- Figyelj, kiccsávó, mivel okítana téged a Sanyi bácsi?! Böjtönkével!!!
„Börtönbe a szegényekkel!” – LÁTSZÓLAG ezt üzeni az új Pintér-féle gyerekelzáró törvényelképzelés. Már önmagában ez is szörnyű lenne, de a dolog VALÓDI üzenete még ennél is tragikusabb: „Ki a szegényekkel a társadalomból!” – pontosabban a „rendes emberek” környezetéből.
Ezzel az elképzeléssel a Fidesz-kormány a magyar társadalom legaljasabb, legönzőbb ösztöneinek tenne engedményt – népszerűséget kérve cserében. Annak az ösztönnek, amely azt mondatja ma sok emberrel, hogy „Semmi közöm a nyomorodhoz!”
Ha egy társadalomban annyira általánossá válik az önzés, továbbá annyira nem működik a többiek segítésének ösztöne, hogy ezt már törvénybe is lehet iktatni, akkor „itt a vége!”… Egy társadalom ugyanis nem csak a „jólmenők” társadalma: sokan azért nem képesek „jólmenni”, konszolidált középosztálybeli életet élni, mert már a startnál nem voltak adva számukra ennek elemi feltételei sem. Nem olyan közegbe születtek, ahol a szorgalom gyümölcsei lógtak a fákon – így a „szorgalom” és a „gyümölcs” számukra nem lettek összefüggő dolgokká.
Ebben a közegben előbb jön el a szükség, mint a szükséglet kielégítésére való képessé válás. A képlet végletes és tragikus: éhség – gyümölcs – lelopni! És fogalmuk sem lehet arról, hogy Középnépéknél ezt így csinálhatják (sajnos ott sem elegen): munka – gyümölcs – megeszem – a magokat elültetem – sok gyümölcs.
Mit változtat az ő képletükön a börtön? Hazug, álszent, önfelmentő duma, hogy „…és ott majd munkára neveljük őket!” Aranyom: jártál már fiatalkorúak börtönében? Nem? Akkor képzeld el, mi van ott – és belátod: ostobaság attól nevelést várnod!
Nem: te is jól tudod, ha őszinte vagy magadhoz, hogy marhaság a börtön munkára nevelő ereje. Te csak azért mész bele ebbe az álszentséggel letakart szemétségbe, mert azt akarod, tüntessék el a környékedről a veszélyes fiatalokat!
Figyu: nem ez a módja! Egymillió ember (tudod: a szegények) problémáját nem lehet börtönnel megoldani. Ezt csak egy gyenge, önbizalmát vesztett társadalom képzeli. Egy erős és magabiztos társadalom integrál és hasznosítani igyekszik minden polgára erejét. Idejében törődik a kezdődő problémákkal, segít azokat megoldani… Nem igaz, hogy akkor kell elkezdeni „ezekkel a srácokkal” törődni, amikor megvolt az első lopásuk: az csak a folyamat vége. Ha „mi, rendesek” elzárkózunk ettől a feladattól, akkor ők, mivel nem veszthetnek semmit, ránk támadhatnak.
…Ja és ez nem is csak „cigánykérdés”. Nem csak cigányok vannak a szegények soraiban. Tudja Ön, kedves Középnép, hogy a ’20-as – ’30-as évekbeli nincstelen és ezért tanulatlan zsellérek leszármazottainak nagyon jelentős része ma is a társadalom legszegényebbjei közé tartozik? Tiszta jellemű, színmagyar, tősgyökeres alföldi legények és leányok! Velük sincs semmi baj „alapból”, csak hát a Környezet, amely determinál.
A jól szocializáló környezet a jól működő környezet. Ahol tudást, kapcsolatokat lehet szerezni. Erre a „normális emberek” közösségei adhatnak mintákat – vagyis: mi magunk!
Nézzük a dolgokat a (későbbi) „piti tolvaj gyerek” szemével: eszmélése első pillanatától kezdve ellenségnek tanulta, tapasztalta a Középnépet! Természetesen nem értette, mert nem érttette meg vele senki sem, hogy miért van a Középnépnek mindene, amije neki nincs és nincs senkinek sem az ő környezetében. Mármost: hogy hallgasson az ember az ellenségre? Az hiába mondja neki, hogy ezt, vagy azt tedd, amíg azt tapasztalja, hogy őt is ellenségnek tudja, kezeli a társadalom, addig bizony nem fog a társadalomra hallgatni és nem hallgat a társadalmat vele szemben képviselő tanítónénire sem!
Az emberek együttműködni szeretnek, ez adja a legstabilabb fegyelmet is: a társakkal való együttes tevékenykedés, amelynek eredményét mindannyian tapasztalhatják. A közösség sokkal jobban szocializál, mint a büntetés!
Emberek: integrálni kell, nem „deportálni”!
…Hogy azt nehezebb? Nos, annak idején suliba járni is nehezebb volt, mint lófrálni, mégsem tettük – mert egyrészt tudtuk, megértettük, hogy a tanulás hosszú távon a hasznunkra válik, másrészt féltünk az atyai pofonoktól.
Ez így van a „deportálással” is: nehezebb törődni, foglalkozni velük, de hosszabb távon csak ez lehet eredményes. És ha nem ezt tesszük, hanem „kiképzőtáborokba” zárjuk őket, ahol csak a gátlástalan erőszakot tanulják meg, akkor előbb-utóbb ez a”kiképzett had” ad majd az egész társadalomnak hatalmas pofonokat!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek