szövetségesek új önbizalomra tettek szert e „lokális győzelem” által.
Tarlóst azért is meg kell verni, mert ő Orbán embere – Orbán pedig utálja Budapestet. Mit várhat Budapest egy ilyen főpolgármestertől, aki nem a főváros embere, hanem egy Budapestet nem szerető miniszterelnöké?
Tarlóst meg lehet verni, a Fidesz nyomulását meg lehet állítani - és ezzel mindenkibe, aki nem hisz abban, hogy Orbánék valóban képesek ésszerű kormányzásra, új hitet lehet tölteni…
De hogyan?
Úgy NEM, ahogy most tessék-lássék az MSZP, vagy az LMP teszi: ha mindenki, aki „elvileg” szembeszáll a Fidesszel a főpolgármesterségét, ezt külön-külön próbálgatja, valódi elszántság és hit nélkül, akkor még csak nem is emelt fővel fognak veszíteni… Lemossák, őket – nem azért, mert az ellenfél olyan kiváló, hanem azért, mert ők voltak olyan szervezetlenek, ők döntöttek olyan kicsinyesen, olyan „hagyományos magyar módra”, hogy a presztízs többet ér a győzelemnél.
Most szólok: a presztízs nem ér semmit – ami ér valamit, amiért érdemes, az csakis a győzelem!
Az MSZP azt mondja: fel akar állni, meg akar újulni… Az LMP azt mondja: lehet más a politika! Elvileg ugyanarról beszélnek – akkor miért nem képesek felfogni, mit is jelentenek a szavaik? Hogy mik azok az elemi dolgok, amelyeket meg kell tenniük ahhoz, hogy a szavak és szlogenek valósággá váljanak.
A legelemibb dolog most: egy mindkettejük által támogatott, ám mindkettőjüktől független főpolgármester-jelölt!
A „Közös Jelölt-akcióban” a kezdeményező az LMP lehet: ők a kevésbé frusztráltak, ők egy nyertes párt, hiszen minden várakozáson túl szerepeltek az országgyűlési választásokon – lehetnek tehát nyugodtan nagyvonalúak! Nekik kell és lehet megtenniük az első lépést. Nem kell attól sem félniük, hogy ha az MSZP-vel szövetkeznek, akkor az SZDSZ sorsára jutnak - ugyanis NEM KELL SZÖVETKEZNIÜK! A két párt teendője nem az, hogy programokat egyeztetgessenek, nem az, hogy bonyolult koalíciós megállapodásokat szerkesztgessenek: indítsa mindenki a saját jelöltjeit, csak a főpolgármesteri posztért nem harcoljanak egymással! És ha a szavazópolgárok azt látják, hogy ezek ketten nem gyilkolják, anyázzák egymást, akkor nagyobb valószínűséggel szavaznak VALAMELYIKÜKRE a képviselői helyekért is. UTÁNA, ha jól szerepeltek, még mindig lehet szövetkezni – de szigorúan politikamentesen. Egy főváros vezetése nem kell, hogy átpolitizálódjon, lehet azt szigorúan városfejlesztési érdekek mentén is csinálni! Mindkét párt akkor jár el a saját érdekei szempontjából a legjobban, ha ezt teszi, ha fővárosi szinten „nem politizál” – és ha kiszórja a soraiból azokat, akik mégiscsak politizálgatnának!
...Aki harcba száll, annak el kell szánnia magát arra, hogy győzzön is. Az MSZP-nek és az LMP-nek ezek szerint el kell szánnia magát arra, hogy nem küzdenek meg egymással, mert ezzel Tarlóst emelik a posztba. Le kell mondaniuk saját embereik jelöléséről, mert egyszerűen jelenleg nincs egyik párt soraiban sem olyan személy, aki élvezhetné a másik párt bizalmát és aki egyben személyisége erejénél, elszántságánál és győzni akarásánál fogva képes is lenne a győzelemre. Jelenleg senki sincs egyik párt soraiban sem, aki valóban hinné is, hogy sikerülhet neki.
Ez most csata lesz, ahol nem lehet „szőr mentén” intézni a dolgokat, ahol nem működnek sem a bizottságosdik, sem a nemdöntősdik, sem az egymás titokban gáncsolása, ami eddig bizony nagy szokás volt. Ha az MSZP vezetői a szokásos kisded játékaikat fogják előadni, akkor VÉGLEG eltűnnek a süllyesztőben.
Mi kell még a győzelemhez? Tematizálás. Az kell, hogy a mindkettőjük által támogatott főpolgármester-jelölt a kampány első pillanatától kezdve a legfontosabb témákat vesse fel, az ellenfeleket szorítsa rá arra, hogy ne térjenek ki ezek elől, ne beszéljenek mellé – és főképpen: ne mondhassák a saját mantráikat, a saját mellékes témáikat ne helyezhessék a kampány középpontjába!
Tarlósnak nincs koncepciója, csak ötletei – azok sem valami eredetiek. Nekünk olyan jelölt kell, aki képes önálló, szilárd koncepcióval előállni és azt nagyon határozottan, markánsan képviselni és személyében meg is jeleníteni. Nem lehet „emberünk” elméleti, motyogós szobatudós, nem lehet politikai ködlovag és nem lehet „régi motoros” nem, mert a régieknek csak régi gondolatok vannak a fejeikben. Olyan ember kell, aki győzni akar és győzelemre is tudja vezetni azokat, akik egy új, élhető, dinamikus Budapestet akarnak, akik nem elégszenek meg a mostani „semmi-Budapesttel”.
Most még meg lehet találni a megfelelő embert, most még fel lehet sorakozni mögé, most még van esély arra, hogy mindkét párt megfelelhessen szimpatizánsai elvárásainak. Mik ezek az elvárások? „Győzzetek, vazze!”
…De KIT állíthatnánk ki Tarlós ellen?
Hogy erre választ adhassunk, tisztázzuk, MIT kell tudnia a jelöltnek – és hogy a jelenlegi két jelölt tudja-e ezt?
Van most ugye két „saját” jelölt: Jávor Benedek és Horváth Csaba. Nem tudom, mit gondolnak ők saját alkalmasságukról és ebből is következően az esélyeikről, legfeljebb megérzéseimre támaszkodhatom e tárgyba. Én azt gondolom, hogy ha valóban, lelkük legmélyéig meg vannak győződve arról, hogy nem csak „általában” alkalmasak a főpolgármester-jelöltségre, hanem ebben a mostani konkrét helyzetben is, akkor baj van…
Miért? Nos, az előbb NEM azt írtam, hogy a főpolgármesterségre érzik-e alkalmasnak magukat, hanem azt, hogy a FŐPOLGÁRMESTER-JELÖLTSÉGE. Ugyanis: elfőpolgármesterkedni egy dolog - de egy egészen más dolog MOST, EBBEN A HELYZETBEN MEGSZEREZNI ezt a pozíciót a választásokon! És egészen más embert is kíván.
Kimondom: egy vezéregyéniség kell – olyan, aki képes legyőzni Orbán Vezér jelöltjét. Olyan, aki képes az őt támogató MSZP-t és LMP-t is harcra késszé tenni. Mert sem egy ténfergő, határozatlan értelmiségi társaság, sem egy rutinjaiba belebukott, önző rókák alkotta banda nem képes semmit elérni, csak kiröhögtetni magát. Akit pedig mind a választók, mint az ellenfél kiröhögnek, aligha éli túl politikai tényezőnként ezt a röhögést!
…Ja, nevet most még nem mondok – de ha látok arra esélyt, hogy a két párt meg akar egyezni, akkor „bedobom a köztudatba”! Akkor elkezdődhet a Budapesti Csata - és ezzel veheti kezdetét az a „Négyéves Háború”, amelynek a végén a Progresszió Magyarország élére állhat!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek