Az alábbi írás sérthet egyeseket. Továbbá: az egy bizonyos módon – „irányban” – szavazókkal kapcsolatban általános megfogalmazásokkal is él, amelyek alól minden bizonnyal számos kivétel akad. Éppen ezért minden olvasót arra kérek, hogy „trendjükben” szemlélje a leírt jelenségeket és ne az „egyéni kivételeket” keresse!
Tehát…
Nagyon érdekes tanulsággal szolgált a választás: azok mentek el a legnagyobb tömegben választani, így azok döntötték el, hogy merre menjen tovább Magyarország és kik vezessék útján, akiket saját életükben a leginkább nyomaszt az állandó döntéskényszer…
Van egy elmozdulás a demokrácia felől a központosított hatalmi berendezkedés felé: ezt azok támogatják, azok érzik megoldásnak, akiket „stresszel” az egy sok egyéni döntést és felelősségvállalást igénylő, az individuális függetlenségre alapozott világ – mert ehhez vagy a tudásuk, vagy a képességeik, vagy a kitartásuk nincs meg, vagy egyszerűen csak ”nincs szerencséjük”, aminek számos objektív és szubjektív oka lehet…
Ők azok, akik azt szeretnék, ha egy „erős állam” levenné róluk a mindennapi felelősséget, eligazítaná őket a világban. Megvédené őket a versenytől, megvívná helyettük a konkurenciaharcokat – akár azáltal is, hogy egyszerűen kizárná-kisöpörné a közvetlen környezetükből azokat, akik jobbak, felkészültebbek, szervezettebbek, merészebbek náluk.
Ez nem más, mint a gyengék álma: védjen meg, lásson el, gondolkodjon helyettem valaki! Mert én felkészületlen vagyok arra, hogy megvédjem magam, hogy eredményes és sikeres legyek és félek, hogy emiatt nem fogom tudni a szükségleteimet sem kielégíteni. Gondolkodjon helyettem, mert én nem vagyok képes ebben a nagyon is bonyolult világban átlátni és rendszerbe szervezni a dolgokat, nem vagyok képes okokat és okozatokat helyesen értelmezni.
Amint láthatjuk: ez a társadalom viszonylag erőforrásokban és képességekben, tudásban gyengébb részének helyzetét, félelmeit és vágyait tükrözi. De mi történik akkor, ha a – legyünk őszinték – szerényebb képességűek és tudással kevésbé felvértezettek kerítik kezükbe az ország irányítását? Illetve: egy olyan erő, mely az ő elképzeléseiket, elvárásaikat igyekszik átvinni a kormányzás gyakorlatába. Képesek lesznek ők helyesen dönteni? Jó, logikus, a világ dolgaival összevetve reális célokat fognak tudni ők kitűzni? Vagy „katasztrófapolitika” lesz az „eredmény”?
A helyzet az, hogy épp azok fogják egy ilyen kormányzás tragikus következményeit a leginkább megszenvedni, akik most oly lelkesen támogatják. „Egyszerű igazságokkal” nem lehet egy bonyolult, modern, XXI. sz.-i világban eligazodni és ott sikeres országot építeni!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek